NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 16:48 Összes olvasás: 1677301462. | [tulajdonos]: crisis cancelled | 2020-12-13 18:50 | Krízisnek kellene lenni, mégsincs krízis. Egész életemben lebutítottam magam, h ne legyek szálka, h úgy-ahogy befogadjanak. Hazugságok nélkül élni, a nagy álom, olvastam, ugye, nyáron azt az lélekemelő (hej, de utálom ezt a szót is!), amiben az volt a lázba hozó, h úgy tüntette fel: lehetséges. Ha nem is sorsom kezemben, ami szintén szédítő prespektíva, de hogy rajtam múlik.
Ja, csak ez nem kalkulál azzal, h a közönség képtelen felfogni azt az igazságot, ami vagyok. Mert nincsenek meg hozzá a megfelelő koncepciói, nincsenek mögötte azok a könyvek, hogy úgy fog értelmezni, olyan sablonok mentén, amilyenek rendelkezésére állnak, amik, ajjaj, - ezt egy leélt élet után mondom- kibaszott eccerűek, korlátoltak, közhelyesek, de sebaj, mert sokan, a többség osztozik bennük. Szóval lehetek autentikus, ó a bátorság megvan ehhez bennem régen, akarja a halál, h befogadják azok, akiktől szellemileg (beleértve a szív ismeretét is, ami minden csak nem az a giccs, amivel behelyettesítik) nem remélhet semmit, de a véleményük a megélhetésembe kerülhet.
Egyrészt. Másrészt meg a naplóban, a real-time énregényben (és ez félig írói kísérlet is volt, elnézést, ha vki nem jött rá) megkonstruált, illetve az olvasókban megkonstruálódó 'én', amiket kivált. Amin leginkább felkaptam a fejem, az a 'kínos', illetve zavarba ejtő meztelenség. Kezdjük a kínossal. Véleményt kifejező, szubjektív melléknév, tehát nem az objektív valóságra irányul, hanem a beszélőről/olvasóról mond vmit. Hogy ő ezt nem akarja látni, h szerinte ezt nem kéne, szekunder szégyenérzet? Jó lenne betakarni. Illetve a lény részéről, kúráltassam pszichológussal. A közös: eltüntetni.
Az őszinteség nemcsak belső igény, hanem esélyes, h a legfőbb igényem. Lenne. Lehet? Mikor a legjobb indulatú, biztos, h az egyik, ha nem alegintelligensebb olvasóm zsigeri reakciója is, h ne.
Vissza a krízishez: az írással kapcsolatos. Hogy minek írni, ha nem értik, ha lebutítják, olyat olvasnak belé, h az már bennem több, mint szekunder szégyenérzet, ha nem jó az olvasónak, amit írok. Most le kéne vonjam a következtetést, h akkor nem írok. És azt látom magamban, h eszem ágában sincs ilyen következtetést levonni. Asszem - de ez is, mint nagyon sok alapvető koncepcióm most van éppen átértékelés/átalakulás alatt- azért, mert mintha kezdene megjönni a hangom. Mintha épp most kezdenék beérni vmi kibaszott célba. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|