NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2024-04-17 21:19 Összes olvasás: 1688721408. | [tulajdonos]: h | 2020-10-17 20:32 |
Még 3 évvel ezelőtt írtam ezt a verset:
Várom, hogy valaki majd megment. Akkor majd elengedem magam, és mielőtt leesnék, valaki ott lesz. Valaki, aki a mozdulataimat - akár a hajam szálait - számon tartja. Belerakom az életem a tenyerébe. Cserébe, mint egy hátizsákot, rám csatolja. Éppen olyan ősz lesz, mint ez. Elbolyongunk benne. Mire hazaérünk, mindenem merő csatak. És eleven: virradattól napestig, hétfőtől vasárnapig élő.
Addig meg erős leszek. Mint a halál.
Ma jutott eszembe, h végül is eljött, akit vártam. Bár egyáltalán nem erre és így gondoltam, mikor írtam. De miatta váratlanul 2 évig élő voltam. Eleven. Azért is fájt annyira. Hogy milyen leszek aztán, miután végképp eltűnik, fogalmam sincs.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!