NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 06:15 Összes olvasás: 169123| 1401. | [tulajdonos]: n | 2020-10-08 21:48 | Könnyű hét volt. Az úr hiányzott, mert betegszabadságon volt. Sokkal jobban bírtam így a terheket, tisztábban látszottak a dolgok. Nem lettem boldogabb, se vidámabb, de méregtelenedtem.
Úgy érzem, h ami nyomaszt, az már nem megy el. Mentem át az úttesten, szúrós napfényben, megszemléltem az őszi színeket a kirakatokban, az ilyen-olyan talmi vigaszokat és reményeket, s arra jöttem rá, h se otthon, se hazatérés nem lesz többet. Hogy addig van értelme, ameddig a szüleim élnek, utánuk legfeljebb menedékeket fogok találni, mert velük fog az halni, ami számomra ebből elérhető volt.
Ők a kiindulási pont lettek volna, mesében, regényben is a hős a szülői házat maga mögött hagyja, és saját életet rendez be, ott nyeri meg a saját országát. Én az országomban gyüttment vagyok. Vagy nincs is olyanom. Mindenesetre se a boldog vég, se a hazatalálás nincs már előttem. Mert, azt hiszem, az otthon valódi találkozást/kapcsolódást jelent. Ilyen nem lesz.
Mert, ülök a konyhában tegnap és apu jár a fejemben, meg az a néni a kórházban a csodaszép lelkével és a magatehetetlen testével, annyit érünk bizony, amennyit a testünk. S az enyém már nem sokat.
Ezek a felismerések megint csak nem leverőek, inkább felszabadítóak. Írtam ezt már korábban is. Ha tisztázok vmit végre, meg hát ha levegő van és tiszta fény, jól vagyok. Mert önazonos, igen.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
