NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 12:00 Összes olvasás: 169482| 1330. | [tulajdonos]: higher | 2020-08-02 20:02 | Hogy vmi kevéssé fontosról írjak: a fiatalember szerelmével akkor se mentem volna semmire, ha történetesen létezett volna. Pl hiába próbáltam én férfinak látni, bár az életkora szerint annak kellene lennie, nem az. Fiút játszik. Akár (látens) homoszexuális is lehet a viselkedését tekintve. Nem azért, mert én nem érdekeltem, mint nő, mert a férfiak 99%-át nem érdeklem, hanem mert elég szűzies bizonyos értelelemben, olyan, mint aki még egy szerelmét se hálta el.
Tök feleslegesen jár rajta az agyam, mikor jár, mert szép ugyan és van benne értelem, de felülbecsültem. Pengébb az agya, mint az enyém, tehát több benne a lehetőség bizonyos értelemben, de alighanem a gondolkozása is kiskorú. Szóval csak zsákutca lett volna, még akkor is, ha.
Abban sem vagyok biztos, h ez a szar, amit engedtem magamnak megélni vele kapcsolatban, nevezhető-e egyáltalán szerelemnek. De most nem szeretem és kurvára nem érdekel, h ha találkozni leszek vele kénytelen, az megint tele lesz gyötrelemmel. Mert a testem reagálni fog, ha nem az első találkozáskor, akkor majd a harmadikon. De nem érdekel. Szarom le, akkor is ha bele fogok dögleni. Akkor se ér semmit.
Ja, meg most, h visszamentem ugyanazokra a helyekre, ahol 2 évvel ezelőtt nyáron voltam, közvetlen mielőtt megismertem, és visszajött, h hogyan éreztem magam akkor, rájöttem, h ez a 'szerelem' nem osztott, nem szorzott. Megalázó volt, fájdalmas és szégyen, de ahogy adni sem adott semmit, elvenni sem tudott. Mert már nem volt mit. Már 2 évvel ezelőtt nyáron sem. Nőiségem utolsó lobbanása, de csak zombi módra. Percig se hittem, h léteznék közben.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
