NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 12:14 Összes olvasás: 1693141313. | [tulajdonos]: kapcsolat | 2020-07-13 13:51 | Szabó Lőrinc: Gyengeség
Csak egy kicsit voltam becsületes, csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz, csak egy kicsit próbáltam igazi szeretettel szólni, segíteni, csak épp elkezdtem, s máris visszavág s ellenem fordul a legjobb barát.
Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az ember erős, az egyetlen igaz, ez az egyetlen, aki keresi és elbírja és hasznát is veszi, hasznát annak, amit mindenki tud s amit elrejt előle a hazug.
Arra gondoltam, hogy hogy szeretem, hogy megtisztítom, megkétszerezem az erejét s még szebb lesz, még nagyobb, s arra, hogy ő maga kért, bíztatott, ő akarta... És szólni kezdtem... És egyszerre kiderült a tévedés:
kiderült, hogy itt is hazudni kell, hogy az igazat ő se bírja el, és hogy az elszánt hízelgő, aki a háta mögött csak kineveti, az nemes neki, az bölcs, az barát, én meg irígy vagyok, vagy még kutyább,
még gonoszabb... Mi lelt? - förmed reám, az árulóra, s látom, az agyán hogy ömlik el a fájó, megriadt, tiltakozó s gyanakvó indulat: - Mi lelt? Már te is?... - és szavain át szinte robban a sértett hiúság.
Borzadva nézek a szemébe, és mosolygok és dadogok: - Tévedés, félreértettél... És már hazudok, hazudok neki, csűrök-csavarok: mentek valamit, őt és magamat és szégyenkezem mindkettőnk miatt. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|