NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 13:32 Összes olvasás: 169493| 1125. | [tulajdonos]: k | 2020-02-14 22:49 |
Pedig ma olyan kedves volt. Mármint nem velem, csak önmagában. Olyan szeretnivalóan kedves. (Képes leszek valaha megtalálni a megfelelő szavakat rá? Nem.) Egész addig a kávés találkozásig. Vagy addig is csak a többieknek, s hogy nem voltak ott, maradt, ami nekem jár, vagy olvasta, amit írtam, bár ezt nehezen tudom elhinni, még ha elméletben nem is kizárható.
Ettől függetlenül szörnyű, amit tegnap írtam. Ahhoz képest, h nem akartam többet magamban bántani, napok óta mást se csinálok. Pedig szeretem. Ez, gondolom, nyilvánvaló. Más kérdés, h mit ér az ilyen szeretet. De addig jó nekem, míg van. És nem tudom, miért nem vagyok képes simán elfogadni, ami véletlen nekem belőle jut. Ha rám néz, vagy ha a közelembe kerül. Ameddig egyáltalán látom. Miért rombolom le azt, amire vágyok? |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
