NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 15:39 Összes olvasás: 168900| 1104. | [tulajdonos]: kolostor | 2020-01-26 14:58 | Most legszívesebben kolostorba vonulnék. Vagy vmi azzal analóg életformába. Olyasmit képzelek, h csak tenném a garantáltan jót szolgáló nem túl színes dolgom, vmi szolgálatot, lehet monoton, lehet olyan, amit más nem szívesen, de nem kellene feltétlen örömtelennek és taszítónak sem lennie, betegek ápolása, vagy földek művelése pl, és eltűnnék benne teljesen, mint önmegvalósító egyén, mint vágyaktól gyötört, mint hiányoktól kísértett individuum. És őt többet nem lenne lehetőségem látni, mondjuk középkor, semmi összekötöttség távolok között, a távolság még létezik, aki elmegy, arról nem hall többet az ember. Ezzel esélyt kap megőrizni azt, ami végighasította az egét, aminél sose szebbet, de amit lehetetlen elviselni. (Olyan, mint azok a szerencsétlenek a görög mítoszokban, akiknek módjuk volt isteneket szeretni. Ha színről színre látták a kedvesüket, tönkrementek bele. Érósz nemcsak a cuki kisfiú, hanem a három világteremtő erő egyike. Aphrodité csak szép és hatalmas, de nem feltétlen jó. Teremt és pusztít, kegyes és kegyetlen a saját törvényei szerint. )
Megőrizni azt, aki már szabad tőlem és békét kötni vele, amit nem fog elrontani egyikünk sem, mert soha többet nem hallunk egymásról. És ebbe a szolgáló életbe beleférhetne, h megőrizzem, mint kihűlt lávadarabot. Imádkozhatnék érte, és elképzelhetném, h esetleg ez vmi elenyésző módon hasznára lehet. Leellenőrizni sose tudnám, de nem is akarnám. És azt a kibírhatatlan szépségét nem kellene elveszítenem, de belehalnom sem kéne, mert megmaradna vhogy úgy, mint Dantének megmaradt Beatrice, találtatna vmi mód, h legyen belőle katedrális, hogy ami észvesztő, ami túl sok, az ott tündököljön, hogy mindent, amit hiába éreztem, de ami nem akart ártani, az oda bele épüljön és ne legyen rossz többé.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
