NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 23:00 Összes olvasás: 1693351092. | [tulajdonos]: journal | 2020-01-14 16:26 | Látom, h nem nagyon érdekel, amit írok, senkit. Ettől aztán zavarba is jövök, mert nehezen viselem, ha terhére vagyok másoknak. De nem akarok erről is lemondani, szóval egyelőre meggyőztem magam, h elférek itt, maradhatok még ha nem is érdekel senkit, amit ide. Tegnap jó napom volt. Ma tudtam, h nagyon sebezhető leszek, mert az éjfeles busszal értem haza, ötkor keltem, lenyomtam 7 órát meg egy megbeszélést. És tényleg. * A rossz betegít. Nem feltétlen attól vagyok rosszul, ami közvetlenül engem bánt. Az emberek többsége könnyebben értelmezi a személyes sérelmeket, azt elhiszik. A nem személyes, az elvi inkább gyanakodást vált ki.
Azt hiszem, kevésbé szenvedtem volna meg ezt az egészet, ha ő jó ember. Egyrészt állsz úgy, h ne lásson, de tudod, h látnod kell, és megint csak azt látod, hisz mi mást is, h hülye voltál, nincs benne semmi, amitől embereket tisztelsz, amitől mosolyogni van kedved mindennek ellenére, ami a te oldalad, látod, h számodra mennyire nem szerethető, totálisan kiábrándulva (mintha lett volna még miből!), és mindeközben két oldalt mintha a csőrével egy madár apró darabokat csípne ki a szívedből, pity, pity, pity, fájdalmas csippenések a mellkasodban, nem esik jól, h nincs rajta mit szeretni. Másrészt ezt így elejétől végéig jó ember képtelen lett volna végig csinálni. Vki, akinek van szíve. Harmadrészt megnyugvás számomra megadni magam az erkölcsi jónak, tudni, h a (magasabb) jóért történik a szenvedés. De itt erről szó nem volt. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|