NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 11:27 Összes olvasás: 169481| 996. | [tulajdonos]: d | 2019-10-18 05:57 | Szóval kedd hajnalban megint írtam neki, amit este, mikor láttam, h még nem olvasta el, kitöröltem, de úgy látszik, nem törlődött ki, mert tegnap este írt, gondolom, választ.
Ahogy megláttam a nevet fejjel lefele az asztalon, rögtön kikapcsoltam a telefont és nincs szándékomban valaha is visszakapcsolni.
Nem tudok rá magyarázatot, miért írtam neki, az viszont világos előttem, kedden az első órám után teljesen világossá vált, hogy ez zaklatás, még akkor is, ha sztem a tartalom, amit írtam, nem volt bántó. Maga a tény viszont, h megint, azok után, h világosan elküldött a francba, az.
Nem tudom megindokolni, h miért csináltam, mert csak egyféle reakciót várhattam rá, és ezt legalább tudtam is, egyedül azt reméltem, h lesz benne annyi irgalom, h nem ír vissza. Nem tudom, milyen alapon remél ilyet egy zaklató.
Jobb magyarázatom nincs, minthogy megöletni akartam magam, Pilinszky módján (elnézést, h idecitálom), 'Pusztíts hát szörnyű szerelem. //Ölj meg. Ne hagyj magamra.'
Sztem megtette, és most várom a következményeket (feljelent, elbocsátanak, vagy nem). Az üzenetét nem fogom megnézni, ellentétben azzal, amit korábban írtam, nem érdekel az igazság, talán azért, mert tudom: EZ az igazság, ami most van, a konkrét megfogalmazást nem vagyok elég bátor elviselni.
Megbántam, nemcsak az üzengetést, az egészet. Még mielőtt az üzenete jött tegnap, azon gondolkoztam, h annyira szeretném az időt egy évvel visszatekerni, és arra ébredni, h ebből semmi, még az se, ami jónak tűnt anno, nem történt meg. Nem akartam bántani. Nem akartam idesüllyedni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
