a túléléshez emberek kellenek hát ha kihullik egy, akármi okból a helye nem marad üres feltöltődik valakivel, aki rendelkezésre áll ha meghal, vagy elköltözik az ember minden szerepét, ami üresen hagyott elfoglalják mások. nem csodálkozom, hogy nem marad belőlem hiányként semmi. sőt olykor azt veszem észre hogy valaki úgy cserél le, hogy még ott vagyok. egy egész világnyi hiány gyűlik bennem ahonnan nem hiányzom, bennem lesz az űr. nincs vigasztalás. van máról a holnap, éppen annyi, hogy addig átvezessen. nyüszíthetsz irgalomért. a kegyelem talán pont az, hogy nincsen kegyelem.
Az előző álom okt. 29-i. Még egy tartozásom van, a 2. üzenetét idetenni, h ne tudjam áltatni magam semmivel. Az első mondat kivételével itt van: "Az én részemről nincsen vonzalom és érzelem az irányodba, szeretném hogyha ez tiszta és egyértelmű lenne. Ezen kívül kérném, hogy ne üzenj többet, mert semmilyen kapcsolatban nem szeretnék állni veled. Köszönöm." Erre kell emlékeznem.
i dreamt about him again. there were tons of things else, but here we were, he and me together in a flat, and i know how it sounds, but it was nothing like that, and spent an entire night in the company of one another together on a mission or task which involved the use of a computer. he had a different body, and there was no affection on his part whatever, but he was not hostile, nor condescending, nor any of the shit he is in real life. then day broke and with it came the others and i had to catch a train but i lost my way there, got tangled up in a kind of labyrinth as usual. Anyway, none of this is important. the only thing that is, that i still remember that pale blue light of that almost empty flat which left me with yearning, for to be with that person who was him and wasn’t him, unrefused and with a valid reason to be so, made me happy.
Nem mintha érdemes lenne feljegyezni, de ma ismét legszívesebben nem mennék be a munkahelyemre többet, mélységesen frusztrál és elkeserít. Csak attól vagyok szomorú, hogy ha tényleg ott hagyom és átigazolok a helyi általános iskolába, ahonnan a roma tanulók nagy aránya miatt a helyi elit a szomszéd faluba menekíti gyermekeit, akkor örökre búcsút mondhatok annak, h azzal a keressem a kenyerem, amihez legjobban értek, illetve hogy bármi szellemi örömem legyen a dologban. Pedig ez vhol, valaha rohadt fontos lett volna. Viszont ami a 'szerelmi' részét illeti, az legfeljebb 1-2 napos agónia lesz, ha egyáltalán, teljesen természetesnek találom, h elküldött a francba, tényleg abnormális voltam, h azt hittem, h figyel rám. Teljesen jó, rendben, semmi közöm. Az, h megbolondultam nyilván nem független ettől a szépszavú embertelen közegtől, ami itt körbe vesz, nagyon kellett volna vki, aki jóindulattal figyel és LÁT, hát megteremtettem belőle, mert ő legalább okos, és pont a sűrű butaságból jöttem akkor épp. Fogalmazgatom, h mitől oly nehéz ez itt nekem. Pl attól, h nincs az az isten, h rá tudjak koncentrálni egy következő (engem pl nyomasztó feladatra), h biztos mindent átgondoljak és ne bukjak bele, mert alapból állandóan multitaskingolni kell, de meg azért is, mert a célegyenesben, mint most is, kapok egy emailt, ami egy négy hónap múlva esedékes másik program szervezettségét és részleteit kéri rajtam számon. Miközben tavaly nyomatták a mindfulness-t is egyebek közt, én még ilyet nem láttam korábban, h itt állandóan vhol máshol, előrébb is kell lennem, a novemberi fogadóóra napján pl sehol nincs kiírva, melyik tanár hol, viszont a faliújság tele van a januári kupa beosztásával. Én ezzel nem tudom, h hogy birkózzak meg annyira ellentétes azzal, ahogy működöm, ahogy jóízűen és hatékonyan tudok működni.
most már csak újra meg újra emlékezni, hogy meg vagyok halva beléd most éppen. nem nézek az arcodba többet, mert most már csak az tenné, aki a helyét meg még nem tanulta. lejtmenet. nem vagyok túl, fájni tudsz még, hiányozni szoktál, bár hogy ilyenkor kit hiányolok, meg nem mondanám. azt-e, aki nem vagy, vagy az igazit, akinek a hangja, tartása engem kizár mindenből, ami ő. ha választhatnék, mégis inkább lennék ott, ahol mielőtt elkezdem, már rajta vesztek, mint bárhol máshol, ahol ő nincs jelen.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak. Zöld szél. Zöldbe borult ágak. Bárka ring a tenger fodrán, ló és lovas hegyre hágnak. Lány álmodoz könyöklőben, árnyék borul derekára, zöld a haja, zöld a húsa, hűlt ezüst a szeme-párja. Zöld, szeretlek, zöld, imádlak. Cigányhold süt cigánylányra. Már minden a leányt nézi, ő nem érzi, nem is látja.
*
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak. Dércsillagok vonulása, uszonya a homály-halnak virradatot hoz világra. Im, a szelet, mint a smirgli, édes füge-lomb sikálja, a hegy agavé-bozontja nagy vadmacska borzas háta. Ó, ki jönne? Honnan jönne? Könyöklőben a lány árva. Zöld a haja, zöld a húsa, ecet-özön lett az álma. Cimbora, én elcserélném hátasomat a házával, tükrével a kantárt, nyerget, késemet a pokrócával, mert én vérben lovagoltam a cabrai hegyen által. Kis cimbora, ha tehetném, egyezséget kötnék bátran, de én nem én vagyok immár, és a házam se a házam. Cimbora, a magam ágyán illőn várnék a halálra, vaságyra, ha ledűlhetnék, jó hollandi gyolcs havába! Mellem torkig felhasítva, ekkora a sebem, látja. Lát a szemem barna rózsát fehér ingen háromszázat. Övkendőd is vértől büdös, dagadozik vérben ázva. De én nem én vagyok immár, és a házam se a házam. Akkor menjünk föl a hegyre, hegy-párkányok határába. Hadd menjek föl a magasba, föl a magas kő-hazába, hold-párkányok alá menjünk, vízömlésbe, zuhogásba!
*
Két cimbora megy a hegyre, föl a magas kő-hazába, elcsöppentett könnyük, vérük azt az utat kicifrázza. Imbolyognak bádog-lámpák, borítják a tetőt lázba. Fölsebzi a hajnal bőrét üvegdobok roppanása.
*
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak. Zöld szél. Zöldbe borult ágak. Két cimbora megy a hegyre, hosszú ott a szél fúvása - epe, ménta, bazsalikom ízét szárítja a szájba. Cimbora! A lányod hol van? Hol a kesergő, az árva? Várt az téged számtalanszor, szűntelenül jöttöd várta. Zöld könyöklőn arca harmat, fekete volt haja sátra!
*
Ciszternában a cigánylány. Síma vizen ring az árva. Zöld a haja, zöld a húsa, hűlt ezüst a szeme-párja. Fönn lebeg, mert a hold vette fényes-jeges agyarára. Édes lett az éj is végül, mint egy kedves tér magánya. Künn a kapun részeg zsaruk zörömböltek, de hiába. Zöld, szeretlek, zöld, imádlak. Zöld szél. Zöldbe borult ágak. Bárka ring a tenger fodrán, ló és lovas hegyre hágnak.
Kedvenc színem a zöld. Családi legendák szerint amikor a darabos ételeket kezdték adni, anyámnak mindenbe borsót kellett törnie, mert csak ránéztem, s ha nem volt zöld nem kellett. Ahogy 6 évesen olyan meséket írtam fejben, amiben azért se a legkisebb, hanem a középső, vagy a negyedik király- vagy egyéb lány lett a hős, azért se rózsaszín, hanem zöldruhás királylányokat rajzoltam mindig, franc se tudja, mért. De a zöld, az tök ösztönös csodálatot vált ki nálam, a legszebb szín, ez van, különösen a kékben gazdagabb árnyalatok. Amikor a két kisebb gyermekem egy csoportba járt az oviban (vegyes csoport, szuper volt), és Anyák napjára kosárkát készítettek, amit a saját kezükkel festettek ki belülrül, csak néztem, hogy minden anyuka kapja a szép pirosra festett kosarakat, ez én két gyönyörűm meg odaállt elém nagy büszkén az egyetlen méregzöld kosarantyúval. Tudták, amit tudtak. Hány ilyen története, furcsasága van egy embernek? Nem tudom, minek akartam megkülönböztetni magam mindig is, mikor pont a beolvadásommal voltak gondok. A másik családi legenda szerint az első szavam az volt, h 'kettő". Nem tudtam kötni: se pulóvert, se cipőfűzőt, se barátságot. De a számokkal mindig jóban voltam. Mikor elsős lettem, anyukám nem akarta, hogy ott tanuljak, ahol ő tanít, így a város egy távoli iskolájában kötöttem ki, ahol egyetlen osztálytársamat se ismertem, ők viszont szinte mind ugyanabból az oviból, a Szentannából jöttek. Az első félév végén ott üldögéltem, mint a legrosszabb 3 tanuló egyike, akik még mindig nem tudnak olvasni. Nem is tudom, mi lett volna velem matek nélkül, mert ott viszont mindent én tudtam legelőször. Halál könnyedén. (Másodikban volt vmi felmérés, amiben az jött ki, h a korosztályomban én vagyok a legjobb Csongrád megyében.) Kicsi műanyagkorongokat lehetett kapni a jó megoldásokért, vagy ha vki rájött vmire. Természetesen zöldeket.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
