DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 napja
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 11 napja
Duma György 11 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Csombor Blanka 15 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 20 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 1 órája
A fény nem publikus 2 órája
Bátai Tibor 2 órája
az univerzum szélén 3 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 3 órája
Jószándékú párbeszélgetés 5 órája
Ötvös Németh Edit naplója 20 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 21 órája
Gyurcsi 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
négysorosok 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
nélküled bloggernek 6 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 14:42 Összes olvasás: 167716

Korábbi hozzászólások:  
Olvasói hozzászólások nélkül
1039. vajdics: ...[tulajdonos]: green2019-11-28 15:31
Federico García Lorca:

Alvajáró románc

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.
Lány álmodoz könyöklőben,
árnyék borul derekára,
zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Cigányhold süt cigánylányra.
Már minden a leányt nézi,
ő nem érzi, nem is látja.

*

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Dércsillagok vonulása,
uszonya a homály-halnak
virradatot hoz világra.
Im, a szelet, mint a smirgli,
édes füge-lomb sikálja,
a hegy agavé-bozontja
nagy vadmacska borzas háta.
Ó, ki jönne? Honnan jönne?
Könyöklőben a lány árva.
Zöld a haja, zöld a húsa,
ecet-özön lett az álma.
Cimbora, én elcserélném
hátasomat a házával,
tükrével a kantárt, nyerget,
késemet a pokrócával,
mert én vérben lovagoltam
a cabrai hegyen által.
Kis cimbora, ha tehetném,
egyezséget kötnék bátran,
de én nem én vagyok immár,
és a házam se a házam.
Cimbora, a magam ágyán
illőn várnék a halálra,
vaságyra, ha ledűlhetnék,
jó hollandi gyolcs havába!
Mellem torkig felhasítva,
ekkora a sebem, látja.
Lát a szemem barna rózsát
fehér ingen háromszázat.
Övkendőd is vértől büdös,
dagadozik vérben ázva.
De én nem én vagyok immár,
és a házam se a házam.
Akkor menjünk föl a hegyre,
hegy-párkányok határába.
Hadd menjek föl a magasba,
föl a magas kő-hazába,
hold-párkányok alá menjünk,
vízömlésbe, zuhogásba!

*

Két cimbora megy a hegyre,
föl a magas kő-hazába,
elcsöppentett könnyük, vérük
azt az utat kicifrázza.
Imbolyognak bádog-lámpák,
borítják a tetőt lázba.
Fölsebzi a hajnal bőrét
üvegdobok roppanása.


*

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Két cimbora megy a hegyre,
hosszú ott a szél fúvása -
epe, ménta, bazsalikom
ízét szárítja a szájba.
Cimbora! A lányod hol van?
Hol a kesergő, az árva?
Várt az téged számtalanszor,
szűntelenül jöttöd várta.
Zöld könyöklőn arca harmat,
fekete volt haja sátra!

*

Ciszternában a cigánylány.
Síma vizen ring az árva.
Zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Fönn lebeg, mert a hold vette
fényes-jeges agyarára.
Édes lett az éj is végül,
mint egy kedves tér magánya.
Künn a kapun részeg zsaruk
zörömböltek, de hiába.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.

/fordította: Nagy László/


1038. [tulajdonos]: green2019-11-28 14:57
Kedvenc színem a zöld. Családi legendák szerint amikor a darabos ételeket kezdték adni, anyámnak mindenbe borsót kellett törnie, mert csak ránéztem, s ha nem volt zöld nem kellett. Ahogy 6 évesen olyan meséket írtam fejben, amiben azért se a legkisebb, hanem a középső, vagy a negyedik király- vagy egyéb lány lett a hős, azért se rózsaszín, hanem zöldruhás királylányokat rajzoltam mindig, franc se tudja, mért. De a zöld, az tök ösztönös csodálatot vált ki nálam, a legszebb szín, ez van, különösen a kékben gazdagabb árnyalatok. Amikor a két kisebb gyermekem egy csoportba járt az oviban (vegyes csoport, szuper volt), és Anyák napjára kosárkát készítettek, amit a saját kezükkel festettek ki belülrül, csak néztem, hogy minden anyuka kapja a szép pirosra festett kosarakat, ez én két gyönyörűm meg odaállt elém nagy büszkén az egyetlen méregzöld kosarantyúval. Tudták, amit tudtak.
Hány ilyen története, furcsasága van egy embernek?
Nem tudom, minek akartam megkülönböztetni magam mindig is, mikor pont a beolvadásommal voltak gondok. A másik családi legenda szerint az első szavam az volt, h 'kettő". Nem tudtam kötni: se pulóvert, se cipőfűzőt, se barátságot. De a számokkal mindig jóban voltam. Mikor elsős lettem, anyukám nem akarta, hogy ott tanuljak, ahol ő tanít, így a város egy távoli iskolájában kötöttem ki, ahol egyetlen osztálytársamat se ismertem, ők viszont szinte mind ugyanabból az oviból, a Szentannából jöttek. Az első félév végén ott üldögéltem, mint a legrosszabb 3 tanuló egyike, akik még mindig nem tudnak olvasni. Nem is tudom, mi lett volna velem matek nélkül, mert ott viszont mindent én tudtam legelőször. Halál könnyedén. (Másodikban volt vmi felmérés, amiben az jött ki, h a korosztályomban én vagyok a legjobb Csongrád megyében.) Kicsi műanyagkorongokat lehetett kapni a jó megoldásokért, vagy ha vki rájött vmire. Természetesen zöldeket.


1037. [tulajdonos]: t2019-11-26 20:14
Tévedtem.

Olvasói hozzászólások nélkül
1036. nélküled: Jav[tulajdonos]: Happy2019-11-26 02:40
Nem 'mert', hanem 'mért', nem 'fiatal', hanem ' fiatalúr'. Próbálok aludni.

1035. [tulajdonos]: Happy2019-11-26 02:36
Joker végtelen hosszú ideig nem üt vissza. Ülök én, a néző és egyre nagyobb bennem a feszültség, a frusztráció, h még ezt is, és még ezt is eltűri. Bennem, akinek az az egyik baja, h kórosan nem agresszív, kiabálni kezd vki, és amikor végre lelövi azt a három magas társadalmi státuszú öltönyös gazembert, ugyanez a vki ünnepel. És onnantól kezdve érti, h mert érzi magát jobban, mint egész addigi életében csodálkozva, h nincs lelkiismeretfurdalása. Sőt, azt is látja, mikor már ég az utca, h az a gyönyörű. Az egész, kurva képmutató, hazug rend lángol, taposódik szét éppen.
Joker az én hősöm lesz. Azoké, akiket bántanak, de elvárják, h felpingálja a mosolyt. Akiknek helyzetükből adódóan a rossz lapoknak kell örülni és tapsolni, felnézni azokra, akiknek helyzetükből adódóan jár a jó. Akik ebből kifolyólag megmondják, h mi és ki a jó. Ők, a kedvezményezettek.
Hogy emberundorom van, ezt jelenti. Hogy félek, h elkezdek visszaütni. Mert a fiatal tényleg csak a koronát rakta fel a finom lelketlenségekre, arra, amit ezen a munkahelyen műveltek/művelnek velem. A megsemmisítésemre.
A hétvégén átszálláskor elsétáltam a másik városban a másik gimi előtt, amit nem választottam, amikor e mellett a munkahely mellett döntöttem 2018 június elsején. És belegondoltam, h ott hogy álltak hozzám és hogy hol tartanék most, ha akkor mellettük döntök. Gimiben tanítanék, csak 14-től felfelé, adtak volna két tannyelvű csoportot nyelvvizsga kényszerrel és még célnyelvi civilizációt is angolul.
Itt meg? Mire használnak el és hogyan?
Ó, igazam, az sose lesz, az már egy jó lap, csak nekik jár. Undorodik. A legszívesebben holnap felmondanék.



Olvasói hozzászólások nélkül
1034. nélküled: +[tulajdonos]: not good, not bad2019-11-25 14:39
Illetve, hogy nem az én oldalamon áll, és nem is fog. Semmikor, semmiben.

1033. [tulajdonos]: not good, not bad2019-11-25 14:10
Már fel se merül bennem, h olyat tudna szólni, vagy cselekedni, ami nekem örömet okozna. Ez a megfelelő hozzáállás, mert, azt hiszem, a csalódás fáj, a pofára esés, az öröm átváltása szégyenre. Illetve, gondolom, fájna, ha direkt bántana, a fegyvert én magam adtam a kezébe, de nem hiszem, h használná, nem feltétlen, mert jó, hanem mert egyszerűen nem érdekli.
Szal örömet nem tud okozni, fájni meg nem akarok, úgyhogy ez a legjobb hozzállás, ami van. Egyébként, azt hiszem, most már részemről sincs vonzalom. Szép, azt látom, bár nem nézem, s ez még a múlt héten is gyomorszájba bírt vágni egyszer, de az is inkább csak olyan módon, ahogy egy kihúzott 3 gyökerű zápfog helye fáj. Érzékeny vagyok rá, még nem gyógyult be a helye. De nem nő újra.
Egyébként a sok szutyok közt ma az egyik kolléganőm a szemembe mondta, h szeret. Nem az a sokat mosolygós, kétszínű fajta, tudom, h komolyan is gondolta. Egész meghatódtam.

1032. [tulajdonos]: K2019-11-24 17:27
Én azt hittem túl vagyok Krasznahorkain. 7 könyvét olvastam eddig, sokáig 'kedvenc' íróm volt, de az utolsó könyve, a Wenckheim, ami Amerikában most díjat nyert, már annyira nem jött be, h úgy döntöttem, fölösleges a további műveit elolvasnom. Most viszont olyanokat mondott egy Magyar Narancsos interjúban az írásról, h totál kiakadtam - jó értelemben. Mégiscsak kénytelen leszek tovább olvasni.

"MN: „Gyilkosok vannak a nyomában, nem hattyúk” – valóban a kezdőmondat volt az első mondat?

KL: Igen. Én diktálás után írok.

MN: És amikor kész, akkor elhallgat a hang?

KL: Hát, akkor már biztos hat a gyógyszer… Nem tudom. Erről nem tudok beszélni."

És:
"Az én szándékom az, hogy ne írjak semmit. Semmifajta romantikus kényszert nem érzek. Inkább az a helyzet, hogy olyan figurák jelennek meg, olyan események történnek a valóság által nem érintett területeken, amelyeknek a létéről meg vagyok győződve, mert tapasztalom. Ezt nem úgy értem, mint aki egy őrült hangján beszél, vagy misztifikálni hagyná ezt az egészet, de ezeknek a lényeknek és az ő történeteiknek a rögzítése, beemelése a valóságos térbe, ami az én esetemben egy fiktív tér, egy idő után kikerülhetetlenné válik.

Nem nagyon tudok mit csinálni. Kizongorázhatom, vagy kiautózhatom magam izzadásig, de az nem egészen ugyanaz, mert ők, az engem nyomasztó vagy felemelő alakok a sorsaikkal a zenei hangokon vagy matematikai formációkon keresztül nem képesek a valóságban megjelenni, az ő esetükben ehhez az én szavaimra van szükség. Meg vagyok fogva. Inkább a foglya vagyok az írásnak, mint a kedvezményezettje."
(Magyar Narancs, 2019.11.06.)

1031. [tulajdonos]: státusz2019-11-24 15:35
Emberundorom van. Pedig olyan időszak jön, amikor még nagyobb tömegben leszek kitéve a saját fajomnak. Veszélyes állapot.

1030. [tulajdonos]: nem2019-11-20 19:34
Ja, bocs, csak annyit még: nem tévedtem. Egyébként az egyik a Zempléni Múzsa, ez a tegnapi meg a Bárka. De hogy honnan akasztok le magamról 2 nagyfelbontású fotót, azt nem tudom.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-29 13:11   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 12:40   Napló: A fény nem publikus
2024-03-29 12:28   Napló: Bátai Tibor
2024-03-29 11:52   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:45   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 11:42   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:12   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 11:07   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 10:35   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus