NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 06:30 Összes olvasás: 168970| 1057. | [tulajdonos]: how to chat | 2019-12-12 16:58 | Úgy teszek, mintha nem boszorkány lenne,
mintha nem is az életemre törne,
cserébe úgy tesz, mintha meg sem ölne,
s jósága így visszacsatolva
tán megkímél, mert nem lesz hozzá kedve.
| |
| 1056. | [tulajdonos]: rhetoric | 2019-12-11 18:25 | Hogy éljek anélkül, hogy naponta lássalak?
Hogy éljek úgy, hogy naponta látlak? | |
| 1055. | [tulajdonos]: vmi | 2019-12-11 16:58 | "Valami örök tovasuhogás
Valami puha csöndbe, puha végtelenbe,
Valami tegnap, mely mintha ma lenne,
Valami vízalatti ragyogás,
Valami messze, panasznéma gyász,
Valami jaj, melynek már nincs keserve,
Valami vágy, s a vágy tilalma benne,
Valami könnyű, szellőhalk varázs,
Valami, ami nem is valami,
Valami még kevesebb, az, ami
Valami tűntén kezd csak sejleni,
Valami lassú, árnyhűs rejtelem,
Valami, ami újul szűntelen,
Valami gyors, lőtt seb a szivemen."
/Szabó Lőrinc/ | |
| 1054. | [tulajdonos]: fény | 2019-12-10 20:42 | Szakadozik fel. Most örülök. Mert azt hiszem, h az egymást szeretők csak eltalálnak egymáshoz. Jólesik, h nemcsak azokból a faszkodásokból áll ez a téma, amik velem megestek.
Olvasom az egyik könyvet pdf-ben. Ezzel ment a nap. Jó gyenge vagyok, de egyébként a testemet leszámítva jobban. Tényleg muszáj lenne egészségesebben élnem, nem nagyon feszegethetem tovább ezt a húrt. Ki vagyok írva egész hétre, de holnap az osztályom miatt menni akartam dolgozni, nem tudom, fog-e menni. A könyv egyébként segíthet, mert betalál, csak volt már ilyen, ha a találatok nyomán nem változtatok semmit, cseszhetem.
Legalább 2x felraktam már, de megint aktuális, hát kikerestem. A faszkodásokról. Azért is, h hátha most már más szemmel tudom nézni, pl a könyv nyomán.
ZAZ
Some build immense stone buildings , gigantic streets, walling up their never to be wives, constructing comlex worlds of vast fantasy, casting it too, nonchalantly in a corner, in the middle of a long description; some devour ranks insatiable eating themselves up into the endless skies, some simply start fight after fight, forget themselves in warring and the strategy of destruction on a grand scale or even better in minutiae tasks demanding minutiae portioning of attention, the pettier the better; to make up for that moment of self-abandonment, that moment of infinity ever waited for, having been born for, that moment lost.
And the undergrowth, so gross, subconscious you say? For there are never just those people involved like in those rotten romantic comedies I hate from the bottom of my heart, and when there is just one more person, and there always is, and not just one, but dozens of them, so when the two people are not alone, there is always min one who suffers, more people means struggle and pain and blood and dark, dark, dark recesses of the heart whatever way it turns out to be. Blessed are the blind who cannot see, who think simply as they can only remain pure. But being a seer means eternal deprivation of returned love.Or damnation and cruelty.
So there is a choice always.To be loved back is a miracle that rarely happens, I have read that 90% of love ever felt is unrequited, so it is a miracle that makes one speechless, that makes the whole world totally different, a deep silence so deep like looking into a well and glimpse into the heart of the universe and there is no blood and no struggle, rough seas are pacified and you are so full of gratitude and that peace that you are unable to be bad, there is a deep desire to make everybody as happy as they can be, to be good, to help, to sacrifice yourself, anything really because you have reached the most, what you were born for.
So of course there is no next day to it. Just the loss. And the knowledge of it. Which can still make miracles. Because you have seen it. You are now a seer.
(2013. febr)
Talán ezt kell legyőznöm. | |
| 1053. | [tulajdonos]: bedridden | 2019-12-10 10:02 | Továbbra is rosszul vagyok, így ma ágyban, párnák közt javítok, próbálok órákat tervezni. Most épp a saját helyettesítésem hátralévő részét, csak eléggé szédülök, nehéz koncentrálni.Nyilván írni se most ideális, csak megint az van, mint mindig, mikor kicsit kiesek a mókuskerékből, h mindjárt meg akarom oldani az életemet.
A szerelem ilyenkor elviselhető szinten fáj, van, h tök tünetmentes, mindenesetre simán együtt lehet vele élni. Sajnálom, h megszívattam vele magam, az illetőnek nem egyhamar fogok megbocsátani, de az se igaz, h szeretem. Bedobtam a szívem a moslékba, még mindig ott van, nehezen tudom kiszedni. Azért borultam ki mostanában ennyire, mert észrevettem, h ugyanazt csinálja a most odakerült ifjú és gyönyörű kolléganővel, amit tavaly velem. Illetve csinálják. Az egész világ bólint erre, ez szép és normális, nekem meg marad a gonosz banya szerep, ha nem tudok örülni.
A másik fiatal kolléganőm viszont nagyon pozitív hatás, nagyon lelkiismeretes és szuper jól tanít az osztályomban, de amellett becsületes és egyenes is. Épp ezért nagyon tisztelem, ahogyan a határait meghúzza, illetve ellentmond a rossznak, a kis sunyi, vagy körmönfont bepróbálkozásoknak. Őt figyelve kezdtem észrevenni, h mi mindent hagyok magammal megtenni, illetve kellemetlenül érezni magam a behódolásaim miatt, amik eddig nem is tudatosultak bennem ekként.
Pl nyilván azért tette meg a fiatalember tavaly, meg amikor írt, mert meg most, mert engedtem neki, h megtegye. Mert egy rakás szarnak tartottam magam, aki örülhet, ha vki megtűri, pláne, ha még rá is néz érdeklődéssel! (Persze, ez őt nem menti fel. )
Különben meg pdf-ben megtaláltam 2 nekem ajánlott pszichológiai/önismereti könyvet, h rakjam magam rendbe, de zúg a fejem (amúgy is), már túl sok elméletet, tipológiát láttam, nem is mélyülnék szívem szerint, csak unom a saját ismétlődő rossz döntéseimet, önsorsrontó viszonyulásaimat, h mások döntik el a sorsom, és úgy, h az nekik előnyös, nekem meg rossz. Az a veszély megvan, h ha találok vmit, akkor szemközt találom magam a szüleimmel és megint válni akarok majd. Talán tényleg kéne egy pszichológus, bár félek tőle, h még rosszabb lenne tőle minden. Az előző kettő mellett, h esetleg rájönnék, h tényleg szar ember vagyok.
| |
| 1052. | [tulajdonos]: átok | 2019-12-09 18:23 | Azért ilyenkor rákívánnám az istenverését. Imígyen: csinálja meg vki vele az ekvivalensét, mint amit ő csinált velem. Ez fair-nek tűnik, hiszen, ha semmit nem csinált és csak magamnak köszönhetem, h ott tartok, ahol, akkor, ugye, nem fog vele történni semmi. Ha viszont megtörtént és úgy történt, amit még mindig nem sikerült törölnöm, akkor élje csak át. Ami még így is gyengített verzió lehet csak, mivel ő sem nem nagylelkű, sem nem empatikus, nem beszélve egyéb védettségeiről.
Ám nem hiszek a karmában, az csak önvigasztalás, az univerzum lófaszt se fizet vissza, még ha esetleg nem ártatlan is. Hogy a jó/rossz elnyeri, meg mindennek célja, meg, hogy semmi sem hiába, ilyeneket legfeljebb a felső középosztály képes tartósan gondolni. Az egyetlen, ami ebből a közhelytárból makacsul és egyre inkább tartja magát nálam, az a kibaszott Sors, amúgy a Oidipus és társai módján.
Ennek ellenére nem fair az én átkom mégsem vhol, de nem baj, mára megtartom.
Különben természetesen nem azért szeretem, mert megérdemli, hanem mert per pillanat nem tudom nem szeretni. És valószínűleg ezért oly szép, nem pedig fordítva.
(És ha tervek szerint megy, ma még írok, előre is bocsi.) | |
| 1051. | [tulajdonos]: n | 2019-12-09 12:38 | | Ebbe a szerelembe nem egyszer, nem kétszer, de százszor fogok még belehalni. Legalább lehetne tudni, h a , mondjuk, 98-szor, akkor legalább számolhatnám vissza. De nem. Ez van a másik oldalon. | |
| 1050. | [tulajdonos]: otherworldly | 2019-12-09 09:57 | Ismét másvilági érzékelés van, pontosabban világok közötti. Ez azzal jár, pl, h érzékelem vkiről, h a jelenléte hideg és éles, mint a bonckés (scalpel), és a megvilágítása is vhogy olyan, de fájdalom nincs, hisz úszok ebben, persze ez se pontos, mert amiben úszok, az is én vagyok, csak a határaim oldódnak, mivel oldódom, bomlom, veszítem el az ittlétet.
Hú, nem egyszerű ezt leírni. Most épp kinn van belőle a fejem, helyettesítek, de csak felügyelet, a 12-ben, felét ismerem, mert pótofője voltam, vagy mert tanítom, rendesek, tanulnak többnyire. Én meg adminisztrálok a gépnél, illetve most feljöttem ide.
Szóval ez a másállapot - egyelőre- rendben, egyrészt, mert megszoktam, h időnként jön, másrészt, mert egyelőre nem halok bele, de a testemet nagyon kiszolgáltatottá teszi, s mivel egyelőre (?) még abban létezem, ezért engem is. Mert nem látszhat kinn, ami benn. Reggel emiatt volt is ütközésem az emberi butasággal, amitől kénytelen voltam megfogalmazni, h ez -a butaság rombolása, h úgy veszélyeztessen, intézzen el, h ne is akarja, pusztán azzal, h nem fogja fel, amit fel kellene- ellen, ettől tényleg megóv a gazdagság, mert ott se lettem volna, ki se lettem volna téve neki, ha több pénzem van.
El akarok menni kineziológushoz, mert már van konkrét kérdésem: hogy a két rossz közül, ami jövőre számomra adódik (maradni itt, kitéve rohadt szerelmem kínjainak, vagy menni oda, ahol megint körbefon és fojtogat a felnőtt butaság), melyikbe halok kevésbé bele.
Azért kineziológus, mert nem arra vagyok kiváncsi, h mit magyarázok be magamnak, hanem, h mit akar a testem, mi az, ami számomra jobb, kevésbé halálos.
Most voltam az ált suliban megszervezett nyelvvizsgán vizsgáztatni, s mentem fel a lépcsőn, elképzelve, h ez lesz jövőre az életem. Aztán beszélgettem az igazgatóval és egy kollégával. Ha eddig nem tudtam volna, most átélhettem, h nem lesz nekem jó. És azt is, h senki meg nem véd a rossz döntéstől, ha nem védem meg magam. Csak az alternatíva sem jó. Ezért. | |
| 1049. | [tulajdonos]: csere | 2019-12-05 21:55 | Tudod, az a nevetséges, h én csak azért írtam akkor, mert nem ültél mellém. Illetve leültél, aminek megörültem, de a következő pillanatban felpattantál és nem voltál sehol. Most már össze-vissza emlékszem mindenre, de asszem, nekem elég lett volna, ha akkor ott maradsz. Talán 3x-4x ültél le mellém összesen egész ismeretségünk alatt, de attól én olyan rohadt boldog tudtam lenni.
Nem tudom, kinek beszélek így E/2-ben, persze, tudom, miket írt. De most nehezen tudom elképzelni, h bármi másképp lenne most, ha nem írok akkor. Akkor se ülne mellém többet pl.
Egy esztétikai élmény egyébként, de lemarja a védőréteget rólam, ha tartósan ki vagyok téve a látványnak. Aztán marja tovább, ami alatta van.
Tegnap az ötödikeseimet vittem osztálykirándulni. Nagyon sokat kaptam ettől, körbepólyált védelemmel. De továbbképzés végére alig volt belőle vmi.
Nem igazán szeretnék megint úgy kiborulni, mint tegnapelőtt, de ki vagyok szolgáltatva, mert nincs begyógyulva egyáltalán. Azt hiszem, felesleges bármilyen taktikával próbálkoznom. De mindenki cserélhető, az én nyomorult szerelmi történeteimnek is megvan a sablonja. (Innen tudom, h milyen szaroknak nézek még elébe, és azt is, h nagyon nem lesz könnyű túlélni őket, mert minden ismétléssel jobban fájnak ugyanazok a motívumok, mintha magukra szednék az előzőeket, vagy mi). De maga az, h volt már ilyen, azt jelenti, legalább nem fogok egy reggel arra ébredni, h számomra ő nem cserélhető. | |
| 1048. | [tulajdonos]: 2 | 2019-12-03 19:37 | Upgrade
Only you can see this message
This story's distribution setting is on. Learn more
z
into the trees
into the trees
Dec 3 · 1 min read
A túléléshez emberek kellenek.
Így, ha kihullik egy, akármi okból
a helye nem marad üres.
Feltöltődik valakivel, aki épp elérhető.
Ha meghal, vagy elköltözik az ember,
minden szerepét, amit üresen hagyott
elfoglalják mások.
Nem csodálkozom, hogy nem marad belőlem
hiányként semmi. Sőt olykor az is megtörténik,
hogy valaki úgy cserél le, hogy még ott vagyok.
Egy egész világnyi hiány gyűlik bennem,
ahonnan nem hiányzom, bennem lesz űrré.
Nincs vigasztalás. Van máról a holnap,
éppen csak annyi, amennyi odáig elér.
Nyüszíthetsz irgalomért,
nem kapsz és mintha sejtenéd,
hogy a kegyelem talán pont az,
hogy hiába könyörögsz kegyelemért.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
