NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 16:36 Összes olvasás: 16772941. | [tulajdonos]: nem bocsát | 2013-10-18 10:37 | A ma éjszakai álmomban, tiszta arcán azt a kis ideges mosolyát (mint amikor valaha tényleg megpróbált még rám is mosolyogni, ahogy más normális emberre lehet, de hát nem lehet, abba is hagyta anno), na azt nem bocsátom meg magamnak. (Hogy tarthatok még mindig itt?) | |
40. | [tulajdonos]: fríz | 2013-10-16 16:17 | ami megmaradt ebből az egészből, mint egy darab megdermedt idő, amiben megjelenik álmomban, pontosabban, amivé az egész, 'ő' összegződött bennem, az az elválás előtti periódus. A nem fogom többet látni, a nem fog többet látni, mégse jön, mert nem érdekli stb. Pontosabban az a pont, amikortól ez valósággá lett. Mert persze, h nem fogom. Kikerülöm, kerül, amibe kerül, alattomoskodásba, hazugságba (azért nem köll megfeszülnöm), és a maradék 3 alkalmat, ami még veszélyes, próbálom offolni. De amiről az álmaim szólnak, az elválás előtti fázis reménytelenségéről, no azon már túl vagyok rég. Elváltunk. Csak mintha álmomban nem tudnám. Ott ragadtam, közvetlen a napló első mondata előtt. | |
39. | [tulajdonos]: seven | 2013-10-14 15:03 | Álom.
Katedrális, lobogó gyertyák, mise. Azért vagyok, mert a férjem a pap. (?!) Hét gyermekem az első padokban, s egyszercsak meghallom, h mit recsitál az én uram. A téma a hét főbűn, amit az én gyermekeim elkövettek. (Mindegyik mást.) De a sokk, mikor meghallom az elnyújtott énekét: "Vízben vétkeztél, azért vízben leled halálod." S az én kicsi lányom engedelmes hangját, amint utána énekli: "Vízben leled." Mert akkor világosodnak meg az előzmények a sok eltűnt gyermek, akikkel tele akert, s hogy meg akarja őket, a sajátjait is ölni. Otthon vagyunk, sötét éjszaka, a gyerekeim közt ott van T.E. is, aki sajátosan fogja fel a világot és borzasztó neki bármit is elmagyarázni, ami másnak evidens, őt egyszerűen magyarázat nélkül kilököm az éjszakába, h 'Menekülj, Enikő!' A többieknek viszont azt mondom, h most nincs idő cipőt felvenni, meztélláb s egy hang nélkül nyomás át Katáékhoz, mert baj van. Csodák csodája megértik, és csodák csodája nem ébred fel az uram. Aki, ha megtudja, most már rám is vadászni fog, tehát értesítem a rendőrséget, h tartóztassák le. Már akkor is felmerül bennem, h nem lesz elég nekik, ami elhangzott, de azért csak várok-várok (vhol az otthonom közelében), h jöjjön az igazságszolgáltató és védjen meg minket. De csak a sötét éjszaka, s mikor vkinél (Katánál?) rákérdezek, miért nem jönnek már, azt feleli, h 'Ja, beszéltek a férjeddel és nem jönnek ki, viszont te ki vagy rúgva.' (elképedés, félelem) | |
38. | [tulajdonos]: stairs, droppings, tears force | 2013-10-10 14:24 | In my dream we (me and my husban) were about to go, packing in some kind of celler where we should have spent the night as it was pre-paid, but it was too dark for me to complete my task, too dark cos the cellar opened into the ground and the darkness coming out of it made me blind-but he, Á. was there to help me. After that I was back in my primary school, which used to be an immense building (built around 1 century earlier) and saw him, my forged lover going down the stairs with his real love arms folded around each other. After that I was escaping across the sun beaten yard knowing he is bound to leave the building soon and if I'm not quick enough we may meet. I was troddong on burnt pigeon droppings and could reach the other side with difficulty only to realise that there was another exit there so I still might run into him. Then we were standing in a line waiting and I remembered that I would never see him again for real and tears welled up but I restrained them. | |
37. | [tulajdonos]: nem volt | 2013-10-06 14:30 | whatever it was , it's finished. any continuation is a lie, corrupting even what is left. memories are false, unstable. it wasn't love. | |
36. | [tulajdonos]: military | 2013-09-26 19:23 | Military landscape Blades of grass glinting in the sun. | |
35. | [tulajdonos]: end | 2013-09-26 05:14 | Igazából annak, amiért elkezdtem itt van a vége. Tegnap lett, mikor bebizonyosodott, picit regényesen, h tényleg az van, amitől tartottam: NINCS. Nem is fájt először nagyon, de fokozatosan szivárgott mindent tele, h aztán meg röpítsen szerteszét: nincs az a sárig kicsi kígyó, aki a porcikáimat összeszedje ezek után egy élsztőfüves kúrára. Mondtam én, mint a mantrát, h ne,m létezik, h ilyen ember engem szeressen, pláne, h ilyen mélységű érzések rólam szóljanak, s tegnap végre megvilágosodtam, ott bámult képembe az igaz, h tényleg nem. (Mert rájöttem, kiről.) 2 napja még nyugodt voltam ugyanettől, h ha nincs párbeszéd folyamatban, akkor baj sincs, mert békében váltunk, ha nem is búcsúztunk sehogy, harag se volt. Meg a reménynek-csalódásnak ez a rengeteg ismétlődése se múlt el nyomtalan: nem tudott már úgy megszédíteni a remény, se úgy hazavágni a csalódás. Meggyengült bennem az egész, mert a benne való hit gyengült meg. Illetve, h x belépett a képbe 6 év után. (Kettőjük között az a különbség, h míg vele határozott idejű szerződésem volt, határozott célra, x-szel határozatlan.) De most az van, h ugyan nem volt igaz a jó, de attől még mintha a rossz igaz lehetett volna. Mondtam, h nem akarok hazudni. Nem tom, miért. De most úgy tűnik, ha azt mondom, nincs baj, mert csak képzeltem mindent, akkor áltatom magam. Mert a 'kiábrándulását' azt nem. Nem ez a jó szó. Az biztos, h ki kell kerülnöm. Azt álmodtam, h válaszolt a levelemre Facebookon .(Nem írtam neki.), én meg nem mertem megnyitni. Átmentem a másik szobába, ahol a másik dupla ágy volt (nincs ilyen a valóságban) és ott vártam a reggelt rettegve, h mit írhatott. S eszembe jutott, h a korábbi, borítékban kapott válaszát is ebben az ágyban fogtam a kezemben, s abban is szörnyűségek voltak. (Nem volt semmi ilyen levél, persze.) Ami érdekes, h két majdnem egyforma szoba.
| |
34. | [tulajdonos]: autumn | 2013-09-23 20:48 | all sorts of things happen in autumn lovers come back from the dead sending a disarming smile over the years burnt to ashes reproachful stone soldiers keep my secrets (granted!) even in the afterlife ... but you you don't hear me. | |
33. | [tulajdonos]: letgo | 2013-09-16 19:12 | Nélküled. Elhinni: azt nem lehetett. Mozdulni se tudtam, már nem is hit kérdése volt, hanem benne lenni egy valóságban. És csak lejátszani tudtam ezt a valóságot újra meg újra. S csörgött a telefon,hogy menjek, de hagytam, és beállt a busz, amire fel kellett volna szállnom, h ne lássam többet, de azt is hagytam, és most elmegy és azt is hagyom, miközben még mindig azt a valóságot játszom a fejemben. | |
32. | [tulajdonos]: place | 2013-09-14 21:14 | There was a place where we could meet if. Some weeks ago it was taken, not available any more. I was there accompanying the owner, my friend who showed it to the future lodgers. They were sure to move in . Yesterday I learnt that it didN't happen. It's still empty, I was there today, felt a bit strange. Sometimes as if things were waiting for us. As if "us" would mean anything. I don't know. One day I think that, the next I felt the right opposite. What I have written to you is true. I fear for my children. Putting aside them there is no love worth the risk. But it's not easy. I keep thinking about you. But this week I am having it easy: as if you were looking at me, but the fear put a distance between me and that, I can't tear myself whether it is about me or sy else, about what if it is true. It would be really strange if it were real, if i had to react to it. I don't know. What I have written is true. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|