DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2828 szerző 37070 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szabó T. Anna
  Fény
Új maradandokkok

Bara Anna: életbezártak
Nyári László: Kísérleti
Varga Árpád: apevák (No. 4)
Albert Zsolt: HAJNALI FRONT
Kiss Anna Mária: Pufikához
Szilasi Katalin: Várakozás
Petz György: Lomtalanítás fohász
Vajdics Anikó: Egy éjjel
Bara Anna: alteregók
Farkas György: Öregszik
FRISS FÓRUMOK

Bara Anna 14 perce
Gyors & Gyilkos 5 órája
Vezsenyi Ildikó 10 órája
Nagyító 13 órája
Albert Zsolt 22 órája
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Kiss Anna Mária 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Petz György 2 napja
Farkas György 2 napja
Szalay Károly 2 napja
Pataki Lili 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
V Varga Zoltán 4 napja
Szakállas Zsolt 6 napja
Kosztolányi Mária 6 napja
Péter Béla 7 napja
Tóth Gabriella 7 napja
Nyári László 9 napja
FRISS NAPLÓK

 N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 20 perce
Készül az album 1 órája
Ötvös Németh Edit naplója 2 órája
leállósáv 4 órája
Zúzmara 5 órája
Qui? 17 órája
az utolsó alma 18 órája
Minimal Planet 19 órája
Frady Endre 20 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
nélküled 1 napja
Bara 1 napja
Anyu mesél 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
nélküled bloggernek 3 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2020-04-09 19:02 Összes olvasás: 95261

Korábbi hozzászólások:  
Olvasói hozzászólások nélkül
16. valaki: egy kérdés...2013-08-03 08:55
"Nem fogok történetet írni, mert se tévedni, se hazudni nem akarok." miért nem akarsz tévedni?

15. [tulajdonos]: nevek2013-08-02 18:51
Hetek óta gondolkozom, mi volt a néninek a neve. Mikor már nemcsak megalázott, szemétre dobott test volt, egyre kétségbeesettebben, de még mindig kifogástalan udvariassággal könyörgő hang a sötétben, mert rajta felejtették több, mint fél óráig a kacsán és már mindene fájt az egyre terjengő bűzben. Napokig alig mozdultam és alig voltam ébren, éjjel meg őt hallgattam, mert begyógyszerezték, amitől bebódult és hangosan közvetítette az álmait. Emlékszem egyre, egy kislányt akart kimenteni az őt elnyelő sártengerből. Egyre kislányosabb lett a hangja, szinte kezét is összecsapta hitetlenkedve, mint aki először kerül szembe a gonosszal.
A műtét után telt ház volt a sebészeten, így kerültem az elfekvőbe, ahol engem és a cigányasszonyt leszámítva 82 volt az átlagéletkor. Volt, akit hallottam meghalni. Illetve a csöndet, és még valamit. Nem tudom, miből volt, a cigány nő nem mert tőle benn maradni, úgyhogy kiültem vele a folyosóra, pedig én nem féltem.
Sokáig tartott, mire megfordultam az ágyon. Próbált ő velem beszélgetni, de én, ha akkor van ilyen opció, senkihez se szóltam volna többet. A bal oldalamon fekvő nő egyáltalán nem tudott magáról, de durva volt minden megnyilvánulása. Mint akiről lefoszlott a takarás és kilátszik a lelke. Illetve ez különböző mértékben, de így volt mindegyiküknél, akikből nem látszott más, mint a tönkrement, kiszolgáltatott, már alapfunkciókra is alig képes test. Abban bujdokolt a lélek.
De a jobb oldali néninek meglett a keresztneve, mert akármilyen nyomorúságos állapotban volt is, (nem tudott ülni se, csak ha feltámasztották) a tudata, hacsak el nem kábították, ép volt.
Csökönyösen a nevén szólítottam magamban is, és akkor is, mikor beszéltem róla, segítséget hívtam hozzá (lógott belőlem a cső), mert akkor már napok óta beszélgettem vele, már elmesélte az életét, már fényképeket is láttam, és azt is, hogy ez ugyanaz az ember még mindig, de nem látja senki, mert csak a test látszik, ami alig működik.
És ebből az következik, h nincs rendes neve, h úgy beszél vele az ápolófiú, mint egy idiótával, h ott marad felültetve egy szál lepedővel takarva és mikor az lecsúszik róla, akkor meg ott marad meztelen, mert nem tudja felemelni a kezét, h betakarja magát. És mki rohan és azt hiszik, h úgyis mindegy már neki. Pedig nem, mert érzi. Takargattam aztán, mert tudtam, h ha teste nem is képes már a méltóságát megvédeni, a lelke nem mondott még le róla.

+++++++++++++++++

Ebben a csak számomra fontos történetben nevetségesen egyértelmű volt a szereplők neve. Akit szerettem, annak a neve uralkodót jelentett. A kedvese neve pedig királynőt. Az ember itt leteszi a fegyvert, legalábbis én le, mert ennél világosabb nem lehetne, h semmi keresnivalója.
De nem volt szabadulásom. Az én nevem annyit tesz: hírnök, közvetítő ég és föld között. Tavasszal azt álmodtam, h ronggyá hallgattam egy ócska slágert, mert 2 sorában benne volt a válasz. És felébredtem és nem emlékeztem, mi volt az a 2 sor. Mintha meglenne az üzenet, meséltem ezt akkor, nálam lenne, a kezemben, de nem tudnám elolvasni.
Valahogy így és ennyi volt ez közte és köztem.
Illetve egyre biztosabb vagyok abban, h soha semmit nem fogok tudni arról, h ennyi is volt-e egyáltalán.

14. [tulajdonos]: dokumentál2013-07-31 13:29
2013. május 1, éjjel3 és 4 közt kb (a nap még nem jött fel)

"a fájdalom energia, elrepíthet
"pain is inevitable, suffering is optional" (Murakami)
nem akarok tévedni
"most már sosem leszel egyedül"
akkor is megvált engem, ha nem boldog a vége
mintha a határán lennék vminek

ESÉLY

elmerülni a fájdalomban árulás mkivel szemben, akkor hiábavaló volt
az esély elpazarlása"
**********

2013. január 14.

"How many more years to come? ... To write down the petty problems I am having at the moment, however lifechanging they might be( as every tiny detail, little misunderstanding can develop into sg fatal.)
And writing about that, writing about 'love', no. Eyes closed, silence, deafening, unbroken. I will lose: that's for sure. Hopefully, he won't. He mustn't."
***************

13. [tulajdonos]: gyöngy2013-07-30 08:02
álom. Középen ül, bort fejt és ereszt poharakba mkinek. 'A gyöngyöt is meg kell inni!' nyomják a kezembe. Mikor meglát, teljesen nyílt szeretettel néz rám, de nem értem, erre a fejét ingatja, és nem foglalkozik többet velem. Viszont teszi a dolgát, olyan mozdulatokkal, h el kell fordulnom, h ne sírjak.

12. [tulajdonos]: föld2013-07-27 17:44
Most kb 15 óráig egyedül vagyok G.-ben anyám szárított fűszerei és gyógynövényei között, a faluban, aminek több pontján őseim csontjai vannak a föld alatt, van ahol akkora a dzsumbuj, hogy már megtalálhatalanok a rég ledőlt fejfák és beszakadt sírok, van ahol már ennyire se terjed az emlékezet, mert rég beszántották és már nagymamám se tudta megmondani, hogy kinket is temethették oda még a XIX. században. Ide szoktam visszatérni, mint az agyoncsépelt közhellyel Antheus, mert a dűlők nagyanyám történeteivel vannak tele, az utcákban a gyerekkorom, kicsit érthetetlenül, hiszen nem itt nőttem fel, és még csak az sem igaz, h különösebben boldog lettem volna minden látogatáskor. Egyszerűen azért, mert vmikor eldőlt, hogy nekem itt ér össze a föld az éggel.



11. [tulajdonos]: idézet2013-07-20 19:52
Hát nem emlékeztem teljesen jól, de itt az eredeti álom. (Kivételesen hozzáfértem. (Hónapok óta nem tudom megnyitni a volt blogomat.)

"Nem szoktam repülést álmodni, azért írom le (rosszul, nem megy jobban, kár), amit tegnap éjjel.

Azt hiszem, emlékszem a pszichoanalízis szerint mit jelent. És halványan érteni vélem, mégha nem is ugyanúgy. Úgyis halvány volt az egész, még a fény is, ami ott volt, körös-körül benne.



Utaztam egy keskeny busszerűségben., ami olyan volt, mint egy sportkocsi, nem volt teteje, s oldala sem onnét, ahonnan az ablakok kezdődtek volna. Csak egy sor páros ülés volt, felkelni nem lehetett. Ült ott vki velem, nem emlékszem, kicsoda.

Utaztunk és egyszer csak a busz – menetrendszerűen- a levegőbe emelkedett, a felhők fölé és ott haladt tovább. Az első reakció a tériszony, mert hát nagyon alacsony volt az oldala, a hónaljamig se ért fel. Aztán rájöttem, h útitársam nem vette észre, mi történt, s kezdtem mutatni, nézd!, de azt is éreztem, h fél, hát nyugtattam, h jó, ami történik, h nincs miért félni. Aztán, bár átfutott rajtam(gyomorkörnyék), h nem illő, meg hát azért még mindig tartottam attól, h kiesek, kinyúltam és téptem egy darabot a mellettem lévő fehér felhőből. Később leszálltunk, fák szegélyezte útra, én meg fogtam a felhőt a markomban. Még azután is, h felébredtem. Percekig éreztem."


10. [tulajdonos]: lightness2013-07-19 11:07
Van, látod, olyan is, mint az imént. Hogy megyek az utcán, mintha megtelnék fénnyel és olyan könnyű lesz hirtelen, csak simán szeretlek. Aztán innen, ebből a -pillanatnyi- fényből, olyan tévedés, nehéz gonoszság arra gondolni, h te meg nem.
Amiről írni akartam épp. Meg, hogy nem akarom ezt így csinálni tovább, édes szerelmem. De, látod, nem írom. Szeretnék veled beszélni. Szeretném, ha lennél. Mint ahogy álmodtam egyszer, pont virtuális szerelmem viszonzott időszakában: hogy kinyúlok az autóból, amiben mozgássérült szerelmemmel repülünk, és szakítok egy darab felleget. Ébredés után még percekig a markomban éreztem.
Hát azt hiszem, valahogy így vagyok veled. Nem akarok belemenni annak a kínjaiba, honnan is tudom, h nem szeretsz, h utálsz, h mindegy neked, h elutasítottál, h elfelejtettél, meg folytathatnám, mert ez vhogy olyan, mintha negatív dolgokat gondolnék rólad. És nem akarok.
Mert bennem fény voltál. És az is vagy.

9. [tulajdonos]: virtuális2013-07-16 14:02
Nem vagy már itt, kísért a buszon tegnap, mert már nem hiszek benned. De ha lefejtem az egészről, amit a képzeletem és sóvárgásom ráaggatott, nemigen marad semmim. Ki voltál? Franc tudja. Aki vagy most is. A távolság? Nulla, mérhetetlen, mert egymáshoz képest nem vagyunk.
Ez én szerelmi történeteim végén nem csók van, hanem visszautasítás, (ami visszafele érvényteleníti mindent), vagy simán a történet megsemmisülése. Mindegy, hogy mi van előtte, mozoghatnak akár a hegyek, semmi sem valódi. Kimondathatnak azok a szavak, amire mindig, de már rég nem, hiába, h hinni is alig merem, mert elhiszem, és ahogy elhittem, szétfoszlik, mint a köd. Néha szó szerint.
A legszégyenletesebb ilyen történetem virtuális. Blogot írtam és megszerettem valakinek az írásait. Nem történik baj, ha nem vagyok darabokban szokás szerint. Illetve, ha nem reagál rám. De reagált. Az írásaiban láttam viszont magam. Aztán eltűnt, törölte magát. Bennem irreálisan erős érzések tomboltak akkorra, a világnak mentem volna, h megkeressem, de semmit nem tudtam róla, csak amire az írásaiból emlékeztem. Volt egy fura című verse, beütöttem a keresőbe. És találtam egy nevet és egy másik helyet, ahol a verseivel jelen volt. Közben írtam tovább a blogot. És egyszer csak az újabb verseiben megjelentek motívumok a legújabb blog bejegyzéseimből.
Kb két hétig tartott ez a viszonzott szerelem, és akkor 1 nap alatt az egészet elfújta a szél. Mert beugrott annak az első, fura című versnek két sora. És rájöttem, h nem azonos azzal, amit én találtam. A költő sem azonos azzal, aki a blogját törölte, tehát nem is tudhat rólam. Az utalások véletlenek voltak, bennem pedig egy olyan érzés tombol, ami gyökértelen és gazdátlan. Virtuális.
De megértettem vmi lényegeset a sorsomról. Az érzésről, ami különböző formában, különböző emberek révén időnként a hatalmába kerített. Hogy nincs köze a valósághoz, noha megtévesztően valósághű tud lenni. De azt hittem, ez a történet végleg kigyógyított belőle.

S akkor jöttél te.


8. [tulajdonos]: távolság2013-07-13 16:05
Sokat gondolkoztam ezen is. Szeretem Kőműves Klárának a 'Másfél centire' című versét, pont ezért. Fogalmam sincs, mennyire vagyunk egymástól. Azt sem, h hogyan , miben kellene mérni. Mert nem az az 50 vagy mennyi kilométer, nem az a tizenakárhány nap érdekel, hanem a tényleges távolság. Azt meg vmi másban mérik.
Pár napja, pont azután, h elhatároztam, ez így nem mehet tovább, és nem foglak olvasni , nem fogok rád gondolni többet, kikötöttem egy tök sivár helyen egy órára könyv nélkül, ahonnan elmennem se lehetett, se semmit csinálni. Egy darabig néztem azt a 3 db fát, ami jelen volt, meg a kerítéssel elzárt területet, amit erdő bejáratának is lehetett képzelni bizonyos szögből nézve, aztán próbáltam összerakni, mi legyen az ebéd, de a végén megint csak rád gondoltam. Rosszul esett nagyon, erre azt kívántam, h adj egy jelet. Butaság volt.
Aznap délután leírtál egy mondatot. Semmiképp nem vonatkozhatott rám, de az is dermesztő egy kicsit, mennyi véletlen egybeesés van kettőnk közt. Néha úgy tűnik, vmi kaján, unatkozó hatalom szórakoztatja magát velem. Milyen gyakorisággal használják az emberek személyes közléseikben a 'mészárszék' szót például?
Nem tudok szinte semmit, ha rólad van szó. Közben meg de. De abból, amit tudni vélek, semmit nem merek leírni. Az írást azonnal kifakítaná a nap, minden kiejtett szó érvényét vesztené. Mert azzal próbálkozna, ami: van.

7. [tulajdonos]: függöny2013-07-10 19:44
Már régóta készültem arra, h elmegy. Próbáltam felkészülni a világra, magamra, és kitalálni vmit arra, h hogy viseljem el. Emlékszem télen néztem annak a vastagtörzsű fának az ágain át az elfüggönyözött éjszakai égre, az utcai lámpa narancsos izzásba vonta, de szinte természetes volt, aranylott tőle már hónapok óta minden.
Pedig akkor majdnem megtaláltam a kijáratot, benne volt az izzásban, mint tövig égő cigiben, (amiről egyébként leszoktam, mióta a Nagy Nemzeti Korrupcióra bólintanék minden vásárlással), h mért tévedés megragadni a napot. (A Napot, édes Istenem, meg pláne.) Az élet apró (vagy épp megsemmisítő) örömeinek keresése dehogy is megoldás, csak örömfüggőt csinál belőlem, gondoltam nagy bölcsen.
Egyetlen tiszta vágással kellett volna. Ha a kezedtől nem lehetett, nekem kellett volna. De eltoltam.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-04-09 18:56   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2020-04-09 18:50   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2020-04-09 18:47   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2020-04-09 18:37   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2020-04-09 17:17   Napló: Készül az album
2020-04-09 17:06   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2020-04-09 16:39   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2020-04-09 15:55   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2020-04-09 15:07   Napló: leállósáv
2020-04-09 14:00   új fórumbejegyzés: Bara Anna