Hát lehet, hogy most nem jött le neked, és egy kicsit tényleg hiányos is az a rész, de nem gúnyos akart lenni ez a hosszú és nehéz munkával kialakított kép, csakis az én szemszögemre gondoltam. A hosszútávról is írtam valamit régen, én így döntök el magamban emberi oldalakat. Senki nem hibátlan, egy ilyen helyen pláne könnyen beleszalad az ember tévedésekbe, amit másnap már leradírozna, de amiket magadról írtál, annak a nagy részét, én is látom, és tudom. De azt például be kell látnod, hogy sokszor mentél már úgy versekhez, hogy a valódi okod az általad "igazságtalannak" ítélt helyzetek, kapcsolatok voltak. Én is írtam már másokhoz, az én "igazságtalanságaim" miatt, de akkor nem került szóba a vers. Ha jól emlékszem, eddig csak tgf volt, akivel más verséről „vitatkoztam” a gyors és gyilkosban, de az sem fajult el. Azt is tudom, hogy Bak Ritánál (és másoknál is) te legalább kirészletezted a problémáidat, másoknál viszont előfordult, hogy nem bírtad kihagyni az előzményeket, fontosnak tartottad elmesélni, hogy ki mennyire nem ért a versekhez, és ezzel talán elvesztetted a szerzőt, vagy ha őt nem is, akkor más csendes olvasót, így elpocsékoltad a rászánt idődet, és nagyon kevesek látták, láthatták meg akkor a jobbító szándékot, főleg, ha utána még jöttek a kontrák, rekontrák. Olyankor már nehéz higgadtnak maradni, és a legtöbben hajlamosak csak erre emlékezni. Pár napja nekem jó volt olvasni, amikor megkerestek téged vattacukor ügyben, jó volt látni, hogy mások is bekapcsolódtak, de a beszélgetés utáni szerkesztői válaszok már nem az aznapi eseményekhez, nem a pofozgatott vershez, és nem Viktóriának szóltak, hanem a veled kapcsolatos régi csatáknak, és talán most először meg tudtam érteni ezt a hozzáállást. Én se, de szerintem te se tudtad volna jobban lereagálni a helyükben, maximum úgy, ha nem szólsz bele, és én valahogy ezt a szálat szerettem volna az előző írásomban elvarrni. Azt, hogy írhassál bárkinek, főleg, ha még meg is kérnek, és hogy az ne csalánnal veregetés legyen mások szemében. Hogy ne kelljen duzzogva elmenned, és aztán körülményesen visszajönnöd, ha újra van mondanivalód. Kevesen írnak amúgy is, de még kevesebben mernek, vagy akarnak akkor, ha már besorolást kapott egy vers valakitől, pedig lehet, hogy tényleg te látod meg azt az apróságot, amitől valami jobb lehet a jónál. (Talán nem is kellene, de régen erre biztattak, mert ezen is gondolkodtam már, hogy milyen lenne a csak szerkesztő-szerzői dokk, nem tudom.) És mindenféle néphiedelemmel ellentétben ez nem a magam, vagy magunk vállonveregetése miatt történik, hanem csak simán jó érzés, ha egy megtetszett valamiből még szebb dolog lesz. Az fontos, hogy legyen szikra, de több közhelyet ma már nem írok. Tegnap körülményesen fogalmaztam, ma is járhatok így, akármeddig nyújtom, de asszem, az a lényeg, hogy ne akarj mindent te megfejteni. Se a ki-kicsodát, se a miért-mennyire-meddiget. Amit természetesnek gondolsz, az nem mindenkiben van meg, és fordítva is igaz. És néha hamarabb összedőlnek kártyavárak, ha nem fújogatod. Ezt magamnak is írom meg mondom. Sokadszorra. Helló
|