NAPLÓK: mulandokk Legutóbbi olvasó: 2026-04-20 05:54 Összes olvasás: 1179| 22. | [tulajdonos]: hm | 2026-04-08 14:59 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Agapé
Válasz erre Egy fának is van lelke. Ezt tudom. De nem gondolom, hogy egymás gyökereiben a "lelket" érzik. Sőt, továbbmegyek, ha költői szempontból nézem; "amelyek jól érzik mások gyökereiben a lelküket" kijelentés túlontúl suta megfogalmazás. Más fák gyökereiben esetleg. De a fák nem biztos, hogy emberként gondolkodnak, tehát nem biztos, hogy másnak tekintik a másik fát, mint ahogyan az ember a másik embert. Aztán az első mondat már felvet egy kérdést.
"Tudtad, hogy egy réten azok a fák állnak közel egymáshoz,amelyek.." Nem tudtam.. Mármint azt, hogy a fák úgy állnak "közel" egymáshoz, ahogy az emberek. Mert gondolom nem "helyileg" kell gondolni ezt. Hiszen két fa elhelyezkedése egy réten nem "önakaratukból" történik, hanem a természet (ha nagy szót akarok ide, az univerzum) rendje szerint. Ha egy fa érző "lény", akkor "közel állhat" a másik fához, vagy a többi növényhez. De inkább egy teljes egészet alkot minden növény a környezetével, amit természetnek hívunk. És ebben a Rendben vagy Rendetlenségben, minden a maga helyén van. Hogy ebbe az ember mit lát bele, az már más kérdés.
Szóval ez a mondat vezeti fel a verset, melynek aztán vajmi kevés köze van a szöveg további részéhez, hiszen már-már filozófiai-spirituális kérdésekben nyilatkozik meg, kijelentő módban.
Tehát a vers többi része külön értékelendő.
"A görög haldoklik. Úgy mondtam, hogy meglepődtem saját hangomon.
Aznap napfogyatkozás volt.
A levegő vibrált, árnyékban 35 fok.Láttam a görögöt, ahogy terelte a birkáit. Bőre mint pergamen gyűrött lapjai.
Képzeletem játszik, a képek élesek."
Nagyon szép és nyugodt hang. Az első két mondat rendben is van. Ez az egész egy látomásszerű dolog. De meglehetősen kuszává és pontatlanná válik. Napfogyatkozás van, vibráló levegő, meg közben árnyékban 35 fok.. A görög haldoklik, de tereli a birkáit.. A bőrét egy pergamen gyűrött lapjaihoz hasonítani meglehetősen nagy túlzás. Nem is túl költői. Inkább túlköltött.
"Képzeletem játszik, a képek élesek."-Hát ez az.. Csak a képzelet játszik, de a képek nem túl élesek..
"Meghalok, mondta és a kálák kibontották fehér virágaikat.
Meghalok, szólt és kinyílt a kökény.
Meghalok, és lett napfogyatkozás.
Meghalok, és a görög kutyája nyüszíteni kezdett.
Meghalok, és kinyíltak a petúniák."
Szépen indul, de a harmadik sorban van egy hiba. Ebben kellő költőiség van, de mint versegész, számomra kevés. Főleg a harmadik résszel és a befejezéssel együtt. A szöveg harmadik részében például olyan általánosító kijelentések vannak, amelyek nem lehetnek igazak a maguk egyszerűségében. Mintha egy Osho-idézetet olvasnék valami bugyuta álspirituális oldalon.. Hiszen minden dolog spiritualitása önmaga lényegében lakozik. Csak az emberek többsége ezt nem érti még.
"Mindenkinek így kéne végül távozni, fényben, meleg légben, hársillatban. Olyan nagy békében, ahol tudod, hogy az életben mindent jól csináltál."-Hogyhogy úgy kellene mindenkinek távoznia? Hársillatban? Ez milyen távozás lenne, ha mindenki így menne el? Hol maradna a dráma és a különbözőség a világból? Például mindenki sziromként hullna le egy fáról? Én szeretnék érett körteként szétcsattani a betonon.. Mert minden élet más és ez így van jól.
Nem olvastam jó verset.
Na most én meg nem írtam bugyuta Osho idézetet, és minden sor szét van véve. Rákérdezek. Keményen, hány nőt mertetek így megalázni?
Halkan mondom, hogy egyet sem. Nem a meót nem bírom, hanem azt , hogy megalázás, abúzus történt
Ha valakit biztatnak, na oké , jó, akkor az a valaki nem fogy vissza üvölteni. Kettőn , hármon áll a
vásár. Ennyit mondanék. Aki nem hülye az azt mondja, hogy jöjjek le.
Ne engedd, hogy még lejjebb nyomjon a Dokk.. Úgy , hogy féljek, mert félek.
Van még ilyenem, és nem az érdekel, hogy mulandokk, és maradandokk. Nem tudom , hogy miért
csinálod. Ennyit akartam mondani.
5 versem fogadták el a napokban. El lehet gondolkodni. de egy zagyva verset felteszek, isten bizony.
| |
| 21. | [tulajdonos]: zagyva | 2026-04-08 10:19 |
Itt igazából végig veled harcoltam. A főszerkesztőm vagy. Az újakról nem szólnék. Nem ismerem őket.
De kaptam jó szót, és kaptam rosszat is. Az Ő nevüket azért nem írom le, mert nm beszéltem velük, nem értik, miért írok így. Nem ismernek.
Volt akivel nem beszéltem semmit. És most mégis felteszek valamit, ami úgy gondolom, hogy megérdemli a zagyvát
Ez a zagyvát megérdemli | |
| 20. | [tulajdonos]: megint tgf | 2026-04-08 10:07 |
2025.11.26 15:28
Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Bölcsődal három hangra
Válasz erre Nagyon sok a gondolatfoszlány, a felesleg, a túlzó manír. A cím szerint három hang fog megszólalni, de igazából ezt a szöveg nem jeleníti meg. Vannak kifejezetten értékes, szép részei, viszont a narrációt tekintve igencsak kusza és rendezetlen a szöveg. Helyenként csapkodó, pontatlan képek jellemzik, nincsenek meg az átmenetek.
"Egy szobrot nézek.
Mozdulatlan,
mégis hallom a dalát."
Van-e a szobornak dala? Ha van, hogyan van? Ezt itt nem tudom meg.
Teste íveiben kecsesség,
a nyugalom, a játék
és a szeretkezés lüktetése."
Azt értem, hogy a külső szemlélő azt lát bele egy szoborba, amit csak ő tud látni, de ha ezt az élményt leírjuk, akkor legyen nyilvánvaló az olvasó számára is, hogy például a szeretkezés "lüktetése" miért és hogyan olvasható le egy szobor alakjára pillantva.
"Az ének,
egy gyermek bölcsője fölött született,
a csend,
a halál előtt a küszöbre telepedik."
Milyen ének? Hogyan jön ide bármiféle ének? Aki a szobrot figyeli, annak eszébe jut róla egy ének? Majd ennek az éneknek mi köze a csendhez, mely egy gyermek bölcsője felett született?
Ezeket rendbe kellene tenni, mert egyelőre elég nagy zagyvaságnak tűnnek.
A vers középső része tartogat értékes részeket, de ott is túlbeszélt, maníros. Egyetértek Siska Péterrel, aki tökéletes meót írt ehhez a vershez. A zárás szép és meghökkentő. Csak nincs mögötte egy jó vers.
A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com, piciluca@gmail.com
| |
| 19. | [tulajdonos]: zagyva.. | 2026-04-08 10:04 |
2026.03.11 17:30
Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Napraforgók
Válasz erre "Átkozott legyen az a nap, amikor arcomat a fénybe tartottam"
Lehet így kezdeni egy verset, figyelemfelhívó, erős mondat. De ahhoz, hogy ezt meg is tartsa végig feszesnek, izgalmasnak kellene lennie a folytatásnak is. Ez ugyanis egy súlyos mondat. Kijelent, címkéz, meghatároz. Meghatározza a versbeszélő hozzáállását az adott szituációhoz, jelenléthez, az épp aktuális szerepet ellátja egy súllyal, ez a mondat nem viccel ugyanis, azt mondja; "bazdmeg, ezt azért és azért mondom.."
Itt várná az ember az élességet a folytatásban, de inkább elbagatellizál..
"le kell hajolni a földig, igen, meg kell tanulnom lehajolni a földig,
elnyelni az összes fehér fényed – én fogom."
Ez a hang a felütés után meg már egy teljesen más pozícióba helyezkedik, mintha kicsit lágyabb lenne a hang és másról is beszél.. Az alázat mindenekfelett és a föld tisztelete.
Azt első versmondat lázadásával ellentétben, ahol szét akarok szakítani mindent.. Mikor mondjuk azt, hogy átkozott legyen bármi is? És abban mennyi indulat van? Ez az indulat hogyan finomodik azonnal a következő sorban alázattá, a földig való lehajolás aktusáig? És még ez is jó lehetne egyébként, ha utána nem valami spirituális álbölcsesség jönne valamiféle metafizikával keverve. A "az összes fehér fényed".. Ez a sor nálam értelmetlennek tűnik ebben a kontextusban. Mi!?? A mondvacsinált varázsló berúgott és otthon hagyta a szemüvegét? Mi ez a fehér fény, kinek, kihez beszél és miért érthetetlen?
"Feketére égett napraforgók – most értem meg, az összes én vagyok.
És én rogyok a földre – egy vagyok velük,
magamból adva megszoptatnám a földet."
De mire utal az, hogy a versbeszélő maga az összes feketére égett napraforgó? Hol szokott az összes napraforgó feketére égni? Ezt hogy érti a szerző? Mindig kiégnek, feketére égnek a napraforgók? Én hobbikertész vagyok, ilyet nem tapasztaltam soha..
Mit jelent az az aktus, hogy "megszoptatnám a földet"? Tehát, mint egy botcsinálta földanya, táplálná a földet, az anyaföldet, ami a növényeket táplálja?
Zagyva, zavaros, érthetetlen.
A fenti posztra érkezett válaszok | |
| 18. | [tulajdonos]: rRemény miatt maradtam | 2026-04-08 09:35 | Ilyenek miatt mentem el! Egy embert ki is lehet utálni, nem szólni hozzá, semmibe venni.. Velem ez történt. Íme a meóim:
2025.11.14 00:52
Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Habóka
Válasz erre Elnézést kérek, túl korán kinyomtam a meót, virtuális billetyűzetet használok.. A téma nem lenne rossz, azonban olyan stilisztikai hibákat vét, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Javaslom a szerzőnek, olvasson több prózát, nem szégyen tanulni, inkább hasznos. Már az első pár mondat megakasztott. A szöveg fogalmazása kesze-kusza. Először is tanulmányozza a mese műfaját, ha mesét írna.
2.
2025.11.14 00:39
Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Habóka
Válasz erre Elnézést a fogalmazásért, nem szeretnék túl nyersnek tűnni, de ez igencsak zagyvára sikeredett.
Szerző : NEM MESE!
--------------------------------------------------------------------------------
A versek közé lett feltöltve. Sem nem próza, sem nem vers. Viszont mindkét műfajt figyelembe véve tartogat ígéreteket, hogy ebből többet lehetne kihozni.
Az, hogy ennyire sok a párbeszéd és költőietlen, elharapottak vagy hanyagul fogalmazottak a mondatok, az azért zavaró. Sőt, az is zavaró, hogy minden amit állít életszerűtlen vagy ordas nagy túlzás.
De nagy önkontrollal, odafigyeléssel lehetne ebből egy jó kis prózát írni. De ahhoz ismerni kell az emberek viselkedését.
-----------------------------------------------------------------------
| |
| 17. | [tulajdonos]: csak aszpirin van itthon? | 2026-04-08 01:07 | A sokarcú aszpirin története
A fűzfában található természetes hatóanyag felfedezésétől több száz éves út vezetett a modern gyógyszeripari termékig. Az acetilszalicilsav szabadalmának 1899-es bejegyzésétől máig az aszpirin a fájdalomcsillapítás majd a kardiológiai betegségek megelőzésének egyik alapgyógyszerévé vált.
A sokarcú aszpirin története
Az aszpirin története az ókorig nyúlik vissza. A szalicin tartalmú növények kivonatait évezredek óta használták fájdalomcsillapításra. Hippokratész már Kr. e. 400-ban fűzfalevelet javasolt a szülési fájdalom enyhítésére, több mint két évezreddel később, 1899-ben Berlinben a Császári Szabadalmi Hivatalban pedig bejegyezték az acetilszalicilsav, közismert nevén aszpirin szabadalmát.(1)
Fűzfában a gyógyír
A fájdalmára a természetben gyógyírt kereső ember már évezredekkel ezelőtt felfedezte, hogy a szalicilátokat tartalmazó növények enyhítik kínját. Közülük a fűzfa egyedülálló gyógyászati pályát futott be. A modern kor kutatói jól tudták, hogy Hippokratész fűzfalevelet javasolt a szülési fájdalmakra és a szembetegségekre. Néhányuk minden orvosok atyjának nyomdokában járva felfedte a növényben található hatóanyag legrejtettebb titkait is.
1763-ban Edward Stone tiszteletes elsőként számolt be a Londoni Királyi Társaság tagjainak a fűzfakéreg-kivonat lázcsillapító hatásról. Az anglikán lelkész ötven esetet jegyzett föl, amelyekben eredményesen használta a növény porrá őrölt kérgét többek között vízben és teában oldva.(2)
Kísérletek a vegykonyhákban
A következő lépést 1828-ban egy müncheni gyógyszerészprofesszor, Johann Buchner tette, aki a fűzfafőzetből keserű, sárgás anyagot vont ki, s ezt a fűzfa latin neve (salix) után szalicinnek nevezte el. Egy évvel később Henri Leroux tiszta, kristályos szalicint állított elő. 1838-ban a Sorbonne-on tanuló olasz Raffaele Piria pedig a szalicint cukorra és aromás vegyületre bontotta, majd az utóbbi oxidációjával szalicilsavat kapott.(2,3)
Az aszpirin hatóanyagot, az acetilszalicilsavat 1853-ban Charles Gerhardt, a Montpellier-i Egyetem kémiaprofesszora állította elő elsőként, ám túlságosan körülményesnek találta az eljárást, ezért nem kísérletezett tovább a vegyülettel.(3) Néhány évvel később Hermann Kolbe marburgi kémiaprofesszor megállapította a szalicilsav kémiai szerkezetét, majd Friedrich von Heydennel kidolgozták a nagy mennyiségű előállítás módszerét.(4) A szalicilsavnak azonban kellemetlen íze és gyomorirritáló mellékhatása volt.
acetilszalicilsav
A sikertörténet elkezdődik
Mérföldkőnek számított, amikor Felix Hoffman 1897-ben előállította az acetilszalicilsavat, amely a szalicilsavhoz képest csekély mellékhatást váltott ki. Hoffmann az 1863-ban alapított, német Bayer AG., a gyógyszerpiacra betörni készülő, festékgyártó vállalat gyógyszerészeti részlegén dolgozott. A cég két évvel később, 1899-ben piacra dobott egy acetilszalicilsav tartalmú gyógyszert, s ezzel kezdetét vette a sikertörténet.(4)
Nemcsak gyógyít, meg is előzi a bajt!
Az aszpirin és a fájdalomcsillapítás fogalma mára összeforrt. Becslések szerint a szabadalom bejegyzése óta egytrillió tabletta fogyott, és napjainkban évente közel 50 ezer tonnányit szedünk be világszerte. A kutatásoknak és fejlesztéseknek köszönhetően ugyanakkor a 20. század közepén a hatóanyag további felhasználási területeit fedezték fel.
Egy amerikai háziorvos, Lawrence Craven felfigyelt arra, hogy az aszpirin bizonyos szívbetegségek megelőzésében eredményesen használható: tapasztalata szerint kevesebb szívinfarktus fordult elő azoknál a betegeinél, akik fájdalomcsillapítóként aszpirint szedtek. 1950-ben publikálta is megfigyeléseit, és cikkeiben többek között megállapította, hogy aszpirin szedése mellett kisebb a miokardiális infarktus kialakulásának esélye, és erre kis dózisú aszpirin is elegendő. Felvetette az aszpirin koronária-trombózist megelőző hatását is.(4-7) Javasolta, hogy minden 45-65 év közötti mozgásszegény életmódot folytató vagy túlsúlyos férfi naponta adagolt aszpirint szedjen.(4,8) Craven maga nem volt tudós, következtetéseit a praxisában előforduló nagyszámú eset alapján vonta le, hangsúlyozva, hogy elmélete további tudományos megerősítést igényel.
az aspirin előállítása
Az Aspirin® a kardiovaszkuláris prevenció alapgyógyszere is
Az 1960-as évek végén Dr. Harvey J. Weiss, Priscilla Piper és Sir John Vane hatásvizsgálatokat folytattak, s az ő munkásságuk vezetett végül oda, hogy klinikai vizsgálatok induljanak annak igazolására, hogy az aszpirin valóban képes-e megelőzni kardiovaszkuláris eseményeket.(9)
Az 1989-ben indított klinikai vizsgálat tudományosan alátámasztotta Dr. Craven majd ötven évvel korábbi feltevéseit: bebizonyította, hogy az aszpirin rendszeres szedése képes megelőzni a miokardiális infarktust és a stroke-ot.(10-13) Mára az aszpirin a szív és érrendszeri betegségek megelőzését célzó terápiák alapgyógyszerévé vált.
Szerző:
Rozgonyi Sarolta
| |
| 16. | [tulajdonos]: fák, jegyzet | 2026-04-08 00:17 | A nagy fa körül a talaj nem egyenletes:
közvetlenül a törzs mellett sötét van, kevés fény jut le
a gyökerek ott a legsűrűbbek, erős a verseny
???? Ezért a kis fák nem közvetlenül mellette nőnek, hanem egy kicsit kijjebb, ahol:
több fény van
kevesebb a „szorítás”
mégis elérik az anya gyökérhálózatát
És ami igazán érdekes:
A gyökerek és a gombák hálózata (amit már említettünk, mikorrhiza) nem összevissza működik.
???? Van benne egyfajta távolságtartás és arány.
A fák:
nem „tolakodnak rá” egymásra,
hanem elosztják a helyet.
Ezt hívják néha „erdő mintázatnak” — és sokszor tényleg majdnem szabályos.
Amit te látsz, az valami ilyesmi:
az anyafa körül egy „csendes zóna”
utána egy gyűrű, ahol a csemeték megjelennek
és ez sokszor meglepően egyenletes
Olyan, mint amikor egy régi faluban a házak nem érnek össze, mégis rendben állnak.
Nem rajzolta meg senki vonalzóval — mégis „tudják” a helyüket.
A szemed jól fogja. Az ilyet nem lehet könyvből megtanulni, azt észre kell venni. | |
| 15. | [tulajdonos]: TGF | 2026-04-05 11:09 | PETER WATERHOUSE
Nappali fény
Ki mondta? Nincsenek a kertek
a szobák közelében? Így kérdeztem sokáig
és sok választ kaptam.
Aztán megváltoztattam a nevem
és más házakhoz költöztem. Túl sok
arca van az éjszakáknak. Semmi
nem volt jó.
Észrevettem: jövetel volt
mint a mezőkön tavasszal vagy
ha boldog napokon valami áttetszik
a régóta elfekvő jégen vagy
ha egy forró déli pillanatban kiáltanak
egy mesebeli szót és az a szó
a határon túli nyelvhez tartozik. Észrevettem:
a másik országhoz közel éltem.
Kezeim: megérintették a határokat és a dolgokat.
Kihasználtam a nappali fényt. Világosak
voltunk. Volt árnyék is? Igen.
Játékosan mozogtunk. Ez minden
ellentétet napfényre hozott.
Elevenség: velencei februárok
fújtak az arcomba, semmi
sem maradt mozdulatlan, semmi sem maradt
a helyén (a helye: a régi hazugságok
lelepleződtek. Egy év, teli madarakkal – ezt nem felejtjük.)
Alakítható: még az is, ami kemény. Ami nem
sikerült, a kezemben maradt.
Semmi nem veszett kárba. A szemek rajta nyugodtak,
de nyugalom volt? Lépcsők voltak
az áramló tájban; több:
mi lehetne ennél?
Mi vak kerítések
Azt mondod: várakozásom nyelv. Nem hallom
amit mondasz. Elválaszt minket egy papírlap. A cseresznyék sötétek lesznek. Senki
nem akarja követni őket. Közöttük ül valamelyikünk? Üdvözöljük
egymást. Nagy gyümölcs tágítja a szájakat. A legyek
szárnyaikat tisztítják. Vak kerítések vagyunk: két
oldalra látunk.
Ki lakkozza tehát az intézetek kapuját, ki érti
a jelvényeket és kormányozza a nagy járműveket
bearanyozott pápákhoz? A tizenkét szemű legyek nem ismerik már az összes
utat? De mi vakok vagyunk.
Eső után nedvesek a hegyoldalak. Megcsúszunk.
Nincsenek völgyek. Más mezőkre
jutok. Rigók nézik egymást. Az egyik
én vagyok. Persze: nem vagyunk madarak.
Csiripelünk. A másik a gyász.
És növekednek a csigák, a haj, növekednek
a városok, az ujjak? Igen. Semmi sem növekedik. Nem
hasonlítasz össze. Ilyen a türelmetlenségünk
közös formája.
| |
| 14. | [tulajdonos]: Teschről | 2026-04-05 01:20 | A gond ott van, hogy hiányzik belőled az empátia, az a finom képesség, hogy átérezd ami másban van-
És pont emiatt a hiány miatt tudtál megalázni vagy félreértelmezni, még a szimbolikus dolgokat is – a napraforgót, mindent, ami nem fért bele a lineáris világképedbe
Ez az, ami a legtöbb emberi kapcsolatban a legkínzóbb: nem a tudás hiánya, hanem a képesség
hiánya, hogy valaki át tudja érezni a másik világát.
Remélem Gábor, hogy egyszer megérted, hogy fel kell ébredned, hogy megismerj ne csak egy
embert , hanem annak a másik embernek a világát.
Még valami. Lehetsz jó író vagy rossz író. Mindegy. Igaz légy és ez a fontos.
Te a nyelvet boncolod én képekben látom a verset, az írást. Voltaképpen mindegyik másképp jó.
Mást tár fel.
„Nem értem” ≠ „ez zagyvaság” ( Két írásom kapta ezt meg)
Az első nyitott. A második lezár
Gondolkozz el ezeken a gondolatokon.
Várok egy soha meg nem írt esszét azokról az emberekről akik vak kerítések maradtak a számodra.
Tegnap fáztam , mindig fáztam amikor megláttam a neved és még egy emberét.
Nem tudtam írni, és akkor megértettem ha ennyire fázok valakitől akkor oda megyek
ahol nem ráz ki a hideg:)
Valahol röhejes ez és szomorú is. Egy nyelvet beszélünk, és nem értjük a másik mit akar mondani.
| |
| 13. | [tulajdonos]: de nem ébresztelek fel! | 2026-04-04 23:27 | Manfred Himmel heidenoldendorfi kertjében terebélyes nyírfa áll. A nyírfa – a hagyományos májusfa – a tavasszal új életre ébredő természet életfája. „Energiája felfrissít, elűzi a kedvetlenséget, a szorongást és a depressziót” – magyarázza Himmel. „Megnyugtatja fáradt idegeinket, feloldja a test és lélek keménységeit.” A gyógyítással foglalkozó Bingeni Szent Hildegard apátnő egyszerűen csak „a boldogság”- nak nevezte.
A fák és az emberek kezdettől fogva szoros sorsközösséget alkotnak. Mint minden zöld növény, a fák is oxigént termelnek a fotoszintézis során, amely nélkül az állatok és mi, emberek, nem tudnánk létezni. Művészek, filozófusok keresik fel „fáikat”, hogy ihletet merítsenek belőlük, Buddha egy bodhifa alatt világosodott meg, a régi korokban tölgyek és hársak alatt ítélkeztek. Az Yggdrasil nevű világfán Odin, a bölcsesség, az eksztázis, a költészet germán istene fejjel lefelé függeszkedve fejtette meg a rúnák titkát, és egyesült az egész természet kollektív tudatával.
Azt, hogy a fák, mint minden növény, képesek érezni, Cleve Backster, valaha Amerika első számú hazugságvizsgáló szakértője, évtizedekkel ezelőtt tudományos módszerekkel bizonyította. Manfred Himmel egy magas frekvenciával készült felvételt mutat, amely egy juharlevelet ábrázol, amelynek csúcsát lemetszették. Csodálatos módon a Kirlián-fotón a levél egészének energiasémája látható, a levágott részé is. Az „aura” körülveszi a levelet, mintha az még egyben lenne.
Minden fától tisztes távolságra álljunk meg, és hagyjuk, hogy a fa alakja, egész lénye kifejtse ránk hatását. Csendesen szemléljük, figyeljük meg formáját, energiamezőjének besűrűsödött magját. Talán földsugárzás hatása alatt álló területen áll, azért hajlik a törzse jobbra-balra, hogy kitérjen a sugárzás elöl? Vannak rajta a rákra emlékeztető burjánzások? Jól tesszük, ha kerüljük az ilyen helyeket – ajánlja Manfred Himmel.
Hallgassuk a levelek susogását, szívjuk be a fa illatát. Ha spontán megérezzük az illatot, az jó jel. Ha nem tetszik az illat, vagy már elteltünk azzal az energiával, amit a fa kisugároz, vagy testünk biokémiája egyszerűen nem harmonizál a fa energiáival, akkor olyanok leszünk, mint azok az emberek, akik nem bírják egymás illatát.
Mit szimbolizál a nyárfa? Mit ad vagy mit vesz el tőlünk? A gyógynövényszakértő és etnobotanikus Wolf-Dieter Storl szerint ez a fa a Hold és a víz jegyében áll, valamint a nedves és puha dolgokat szimbolizálja. A nyárfát, éppen mint a nőiség szimbólumát, „boszorkánykenőcs” előállítására is használták. Homlokegyenest ellentétes energiákat képvisel az erdei fenyő, amely a harcias Mars, valamint a kemény és kegyetlen Szaturnusz jegyében áll.
A csendes szemlélődés után képzeljük el, hogyan áramlik energiánk a testünkön felfelé, kilépve a fejtetőn, nagy ívben a fa koronájához, majd innen a törzsön lefelé, a földbe, ahonnan talpunkon keresztül vissza a testünkbe, felfelé. A „kereszt rituáléval” megnyitjuk magunkat az energetikai szinteken. Ez hasonlít a katolikus keresztet vetéshez, de jelentése egészen más. Az első mozdulat a bal váll irányából a jobb vállhoz vezet, mintha egy függönyt húznánk el – a függönyt, amely elválasztja az anyagi világot az energetikai szintektől.
Aztán lassan közeledünk a kiválasztott fához, tegyük rá tenyerünket a törzsére, hunyjuk be szemünket, és figyelmünket belső észleléseinkre összpontosítsuk. Ezek sokfélék lehetnek – a fa fajtájától, az ember nyitottságától, problémáitól és igényeitől függően. „Tisztán érezhető” – magyarázza Manfred Himmel -, „hogy a fa kész megnyílni előttünk.” Szerinte érezni lehet a szimpátián alapuló viszonyt fa és ember között, ilyenkor nyugodtan elmondhatjuk igényeinket, bánatunkat, vagy mindazt, ami éppen foglalkoztat, közben folyamatosan figyeljünk észleléseinkre.
Amit ilyenkor kapunk, az erők, amelyek belénk hatolnak, valamint az eltávolított káros energiák minden fánál eltérőek. Az égerfa a nőies, anyai impulzusokat erősíti, míg a tölgy az elmélkedést, a saját magunk feletti töprengést és a gondolatok elrendezését segíti elő. A lucfenyő felélénkíti a kedvetlen, erőtlen embert, míg a bükk képes kiszívni a negatív energiákat, megszabadít a migréntől, fejfájástól, derékfájástól. Önként azonban soha nem ad át semmit saját vitális erejéből. Ha a bükk közelében vagyunk, egyszerre érezni fogjuk, hogy elég volt belőle. Ilyenkor egyszerű szavakkal köszönetet mondunk, majd eltávolodunk tőle.
Sokaknak ez a viselkedés talán értelmetlennek tűnik. Kínosnak érzik, hogy a leírt módon közelítsenek egy fához, és az első alkalomkor talán nem is éreznek semmit a fa közelében. Himmel azonban mindenkit biztosít arról, hogy a rítus mély nyomokat hagy lelkünkben. Gyakran a fa és ember között zajló kommunikáció csak később válik tudatossá, sokszor álmok formájában. Himmel ősi kéziratokat olvasott, mítoszokkal, legendákkal és népi bölcsességekkel foglalkozott, közben pedig személyes tapasztalatokat gyűjtött a fákkal kapcsolatban. Kifejlesztette annak módszerét, hogyan lehet inga segítségével egy fa „étertestét” megérezni, a kezével felvenni és „faelixíreket” készíteni.
„A fákhoz fűződő baráti viszony, amely erővel tölt el bennünket, amely elkísér bennünket mindennapjainkban és álmainkban, az első lépés a helyes irányba” – magyarázza Manfred Himmel. „A fák erejével történő gyógyulás holisztikus, az egész emberre ható folyamat, amely segíthet áthidalni azt a mély szakadékot, amely az ember és a természet között tátong.”
Nyitás a keresztrituáléval
Nyitott tenyerünket tegyük bal vállunk elé. Ujjaink felfelé mutatnak, a tenyér balra néz. Most mozgassuk kezünket vállunkkal egy vonalban lassan a jobb vállhoz, mintha egy függönyt húznánk el. Ezután a kéz ugyanezen a képzelt vonalon visszamegy a test középvonaláig, onnan függőlegesen felfelé halad, a fejtől pedig a középvonal mentén lefelé, egészen a napfonatig.
Így zárjuk be az energia kapuit:
Nyitott kezünk vízszintesen, a jobb válltól a balhoz mozdul, visszajut a test középvonaláig, innen fel, a fejtől pedig a középvonal mentén lefelé.
Ingázás
Kinyújtjuk bal karunkat, tenyérrel felfelé, kb. 60 cm-rel a fától. Egy ingát a jobb kezünkben tartunk, egyenes vonal mentén ingatni kezdjük. Közben bal kezünket közelítjük a fához. Amint az inga körözni kezd, bal kezünkkel megállunk, és megjegyezzük, milyen érzések járnak át bennünket, amint megérintjük a fa étertestét. Gyakoroljuk addig, míg az energiákat képesek vagyunk inga nélkül is érzékelni.
A gyógyító erő felvétele a kezekkel
Álljunk a fa elé déli irányból, arccal észak felé. Az inga segítségével, bal kezünkkel keressük meg a fa energiamezőjét. Tegyük el az ingát, és jobb kezünket is helyezzük az energiaáramba. Mozgassuk mindkét kezünket az energiamezőben fel-le. Eközben olyan érzésünk támadhat, mintha nyers tészta lenne a kezünkben. Amikor azt érezzük, hogy most már elég, lépjünk vissza három lépést.
Emeljük mindkét karunkat a magasba, keresztezzük őket a fej előtt, tenyérrel a homlok irányában. Lassan, 5 cm-es távolságban vigyük lefelé kezünket a testünk mentén. A napfonathoz érve kezünket fordítsuk meg, hogy ujjaink a földre mutassanak. Előrehajolva folytassuk a mozgást, kezeinket a lábunk mentén a talajhoz közelítve. A lábfejhez érve karjainkat elengedjük, és nagy ívben oldalra lendítjük. Ismételjük ezt addig, míg érezzük, hogy tenyerünkből „kiürült” az energia.
A víz energetizálása
Miután feltöltődtünk a fa energiáival, helyezzünk egy pohár vizet bal tenyerünkre és tartsuk a törzsünk elé. Jobb tenyerünket tartsuk a víz felszíne fölé. Képzeljük el, hogy az energia jobb tenyerünkből a vízbe áramlik. Az így magnetizált víz hatásáról meggyőződhetünk, ha ezzel locsoljuk szobanövényeinket, erre a célra azonban mindig buborékmentes ásványvizet használjunk.
• Nyír: A nyírfa, mint májusfa, az életet, a tavasszal ébredő természetet szimbolizálja. Kisugárzása hatására az emberi szervezet energiái ismét áramlani, keringeni kezdenek, feloldja a test és a lélek „keménységét”, enyhíti a bőrbetegséget, a köszvényt, a reumát, serkenti a vese és a hólyag működését.
• Fűz: A mitológiában a fűz e világ és a túlvilág határán áll. Melankólia árad belőle, figyelmeztet, emlékeztet bennünket a földi élet véges voltára, erősíti önmagunkért érzett felelősségérzetünket és etikai érzékünket. A fűz mindenkire enyhítően, csillapítóan hat, aki tele van gyűlölettel és keserűséggel. A fűz energiáival kezelt víz csillapítja a lázat, enyhíti a gyomor- és bélbetegségeket, csillapítja a vérzéseket és a szembetegségeket.
• Bükk: A bükkfából készült botokba a germánok szent rúnákat faragtak, amelyek segítségével jövendöltek. A bükkfa erős energiaszívó hatású, de nem bocsát ki energiákat magából. Kiszívja a fájdalmat, pl. a fejfájást és a migrént. Energiamezeje segíti a szellemi munkát, tisztítja a tudatot, erősíti az együttérzést és a tolerancia érzését.
• Erdei fenyő: Ez a fa céljaink megvalósítását szimbolizálja. Kisugárzása erősíti az emberi életenergiát, főként az enervált, kedvetlen embereknél. Feloldja a szomorúságot. Az erdei fenyő energiáival kezelt víz enyhíti a krónikus köhögést, az asztmát és a hörghurutot.
• Jegenyefenyő: A mitológia szerint a jegenyefenyő a fény újjászületését szimbolizálja (karácsony). Ereje elősegíti a testi-szellemi megújulást, serkenti a vérkeringést, gyógyítja a gyenge tüdőt, segít a feji és szívbántalmakban.
• Tölgy: Az ősi germánoknál a törvényt, az igazságot, a hatalmat és az erőt szimbolizálta. A tölgy közelében elgondolkodunk saját magunkon, sorsunkon, és rendezzük gondolatainkat. A tölgy energiáival magnetizált víz főként a bőr tisztátalanságait gyógyítja, csillapítja a mirigyduzzanatokat és az alhasi fájdalmakat.
• Éger: A szellemek fája (a rémkirály története) a szárazföld és víz határán áll, az anyagi és az energetikai szint határmezsgyéjén. Az éger energiái hatására kifejlődnek a mediális képességek. Feloldja az érzelmi blokádokat, erősíti a nőies és anyai ösztönöket, valamint a női érzékiséget.
• Kőris: A pogány „világfa” akaratunkat erősíti. A kőris feloldja a keménységet, serkenti a máj és a vese működését, jótékony hatása van lázas hűlésekre.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
