NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 08:06 Összes olvasás: 2629451. | [tulajdonos]: átiratok | 2018-11-08 23:23 |
átiratok in memoriam
1 betakarózni mások mondataiba ha már nincs hova menni
felbontani egy üveg bort tányérra borítani a csipszet és bonyolult szavakat kitalálni a magukkal játszadozó
testek barikád álmain elzuhantakra miközben verejtékembe szívódnak a fotelszövet bordázatai
2 bennünk marad ilyenkor az erdők lombja bennünk a száraz ágakkal együtt
közönyös fájdalom ez már ahogy unalmában még fel-felszisszen egy-egy váratlan fordulaton
például egy fészekből kilökött fióka ahogy tátogva nyeli a naplementét
3 hatalmas kő ez kifelé hajló fűbozontok nőnek rajta
nem tudni táplálja-e őket valami vagy éppen létezésük pont a semmi jele a test lefordíthatatlan kipárolgásában
és cipeli az ég súlyát amíg bele nem úszik a véshetetlen kékbe
4 érzésneszek az ívelő szájon gyűjti a csendet
sivataggá válik a pillanat
innentől bármit teszek behorpad alattam az égbolt
5 tüzek pora ez ami most bennem súlya mint az árnyék
látható de felfoghatatlan követése fénynek mozdulatnak önmagában önmagához súrlódó kőnek a száraz felhőkből patakzó esőben egyre érthetőbbé válik a mélyülő hallgatás
6 képek a kertből amiken alig idéződik már a múlt rajtuk elveszett tárgyak
soha nem számontartott tárgyaim amiken megtörtént és még mindig folyamatosan megtörténik a jelen és azonnal el is veszíti magát
hogy nélküle legyek újra színt kolduló éjszakáimban
7 természetesen te kevered ki színeinket ebben a dobozban aminek tetején folyamatosan dübörög a nyári zápor és amiben egyre távolodsz pedig folyton visszahozlak
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!