NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 19:01 Összes olvasás: 26275| 331. | [tulajdonos]: egy kocatroll | 2019-12-03 14:13 |
tűnődései
félelmetes hogy mennyire nem tudok haragudni.
magamra legfőképp.
vannak elvárásaim, hogyne lennének.
márminthogy magammal szemben.
másokkal ez nem annyira egyszerű.
az ilyenkor
kényszerűen bekövetkező magyarázkodások előbb-utóbb
félreértéseket generálnak,
amikből többnyire úgy jövök ki,
hogy érzelmi élősködőnek érzem magam, aki csak azért trenkeli
a másikat, hogy csemegézzen az indulataiból.
gyakran fordul elő, hogy semmiségeken dühöngök.
szinte minden átmenet nélkül,
arc nélkül fröcsög belőlem a jól követhető
– honnan érkezik és hová tart –
szándék: önmagam mentálhigiéniás tisztogatása.
viszonylag gyorsan leállok
– a dühöngés ereje és az időfaktor fordított aránya néha meglep –
és többnyire némi lelkiismeretfurdalás után
bűnbocsánatért esengek magamhoz,
de nem haragszom, csak esz a méreg,
hogy már megint nem ott volt a fejem, ahol hordom.
írás közben ezek a – általam is negatívnak ítélt – tulajdonságaim
felszívódnak,
mint most is.
leültem a billentyűzet elé, hogy valamelyik pofázós oldalon
majd jól megaszondom
a tévében látott-hallott főokos aszondónak a magamét.
míg melegedett a gép,
szép lassan végigsoroltam az érveimet
az illető érvei ellen,
és felsorolás közben rájöttem, hogy megint beszaladtam a csőbe,
semmivé semlegesítették egymást.
és ha
belegondolsz, mennyi nyomorúságot hagysz majd magad után,
amiken ha keresztre feszítteted magad
akkor sem tudnál segíteni,
végkép elmegy a kedved a szabad véleménynyilvánítás
porfüggönyétől.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
