NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 15:06 Összes olvasás: 26254234. | [tulajdonos]: tagadható | 2019-07-16 00:00 |
felismerés
késő estéim egyikén rádöbbentem hogy már nem érdekel miről mit gondolok eddig zavarba jöttem a konkrét állításaimtól és hosszú időt pazaroltam annak eldöntésére hogy mennyire van igazam az éppen megfogalmazott gondolatban talán az időskori személyiségváltás teszi amivel ösztönösen helyet teremtek egyre több helyet magamban is mások számára kiszorítva azt az egyéniségjellemzőt legalábbis egy részét biztosan amit hosszú életem során megszoktam sőt utólag talán még azt is állíthatom hogy egy-két kellemetlen szokásától eltekintve meg is szerettem időnként összezavart mások rám fordított figyelme is pontosabban azok az élethelyzetek amikor a környezetem nem engedte meg számomra azt a luxust hogy a képzeletemben éljek bár utólag belegondolva ez csak áttételesen igaz inkább a félelmem lehetett az ok féltem attól hogy nem találnék vissza hogy számomra sincs irgalom hogy az ösztöneim csak véges lengésekben tarthatnának életben satöbbi egyszóval mindentől
most főleg ha éppen besüt a nap csodaként élem meg hogy éltem és még élek bár néha úgy érzem hogy ehhez már ölnöm is kellene ez ugyan még nem lázadás nem indulati mérce nem kicsinyesen ostoba önhitetés de a szánalom néha kiold és leejt a tehetetlen düh a semmi közelébe a legtöbb kérdésemre találtam ugyan csatolható múltat illetve a csatolható múltösszes egy sajátos állítását hogy senki sem az a díszletek előtt mint amilyennek a díszletek mögött láttad bár a szerepéből kivetkőzve is ugyanazt játssza mégis elhiszed hogy képes megtréfálni a valóságot és minden helyzetben ugyanolyannak mutatod magad is amilyennek hinni szeretnéd hogy lássanak ártatlannak és érinthetetlennek a figura felépítette magát az agyadban eljátszatja a képzeleteddel hogy elviszi előtted a világot és míg erre figyelsz valóban elviszi előled a világod és eldönti helyetted hogy ez egy út amit te építettél ki hozzá onnan ahol te gyakorlatilag már nem is létezhetsz időközben menetelő semmivé válsz rajta ahol csak akkor látszódsz ha eléd képzelnek egy számot vagy amikor összeomlik mögötted a díszlet és te még ekkor is csak azt fogod hinni hogy néző voltál
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!