NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2024-04-16 20:35 Összes olvasás: 26148| 229. | [tulajdonos]: mintha | 2019-07-07 16:23 |
mesében
arra gondoltam
– ha már ilyen össze-vissza írtam le az előző hangulatom --
ideje mára lefaragnom valamennyit az önsajnálatból
ami valójában nincs
olyan formában biztosan nincs
hogy sajnálkoznék az elmúlásomon
persze súlya lett mindennek ami voltam
és ez az irdatlan – mondhatnám feneketlen – túlsúly
időnként félelmetesen idegen mélységekbe vonszolja le
a jelenlegi létezés elbírálásához kötelező tisztánlátásom
vagyis – szaporítva a szót mintha soronként fizetnének érte --
nehezen találom meg az élet rosszabbik oldalának
elviseléséhez szükséges egyensúlyt
ma már enyhén demens töketlenségnek érzem benne
a megírás pillanatában hitelesnek
-- önazonosságom leképezésének –
érzett botladozó fejtegetésem az álmodott- és a megélt-én
összhangzati képtelenségéről
okoskodás a körülöttem egyre kiszáradtabban viselkedő világ
jelenéből
amikor körben zengéses-villámlásos szélsodorta esőnyalábok
csak itt az állóképem látványszegletében tölcséresen
emelkedő-süllyedő sivatagi zóna okoz
-- remélhetőleg csak átmeneti –
fantomfájdalmakat
a rámszáradt időben
mert mi bajom is lehetne
minden a lehető legnagyobb rendben történt és történik
szerdán
már meg fogják állapítani a torkomat birizgáló valamiről
hogy nyálkő
egy pillanat alatt lekotorják
és hoppsza-hopp
újra érthető és zengzetes magyarsággal tudok majd
újra szerelmet vallani a parti sétányon újra velem sétálgató
feleségemnek
szemetet fogunk horgászni a folyóból
megint elcsodálkozunk majd a fiatalok fiatalságán
és újra elhisszük hogy boldogok el még akkor is ha nem mi vagyunk
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
