NAPLÓK: költői kérdések Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 05:35 Összes olvasás: 5833| 47. | [tulajdonos]: Karsai Dániel - Évszázad eleje | 2018-07-11 07:42 | Írtam pár gondolatot KARSAI DÁNIEL - ÉVSZÁZAD ELEJE című verséhez, ami épp nagyító alatt van. Elgondolkodtatott a vers , a hozzászólások és az utóélete is, szóval ide is bemásolom, hátha annak is érdekes lehet, aki nem nézi a Nagyítót, de ezt a blogot meg igen. (Fú de naív vagyok :-) )
-----
Nekem tetszik ez az írás és az, hogy egy 15 éves srác ilyesmiken gondolkodik és ilyen frankón le is tudja írni
A versen túl vagy abból kifolyólag a hozzászólások is elgondolkodtattak. Egyrészt szerintem azt fontos látni, (saját élményekből kiindulva is mondom) hogy azért ebben a korban az ember sokszor hajlamos a befelé fordulásra és inkább negatívan, mint pozitívan látni a dolgokat. Azt is gondolom, hogy ez nem kortünet, hanem fejlődéslélektani kérdés. Ez szerintem életkori sajátosság. Persze egyénenként változhat ennek az amplitúdója és azt, hogy mennyire kell ezt komolyan venni, pont ehhez kötném.
A másik ami elgondolkodtatott, hogy lenézettként hivatkozott valaki erre a generációra. Szerintem nincs lenézve jobban, mint bármikor máskor a fiatalság, csak többet beszélünk erről a tünetről. Régen erre nem volt ilyen széles fórum. Emlékszem nagymamám mondta mindig azt, hogy az ő édesapja is a következők hajtogatta: mi lesz a ti korosztályotokkal nélkülünk. Meg fog állni a világ. Majd leromboltok mindent, amit felépítettünk. stb... Aztán nem így lett. Feltételezhetően most sem lesz így, függetlenül attól, hogy az előző generációk, mint tartanak a fiatalokról vagy mit gondolnak a jövőről. Minden generációban vannak tehetséges, rátermett emberek.
A harmadik pedig, hogy szerintem a legtöbb hatalom, függetlenül attól, hogy jobb vagy baloldali, minndig elbassza az oktatást, a fiatalok nevelését, és folyamatosan kísérletezik velük. Az iskolák mindig is képtelenek voltak szemléletet átadni. Versenyre nevelik csak az embereket, nem gondolkodásra. Leszámítva egy két jó tanárt. De ez az egy két jó tanár megint csak rendszerfüggetlenül megjelenhet bármikor. Egyébként én azt gondolom, hogy a tehetség, a rátermettség az mindig utat fog törni magának, függetlenül a fenálló rendszertől, függetlenül attól ki milyen családból jön és attól is függetlenül, hogy művészetről vagy bármilyen más szakmáról legyen szó. Arról nem is beszélve, hogy az ember alaptermészete a lázadás és hogy szembe menjen azokkal a dolgokkal, amit az Ő értékszintjén nem tart igazságosnak. Bármilyen erős is lehet egy hatalmi rendszer, úgyis előbb utóbb megjelenik valaki más szemlélettel, aki elég erős ahhoz, hogy megdöntese az. Aztán ami ezután következik az persze kérdéses, de ebből áll a történelmünk. Hatás - ellenhatás. Mindenhol megfigyelhető szerintem. A művészetben is.
A kivándorlástól sem tartanék annyira, egyrészt jönnek be ösztöndíjprogramokkal külföldről emberek, akik itt fognak adott esetben letelepedni, másrészt meg biztos, hogy vannak olyanok akik kimennek és haza hozzák a tudást. Nem feltételnül minden emberben csak az anyagi szempontok dominálnak. Szerintem ezért halálosan elavult zárt társadalmakat kiépíteni.
Az utolsó gondolatom pedig az volt, hogy tulajdonképpen minden rendszer megbuktatja magát, és általában mivel minden eszme és rendszer túltolja magát, pont az ellentéte fogja váltani és egy 15 éves srác még 30 év múlva is még csak 45 éves lesz. Lehetőségek pedig mindig vannak.
Az mindenesetre szuper, hogy egy 15 éves srác olyan verset tudott írni, ami gondolatot ébreszt másokban, vitára sarkal és hozzászólásra. Nekem részben erről is szólna a költészet. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
