NAPLÓK: fény árnyék Legutóbbi olvasó: 2025-06-20 18:27 Összes olvasás: 1325Olvasói hozzászólások nélkül| 25. | Mórotz Krisztina: kritika | 2025-06-10 10:10 | Valyon László: Fény és árnyék – kritikai megjegyzések
. Tematikus sablonosság, kevés újdonság
A természet és az emberi sors párhuzama, a „fény és árnyék” mint metafora, nagyon sokszor használt toposz a magyar lírában is. Itt a megközelítés nem tud újat mutatni. A „szellő párna”, „színes álmuk”, „tenge-lenge fény” típusú képek elhasználódott szókapcsolatok, és nem adnak erős, eredeti látványt vagy érzelmi töltést.
A költői képek nem frissítik fel a témát – inkább ismétlik a sokszor látottat.
2. Hangnem- és nézőpontváltás zavarossága
Az első versszak külső szemlélőként indul. A másodikban megjelenik az „én”, a harmadikban már teljes az azonosulás a fénnyel és az árnyékkal. Ez nem feltétlenül baj, de a váltás nincs eléggé előkészítve, így inkább zavarossá válik a lírai én pozíciója.
Pl. a „Táncolok, mert hát a földre estem” sor értelmileg és nyelvileg is ingatag. A „fény esik” szókapcsolat klasszikus, de az „én a földre estem” nem oldódik fel logikusan – különösen, ha az „én” fény és árnyék is egyben.
3. A ritmus és rím kissé erőltetett
A vers négyes rímekben épül (a-b-a-b), és a szótagszám többé-kevésbé 9-10-es sorokra törekszik. De a ritmus nem természetes, több sor is döcög:
„Táncolok, mert hát a földre estem,
Ringatódzó tenge-lenge fény.”
A „tenge-lenge” inkább hangulati elem, mint precíz költői kép, és az első sor is „magyarázó”, nem költői súlyú – mondja, de nem mutat.
4. A lezárás szépsége menthetné – de túlgondolt
„Árnyék leszek Isten tenyerén” – ez egy potenciálisan szép zárókép, de túlságosan is egy „megoldásmondat”. Nincs valódi emocionális vagy gondolati súlya – nem következik eléggé belülről a versből.
A versszakok nem építkeznek elég határozottan egymásra, így a zárás inkább tűnik „slusszpoénnak”, mint beteljesülésnek.
Összegzés
Ez a vers inkább egy gondosan megfogalmazott vázlat, mint kész, átélt költői szöveg. Túl sok a „kívülről ismert” elem, túl kevés a belülről átélt hang. A nyelvi megformálás időnként tétova vagy közhelyes, és a vers belső mozgása nem igazán győz meg.
Nem rosszindulatból mondom: ez egy gyakorlott kézzel megírt, de nem igazán belső indíttatású versnek tűnik.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
