NAPLÓK: fény árnyék
Legutóbbi olvasó: 2025-06-20 18:40 Összes olvasás: 1326Olvasói hozzászólások nélkül| 21. | Krisztina: Janus verse | 2025-05-26 13:53 |
Vers Krisztinának 2025. 05. 26. 11:25
Árpád körbenéz, milyen gyönyörű,
Kárpátok ölelésén mosolyog a fű,
mit mosolyog, kacag, vígan felnevet,
víg leheletén Árpád lovastól lebeg,
micsoda fű ez, micsoda illattartomány,
de őrlődik e fű lova lukas zápfogán.
És látomás feszül, a nagy Alföld fölött,
a bárány felhő Sándornak öltözött,
aki ott ül az ég bíbor szegletén,
kezében sör, s mámor vöröslő fején.
Szabadság, szerelem, mind félre téve,
kocsmárosné, arany virág, még egy kupica kéne!
Foszlik e látomás, a bárányfelhő hab
sör nélkül csendesen az alkonyba halad,
de jön az este már, kezében csésze a Hold,
e feketét megiszom,így az Alkony, te Est, a csillagot pakold! |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
