NAPLÓK: fejlakók Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 06:58 Összes olvasás: 112226966. | [tulajdonos]: November felé | 2017-10-30 12:31 | Különös történetek
Akkoriban, az ötvenes-hatvanas években létezett egy nagyon kellemes, közkedvelt presszó. Rózsi néni vezette. Majd egy nap, mint oly sok más helyen, fordulat állt be. Hivatalnoknő érkezett s addig rendezkedett, míg mindent elszedett. Rózsi mama elkeseredett, végül elszegényedett, az ital rabja lett. De minket mindég nagyon de nagyon szeretett. – …-…
A liftet vártuk anyámmal, fájdalmasan zokogott s egyre csak mormogott; Nincs anyukám…. szorítottam kezét s néztem fel rá, hét évesen, de mondani nem mertem; Anya hisz él! Kis idő telt el, néhány hónap, talán egy év, mikor könyvtárba mentem, egy másikba valamiért. Vagy talán eltévedtem? Nem tudom mit kerestem. Nyitom a nagy kétszárnyú üvegajtót s látom őt, pont, mint a képen, gyönyörű fekete haját magas kontyban viselte, nagy kék szemeivel szeretőn nézve, kedvesen kérdezett; Mit szeretnél? Rózsi mama! Kiáltottam némán s maradt még egy pillanat,
végül szótlan sétáltam el. Még egyszer mentem, nem láttam, többé nem kerestem. Itt van velem.
Anyám szomorúságára vigaszt jelentett, hogy másokon segít. Nővér. Bűbájos, ahogy mondják. Vidám természetű, erős asszony. A társaság középpontja. Mikor évekkel később eljött, szinte mindenki más is elment. Azonban szövődött egy igen erős barátsága Zsuzsival. Család-barát kapcsolat. Locsi-fecsi a női, sakk partik a férfi szakaszon. Húsz éve is már. Zsuzsit mindig csodáltam éles eszéért, kifinomult modoráért, szerénységéért, odaadásáért. Nővér volt ő is, majd főnővér, később újabb diplomával családsegítő lett. Mindent kitűnővel végzett. Mindig mosolygott.
Iván katona volt, hírszerző Moszkvában. Docens, majd oktató egy autósiskolában. Segítőkész, művelt, figyelmes, csöndes ember. Igen,. A vodkát szerette. Mindkettőjük második házassága, még fiatalon találkoztak, aztán valamikor valamiért megkeseredett.
Kifelé inkább figyeltek.
…-… eltelt néhány év…-…
Zsuzsi egy ideje már, ágyban feküdt csupán, segítségre szorult és szólt anyám; Zsuzsi beteg. Elkísértem, persze ő ment mindig, és,…nehéz volt így látni.
Kevéssel ezután anyám megint szólt, Zsuzsi nagyon beteg. Sárga. Úgy féltem. Akarja, hogy lássam? Akarom látni? Ő már tudja? hogy meg fog halni? Arcom nem titkolja, amit érzek , rezdül és… Megöleltem, s míg beszélt hozzám ő, imádkoztam érte csöndben én.
Neki is volt nagy szerelme, szíve vágya, … italába…
Egy éve már, hogy Iván is elment. Pár évet élt magában, de nem magányban. Egy alkalommal rosszul lett, majd még rosszabbul és anyám szólt; Iván nagyon beteg. Futottam, rohantam a kórházba, műtét után volt, csöndes, mint mindig, fájdalmát magába zárta. Három nap múlva Iván felkelt az ágyból, dühös volt, újra erős, és azt mondta hazajön. Megörültünk, majd anyám hív, hogy nem. Fellángolás. Reszketve indultam hozzá, kérdésekkel telve, beléptem az ajtón s őt a deszka védte. Megcsókoltam homlokát, simogattam kis fejét; Iván. Köszönöm szépen mindazt a szeretetet, figyelmet és kedvességet, amit a családomért tettél amióta csak ismered. Nagyon szeretlek. Bocsáss meg kérlek, ha megbántottunk. Téged mindenki nagyon szeret. Mély lélekzetet vett és görcsiből felengedett. Mosolygott és puszikat adott. Imádkoztam érte.
Temetése után kérdeztem róla anyám. - Nem tudod? Házasságon kívül született az anyja nem igen foglakozott vele. Az egyik házi ápoltam volt valamikor egy idős néni. Rosszindulatú, kiabálós, hisztis, rettenetes nehéz ember. Gyakran voltam nála, néha oldódott olyankor mesélt. Történetei hallatán kérdeztem, hogy ismerte azt a bisztrót is, amit a Rózsi néni vezetett? Ki a Soha Rózsa? És a végeláthatatlan szidalmak kíséretében mesélte, hogy igen. Ismertem. Szerinted mit éreztem, a magatehetetlenül fekvő öregasszony láttán, aki az édesanyámat így szidja és tette tönkre az életét? Meg tudtam volna ölni. Mikor Iván mesélt az anyjáról, már tudtam, hogy kiről van szó. De nem mondtam el neki, hogy igen. Ápoltam az anyádat.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|