NAPLÓK: fejlakók Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 12:45 Összes olvasás: 112458| 1015. | [tulajdonos]: " S elfeleded majd, | 2019-11-02 15:30 |
a hétköznapok búját-bánatát..." hirtelelen ötlött fel ez a dalocska merengéseim közepette, míg haboztam a tányérokat s eszembe jutott, hogy mennyi érzelmet, mondanivalót adott az életemhez, megannyi gyönyörű dallamot, mely még mindig él s már velem is hal, szóval nagyon és hálásan köszönöm neked mindezt Demjén Rózsi.
...Olyan szeretettel gondolok...mondom ki és teszem hozzá. Szívesen és még örömmel is. És tudom hogy jól. És akkor azt mondja, hogy....elárul, hátba támad. És még ő is vele van. Szép. Sebaj! Többet és kevesebbet. Többet hallgass, kevesebbet beszélj. Akkor meg majd azt hiszik rossz kedvem van, úgyhogy ez az egész végtére is a számomra azt eredményezte, hogy egyenesedett a gerincem, a kis testemet váratlanul elvittem az edzőterembe meg az uszodába, voltam betegállományba, vettem új ruhát, fodrász, manikűr és készen állok. Elébe a változásnak. Ezt meg ezt tudom, azt meg szeretem is, meg azt is, és vannak még,... mert én innen megyek. Ennyi vót angebót Viszlát!
Küldözgettem a kis életemet a térbe kilőve itt-ott célba ért de mégsem talált, bár reményt adott. Eltelt már pár hét s ha nem is "Aggy Uram de rögtön" ahogy azt azért szerettem volna, semmi gond, úgy állítjuk be a széket, szülészet vagy fogászat'. Majd jön ha akar én tovább nem tolakszom, váratlanul, szerencsésen ahogy eddig is. Jön a varázslat. Biztatom magam, kíséri pár jó szó, amolyan önbzalom fejlesztő, ....
- Vigyázz a csakrád nehogy túlpörögjön!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
