NAPLÓK: fejlakók Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 13:22 Összes olvasás: 112235Olvasói hozzászólások nélkül88. | +: itt | 2012-02-22 18:46 | Itt szebb. (Ilyesféle lehetett az eredeti "hangszerelés"?) http://www.youtube.com/watch?v=wyxx_pUw4t0 | | Olvasói hozzászólások nélkül87. | Most már tényleg...: A lovas klipemhez | 2012-02-22 18:07 | És mindezektől 20 kilométerre ott áll - ott állt - Somogyvár, az egyik első magyar apátság és mellette a névadó vár máig látható alapfalaival. Csak a (balatoni) Nagyberek választotta őket el egymástól (Balatonszentgyörgyöt és Somogyvárt). Ha valaki történelmi térképet néz, látja, hogy a Nagyberek valaha egybenyílt a Balatonnal, annak öble volt. Az apátság építéséhez a Balaton északi partjáról (talán Kővágóőrsről?) hozták a köveket dereglyékkel. S előtte kinek a szállásterülete volt ez a vidék Somogyvár székhellyel? Koppány vezéré. Innel indult seregével, a Balatont megkerülve Veszprém elé, ahol a csatát Istvánnal szemben elveszítette. (Ezen a vidéken azonban még emlékezetben tartják ezt: Fonyódon is van egy Kupa vezér utca.) Ez pedig - és most már valóban távozom - egy honfoglalás előtti zenéhez (?) hasonló török dal világzenei feldolgozása (ebben is ott a Bartók felfedezte ereszkedő dallamív). Lesznek olyanok köztetek, akiknek teszeni fog (másokesetleg utálni fogják). http://www.youtube.com/watch?v=t45gkN2LmOU&feature=related | | Olvasói hozzászólások nélkül86. | mk: hamvazó | 2012-02-22 17:51 | Ha ez Pálóczi Antal naplója, én felhívom a figyelmét Hamvazószerdára:) | | Olvasói hozzászólások nélkül85. | Mórotz Krisztina: hamvazd bé a lyányokat! | 2012-02-22 17:29 | Somogy egyes helyein a templomi hamvazkodás példájára szokás volt egy tréfás, alakoskodó népi hamvazás is. Mesztegnyőn „mënt a püspök, a halál mëg az ördög. Vót ëggy edénybe ëgy kis hamu, és a püspök mëgszentűte az illetőt, mëgkërësztűte a homlokát hamuva. Ojjan vastagon, högy mëgértek utánna lëmosni. Szentőt vizzel odalottyantottak, de viz vót ám, nëm szëntűt viz! A halál mëg azér mënt, hogy igy lësző, ha nëm tartod be ezt a böjtöt!” Balatonszentgyörgyön hamvazószerdán este hármasban indultak házról házra: a „minisztráns” egy csengettyűvel, a „sekrestyés” egy tál hamuval és a „pap”, aki keni a hamut annak a homlokára, akit elérhet. Ha valaki nem hagyja magát, belefúj a tányérba, és száll a hamu mindenhová. Köszöntésükért bort kapnak. Ez a szokás még a 70-es években is eleven volt. Somogyjádon az asszonyok fehér lepedőt terítettek a fejükre, egy tálba hamut tettek s így mentek a házakhoz hamvazni: a ház népének hamuval keresztet vetettek a fejére. „Azér csinyáták ezt, mer igy nem viszi el üket az ördög” – mondták. Ecseny és Somogydöröcske németajkú lakóinak hagyománya szerint a húshagyókeddi bálról hiányzó, vagy korábban hazatért lányokat a legények szerdán zenekarral felkeresik, és behamuzzák őket | |
84. | [tulajdonos]: őszntén | 2012-02-22 15:07 | Ülök a gép előtt. Olvasok. Visszatartom a lélegzetem és hagyom, hogy átjárjon, amit most nem tudok kifejezni, csak annyit, hogy hálás köszönet! | | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül80. | Ve.A.: tévedsz | 2012-02-22 11:09 | Tévedsz, pálczika. Nem én voltam az a hozzászóló. Semmi esetre nem írnám a nevedet nagy kezdőbetűvel. Okéoké, mutogasd a férfit (amikor éppen úgy diktálja a tükör előtt himbáló kedved, ráadásul veled kapcsolatban valahogy nem tudna eszembe jutni a "férfi", mint minősítés), de szerintem tedd mindezt a saját naplódban. Ez ugyanis másé, amelyet mondjuk olvasnánk, ha hagynád. Ennyit az üldözésidről. Csá. | |
79. | [tulajdonos]: Közöd? | 2012-02-22 10:55 | A csajszi akkor még a Horváth térnél lakott a Krisztina körúton, ott ahol a pékség van. Akkor még nem tudta, hogy ő 7-es, azt hitte 4-es és mindig volt valami ostoba nyűge, amin nehezen tudott felemelkedni. Ettől rosszkedvű volt. Mint azon a napon. A kötelesség viszont nem kedv kérdése. Így a kutya sétáltatás sem. Felöltözött hát ezen a szép napsütötte reggelen, de még a fák virágzása sem érdekelte, csak dúlt-fúlt magában. Sapkát is húzott, hogy senkit se lásson és őt se lássa senki. Átsétált az úttesten keresztül a villamos síneken át a térre. Sétál. Egyszer csak mikor felnéz, át a túloldalra, látja hogy egy parkoló kék autó elindul. Nézi, nem hisz a szemének. Az autóban nem ül senki. Az ablak lehúzva és a kocsi gurul át a sínek felé szembe a forgalommal neki a parkoló autók egyikének... Aztaaaa..... gondolja magában. Kutyára néz. -Ott maradsz! Rohan a kocsi felé és közben: - nyitva van az ajtó? be tudok nyúlni az ablakon, hogy kinyissam, mielőtt belerohan a parkoló autóba? Oda ér. Rányit. Az utolsó pillanatban fél lábbal beugrik, eléri a féket, a másikat behúzza,... az utolsó pillanatban. Nem történt baj. Mindkét oldalon áll a forgalom. Egy ember kiszáll, bár nem tudja mit higgyen. A csajszi körbe néz épp akkor jön ki a nyomdász üzletből valaki, hogy itt az úr akié az autó. Az öreg odaszalad, látja semmi baj, vissza szalad fizetni. Volt, aki megdicsérte. Aztán tovább sétált a kutyájával. Nagyon jó kedve lett. Sosem felejti el. Az sem aki aki látta.
Még jó, hogy már kicsi kora óta figyel a hangokra. És beültetett néhányat. Pl.- Azonnal helyesen cselekszem. Tudom mit kell tennem. Sokszor megmentette már.
Időnként a semmiből felmerül egy gondolat, amiből cselekmény lesz és nem hagyja nyugodni. Egyszerűen, mint valami filmet le kell forgatni, mert addig nincs vége. Ilyenkor mindig jóra kell, hogy végződjön a történet, mert volt, hogy rosszul sült el. Hogy volt-e hozzá köze, jó kérdés. Történt egyszer réges-rég , hogy szerelmes volt egy fiúba. Talán 17 lehetett. A fiú huszonéves egyetemista. Egy szórakozó helyen dolgozott felvigyázóként'. Szöszke tudta, hogy ez a szerelem csak álom, csak azt nem tudtam miért. Ma már tudja. Sokat gondolt rá sokat fantáziált. Egyszer azt képzelte, hogy valami ramazuri történt és őt megsebesítették de jött a fiú, hogy segítsen, fogta a karjában de ő drámázott és inkább azt képzelte, hogy meghal. Persze, újraélesztik, mindenki zokog, főleg a fiú... Érezte, hogy nem kéne, de drámázni akart. Meghalt. Nem sokra rá, jön a hír. Ezen a szórakozó helyen lövöldözés történt. A fiút is meglőtték. Meghalt.
Még régebben, talán 10 éves kora körül, hasonlóan a semmiből jött egy gondolat, hogy megölik őt is és a családját is. Valaki. De ő hős és tudja ki a gyilkos, mert meglátja és az utolsó erejével felírja a nevét a falra. Ennyi. Nem sokra rá a hírekben a gyilkos a lány barátja és mindenkit megöl. És vagy a lány vagy a húga felírja a gyilkos nevet a falra. A döbbent kislány igyekszik jó lenni és a történeteknek jó véget keríteni. Volt, aki már túlélt repülőszerencsétlenséget.
Mi közöm hozzá?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|