NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 04:01 Összes olvasás: 63574788. | [tulajdonos]: ablakos | 2022-06-20 21:45 |
"-- Holnap ablakos vagyok – sóhajtotta végül Fábiánné. – Már most unuskálom. Ami azt jelentette, hogy másnap röntgenasszisztensként az ablaknál ül, ott veszi át a beutalókat, s már előre unja az egészet.”
Ezt az után mondja a férjének miután az étteremben, ahol vacsoráznak, azzal mulattatják egymást, hogy a szomszédos asztaloknál ülő embereket figyelve megpróbálják kitalálni, mit írnának róluk egy jelentésben. Aztán amikor a házuk elé érnek, észreveszik, hogy ég a villany a férfi szobájában. (Az ablakredőny résein szüremlik ki a fény!) Órákig bolyongnak, mire fel mernek menni a saját lakásukba. Mindent átkutatnak (a cím -- Házkutatás -- erre (is) utal). Az egyik fiókban egy idegen mandzsettagombra akadnak.
"A gomb az asszony kezében volt, s mindent értett már. -- És most mi lesz? – állította meg a férfit a fürdőszoba küszöbén. -- Várunk. Maradt még abból a barackpálinkából? Vizespohárba töltött magának, felhajtotta. Majd megnyugtató mozdulattal átfogta felesége csuklóját, megszorította. -- Mindenkit megfigyelnek, jól van ez így. -- De minket is? Az asszony szemében ikercsillagként: sérelem és rémület ült.”
Illés Endre Dilaudid című novelláskötetét olvastam ma. A Házkutatás-ról Julio Cortázar Elfoglalt ház c. elbeszélés jut eszembe. Ott egy testvérpár él mélységesen unalmas életet, az elbeszélés mégis idegfeszítően izgalmas, mert amíg a fiú a bélyegeit rendezgeti, a lány meg kötöget, fokozatosan kiszorulnak a házból. A lopakodó diktatúra allegóriájaként tartják számon a művet.
Egyszer összeszedem magam (na, meg a szakirodalmat), és írok egy összehasonlító elemzést a két műről. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!