NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 01:23 Összes olvasás: 63499786. | [tulajdonos]: лёгкий-багаж/глубокие-следы | 2022-06-13 16:56 | Szilágyi Domokos: HATÁROK
Határokon járok örökké, mindig csak a határokon; ami inneni, ami elérhető: végül is fájni kezd, fájni, hogy megtudjam az odaátot, s hazudom is, hogy megtudom, vár a határokon a szent hazugság, a remény, vár – várom, várjuk mindannyian, itt, a határokon; tágul a határ, követem, indulok, megyek – tágul a határ, így lesz átléphetetlen, így leszek egyre gazdagabb, s annál sóvárabb, minél gazdagabb. Határokon járok örökké, örökké hazudom magamnak is, nektek is - mindenkinek! -: hogy átlépem majd, magammal viszem szomorú poggyászként a Földet, -: megvámolják majd, mert van, van határ, amelyen át nem engedik poggyászomnak gyilkos felét, őrült felét, képmutató felét, hullafoltos felét, zimankós, havakkal könnyező, halállal teljes felét, és elválik, igen, elválik a hazugság a reménytől, millió-éves házasság után, s addig is, addig is, járom a határt, járva járom, s minél könnyebb poggyásszal lépek át majd, annál mélyebb nyomokat hagyok a talajban. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|