NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 10:49 Összes olvasás: 63521764. | [tulajdonos]: párbeszéd-a-nyelv-hajlékában | 2021-03-04 19:55 |
"Az öntudat nem valamiféle szellemi organizmus, és nem úgy lakik az emberben, mint a csiga a házában, hogy kibújik és visszahúzódik. S nem is az emberben lakik, hanem az ember az, aki -- Heidegger szavaival -- "a nyelv hajlékában lakozik", ahol a megértés végbemegy.3 De nem is a nyelvben, hanem a szavak értelmében, nem is a szavak értelmében, hanem a beszédben, s nem is a beszédben, hanem a párbeszédben, melyben az emberek egymással szót értenek."
A szellem emberi megnyilvánulási formájában az ember válasza a másiknak, akinek képes azt mondani: Te... Nem a nyelv lakik ugyanis az emberben, hanem az ember áll a nyelvben, és belőle beszél -- így van ez minden szóval, az egész szellemmel. A szellem nem az Én-ben van, hanem az Én és a Te között. Nem olyan, mint a vér, amely benned kering, hanem mint a levegő, melyben lélegzel. Az ember a szellemben él, ha képes válaszolni a neki rendelt Te-nek. Képes rá, ha egész lényével belép a viszonyba. Csak viszonyt teremtő ereje által képes az ember a szellemben élni."4 A dialógus-elv legszebb összefoglalását Martin Buber fenti soraiban találjuk. S még rövidebben csupán két szóban Emmanuel Lévinasnál: az ember: találkozás."
(Lányi András, "Ez a folyó része a lényemnek..." A személyiség ökológiai elméletéhez) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!