NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 16:37 Összes olvasás: 63232| 755. | [tulajdonos]: Nyáry Krisztián | 2021-02-28 12:14 | "A 32 éves Pilinszky János 1953 áprilisában egy kiránduláson vett részt, amelyet Molnár Ferenc lánya, Sárközi Márta szervezett íróbarátainak. Rossz kedve volt, nem igazán vágyott a természetbe, de amikor Márta invitálta, megjelent az asszony unokahúga, a 24 éves Márkus Anna is. A költő azonnal vonzalmat érzett a főiskoláról nemrég kikerült fiatal festőnő iránt „Mikor meghallottam, hogy ő is velünk jön: mintha valami elfelejtett reménységem teljesült volna. … A szerelem ott kezdődik, mikor a belső figyelem egyszerre folyamatossá válik, s intenzitásában szinte az elviselhetetlenségig fokozódik. A menedékház kora reggeli verandáján üldögéltünk éppen, mikor hirtelen belépett. Megütött, milyen kedves és milyen szép.” - írja később. A kiránduláson a lány körül sündörgött, próbált vele a festészetről beszélni, amihez nem értett, kért egy szeletkét az almájából is, csak, hogy kapjon tőle valamit.
Később, amikor újra találkoztak, rájöttek, hogy hasonló helyzetben vannak. János publikálási tilalom alatt állt, egy verses mesén dolgozott éppen, Annát pedig a főiskola után a Bábszínházba helyezték díszletfestőnek. Adta magát a közös Aranymadár kötet gondolata: a férfi írta, a lány rajzolta mesét. Mire készen lettek, összeházasodtak. János az esküvőjük előtt gyönyörű ajándékkal lepte meg Annát: egy nyomtatott betűkkel kézzel írt, egyetlen példányban készített, csak a lánynak szóló verseskötettel. A 72 kockás oldalból álló füzetbe beírta a '46-ban megjelent Trapéz és korlát verseit, és az asztalfiókban őrzött, kiadni csak '59-ben engedélyezett Harmadnapon darabjait is.
A mese azonban mégsem végződött jól: házasságuk nagyon rövid ideig, csak néhány hónapig tartott. János ugyanis folyamatosan szenvedett. Nagyon szerette Annát, de volt egy titka: a férfiakhoz vonzódott, ám ezt mélyen hívő katolikusként bűnnek tartotta. E vonzódásait fiatalon is csak gondolatban élte meg, később pedig mindez kínzó ellentétbe került vallásosságával. Egy késői versében fiatal önmagáról, mint a szürke fiúról ír, akit bűnei kínoznak: „Csupán titkának természetét sejtem. / Ma már gyanítom, ez az egyetlen rossz. / Lehetek gyilkos, homoszexuális...” Annával való szerelme emiatt nem válhatott teljessé, éppúgy, ahogy későbbi élettársával Jutta Scherrerrel, vagy második feleségével, Ingrid Ficheux-vel sem. Talán ez az örökös hiányérzet is hozzájárult az olyan gyilkos pótszerek élvezetéhez, mint a napi három doboz cigaretta, a sok alkohol, a töménytelen kávé, és a számolatlanul szedett gyógyszerek.
Pilinszky és első felesége 1955-ben úgy váltak el, hogy szerették egymást, de tudták, hogy teljesen nem lehetnek egymáséi. Életük végéig szoros kapcsolatban maradtak. Márkus Anna 1956-ban disszidált, és Párizsban nemzetközi hírű festő lett belőle Anna Mark néven. Ma is él, rendszeresen állítják ki műveit Magyarországon is. Ilyenkor a katalógusok szerkesztői gyakran elfelejtik, hogy Pilinszky egykori feleségével van dolguk. Pedig a kockás füzet története nem ért véget 1955-ben. János kétszer is meglátogatta volt feleségét Párizsban. Tíz vers kéziratát vitte el neki. A ciklus címe Külön lapok, s így az egykori szerelmi ajándék kései függeléke is bekerült az egyetlen példányban készült, egyetlen olvasónak szánt Pilinszky-kötetbe."
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
