NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 10:05 Összes olvasás: 63520| 584. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-12 14:03 | Gerevich András: Hangot ad a törékeny, kiszolgáltatott embernek (interjú)
Számítottál rá, egyáltalán lehetett arra számítani, hogy Louise Glück nyeri a Nobelt?
Rengeteg író és költő alkot, akik megérdemelnék a Nobel-díjat, vagy bármely más nemzetközi irodalmi kitüntetést. Nem számítottam arra, hogy Glück valaha is megkaphatja, de amikor eljutott hozzám a hír, nem is lepett meg. Amerikában minden antológiában szerepel, megkerülhetetlen a neve és a költészete, már minden fontos díjjal kitüntették. Alice Munro volt hasonló példa, itthon alig ismerték, miközben Észak-Amerikában mindenki olvassa már jó régóta.
Nem sokan tippeltek rá, egy fogadóiroda oldalán kb. a huszadik helyen állt... Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?
Talán azért nem tartották sokan esélyesnek, mert az a típusú érzelmekre ható, félig-meddig vallomásos költészet, amit művel, annyira divatos, annyira átitat mindent, hogy a szakma, a kritikusok és irodalomtudósok ma már gyakran megkerülik, nem veszik komolyan, elavultnak tartják. Ráadásul egyre kevesebb költő kapja meg a díjat, egyre kevésbé jön számításba a nevük. Szerencsére egy olyan korban élünk, amikor sok erős költő ír és publikál, Glückön kívül fel lehet még sorolni legalább egy tucat olyan amerikai költőt, akik hasonlóan megérdemelték volna, és akkor nem is beszéltünk még más nemzetek lírájáról.
gerevich.jpg
Ha meg akarnád ismertetni a magyar olvasóval, hogyan mutatnád be néhány mondatban?
Egyszerűen jó költő, nagyon erősek a versei. Szikárak, tömörek és sűrűek a szövegei, nagyon kevés, jól megválasztott szóval nagyon sokat tud elmondani az élet ambivalenciáiról, az érzelmek gyakran ellentmondó összetettségéről. A nyelve pontos és letisztult, mégis szenvedélyes és intenzív, elsodorja az olvasóját. Egyszerre mutatja be a szenvedést és életörömöt, a traumák mögött is felcsillanó életszeretetet. Egyetemes érvényre emeli, ahogy hangot ad a törékeny, kiszolgáltatott embernek, aki próbál helytállni az élet sodrában és érzelmek viharában.
Mikor és hogyan ismerted meg Louise Glück költészetét, és mi fogott meg benne?
A gimnázium és egyetem évei alatt sorra olvastam a könyvtárban fellelhető antológiákat, akkor akadtam Glück verseire is, másodéves lehettem, amikor több versét is fordítottam, ami megjelent többek között a Magyar Lettre folyóiratban is. A verseinek intenzitása és mélysége, szóhasználatának keménysége és letisztultsága ragadott el, ebben talán Pilinszkyre emlékeztetett, akit akkoriban rengeteget olvastam. Az utóbbi években tanítottam költészetet az ELTE angol szakán és a New York-i Vassar Egyetemen is, és minden alkalommal beválogattam az olvasmányok közé Glück néhány versét is.
Volt-e alkalmad személyesen megismerkedni vele?
Sajnos nem ismerem személyesen, de egy barátom kötetét szerkeszti, aki rettenetesen jókat mesél róla, nagyon dicséri, mennyire figyelmes, odaadó, segítőkész, a legapróbb részletekkel is gondosan foglalkozó szerkesztő, aki a pályakezdő fiatalok útját egyengeti és segíti.
Most minden bizonnyal végre megjelenik majd kötet is Glücktől, te melyik könyv megjelentetését javasolnád?
Mindenképpen egyéni válogatást javasolok. Nem minden verset lehet lefordítani magyarra, nem minden, az angol kontextusban erős verse áll meg a lábán magyarul. Ez minden költőre elmondható, mindig érdemes a fordítónak saját válogatásban gondolkoznia, így sok rossz, nyögvenyelős fordítás nem készülne el. Viszont általában a kiadók ezt nem favorizálják, mert a jogokat könnyebb megvenni egy létező kötethez, mint esetlegesen több ügynökkel vagy jogtulajdonossal letárgyalni az egyéni válogatást.
Magyarországon szinte egyáltalán nem ismert Glück költészete, holott – ráadásnak – magyar zsidó családból származik, mit gondolsz, mi ennek az oka?
Gondolj bele, Magyarországon hány költő publikál, csak a Szép versekben szerepel minden évben vagy száz szerző, a valós szám ennek többszöröse. Amerikában sok ezer költő publikál, az egész világban sok tízezer. Sajnos nincs kapacitása a magyar könyvkiadóknak és folyóiratoknak, hogy akár csak a legjobbakat mind kiadják. Rengeteg a hiányosság. Egy-két vers néha itt-ott megjelenik. Néhány rettenetes fordításban, gyakran megfűszerezve félreértésekkel, félrefordításokkal, néha a magyar fordítás az eredetinek nagyon rossz átültetése. Szerencsés az a költő, aki jó fordítóra akad. Olyan fordítóra, aki valódi versként, az eredeti szöveg követelményének eleget téve fordítja le a verset magyarra. Általában nálunk azok a költők válnak ismertté, akiknek a fordítója is jelentős magyar költő, gondoljunk itt Babits, Kosztolányi, Weöres vagy Tandori munkásságára – és néha az ő fordításaikon is lenne mit szerkeszteni. Egy gyenge magyar fordító gyakran meghiúsítja egy igazán fordításra érdemes költő lehetőségét, hogy értő olvasók elé kerüljön. Kevés a publikálási lehetőség, és kevés az igazán jó fordítás, meg kell őket találni.
Az, hogy Glück felmenői magyarok voltak, egy érdekes kuriózum, de a kötészetére nincs kihatással, sem ő nem tematizálja, sem a recepció nem foglalkozik vele. Amerikában mindenki valahonnan származik, néhányaknak ez fontos, a többségnek nem. Itthon szerintem akkor számítana, ha például George Szirteshez hasonlóan, megjelenne az életművében, az alkotásaiban, esetleg magyar költőket fordítana angolra – ő más utat választott.
Az idei Nobel-díjakat eddig* mintha nagyobb százalékban nők kapták volna. Mit szólsz ehhez?
Örülök neki, rengeteg mindenki megérdemli, és gondolom idén, ha kettő egyenrangú között kellett választani, akkor tudatosan a nőt választották, szembefordulva a korábban berögzült, talán tudattalan szokással, miszerint két egyenrangú közül sokkal nagyobb eséllyel a férfira esett a választás.
(* Az irodalmi Nobel bejelentésének napjáig, október 8-áig.)
https://litera.hu/magazin/interju/gerevich-andras-louise-gluckrol.html | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
