NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 16:06 Összes olvasás: 63377544. | [tulajdonos]: ... | 2020-07-03 21:52 | Rab Zsuzsa Verem
Ebből a veremből záróra után kisöprik a csillagokat, csibéivel a Fiastyúkot, amely ott kotyogott két nyárfa között valahol a Kunság Atlantiszában. Ebben a veremben padlódeszkák péterszögei közt horgadoznak a megfeszített bojtárgyerekek, az előbb-inasok, majd mesterek, végül kiemeltek, a mindenféle hitekből kiforgatottak.
A padlót nézik, a hajdan suhogó akácot, jegenyét, gyökerüket keresik, de a kocsmapadlónak már nincs gyökere – kiszakadt és elhalt.
Ebből a veremből kijutni: egymás keze volna kötél. De a kezekben csikk, a kezekben korsó, a kezek tétován megállnak a füstben, s lehanyatlanak, a kezek dohánymorzsás zsebben kotorásznak még egy féldeciért, legyintenek vagy hadonásznak. Időnkint seprű serceg a lábak alatt. Csoda, hogy bírja: lapátra söpör két diplomát, húsz holdat, kulák-padlás ocsuját, ürügyet, fél mázsát és mentséget, dögivel, kilenc kiskirály főnököt, hetvenhét rossz feleséget, tíz kurva-lett leánygyereket és húsz fiút, aki “más lett”, félévszázadnyi életet, ezerévnyi sorsot. Vagy akár csak egy iszákos apát.
Ebből a veremből kijutni: egymás keze volna kötél. De a kezek…
Itt Petőfi csak olajnyomat, Arany erre az utat se tudja. Itt Dózsa csak szivar, Ady meg lila bankó, a világűr egy vicc csak a bortócsában. De országnyi a padló, amelyről záróra után felsöprik a csillagokat, a Fiastyúkot, a botló cipők jajdulását, a morzsolódó gerincek csontporát, a vállakról leszakadt karokat.
Ebből a veremből kijutni: egymás keze volna kötél.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|