NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 01:31 Összes olvasás: 63324| 50. | [tulajdonos]: Ikairosz | 2018-02-16 22:51 | IKAIROSZ
A görög mitológia szerint kétféle időben élünk. Kronosz a lineáris, visszafordíthatatlan időfolyamot képviseli. Ő az, aki a szemünk láttára falja fel gyermekeit: az egymást követő perceket. Kairosz, a szárnyas isten vele szemben azokat a különleges pillanatokat testesíti meg, amelyekben megszűnik a hétköznapi valóság, a tér, az idő és a test rabsága, egy-egy röpke másodperc alatt bepillantást nyerhetünk az örökkévalóságba. Míg Kronosz a külső idősík ura, Kairosz utat nyithat számunkra a belső világ mélységei és magasságai felé, amelyekben megvalósíthatjuk önmagunkat, kiteljesedhetünk, szárnyalhatunk.
A görög mitológiából ismerjük az ifjú Ikaroszt is, akit az apja, a labirintusépítő Daidalosz viasszal ragasztott szárnyak segítségével próbál kimenekíteni a fogságból. Mielőtt felszállnak, Daidalosz a fia lelkére köti, hogy se túl alacsonyan ne repüljön, se túl magasan, mert elragadhatják a hullámok vagy a Nap megolvaszthatja a viaszt. Ikarosz azonban nem tud ellenállni a magasságnak, s a tengerben leli halálát. Története egyfajta megközelítésben arról szól, hogy ne legyünk nagyravágyók, érjük be annyival, amennyi nekünk rendeltetett. Ebben az értelemben ez a példázat az ószövetségi bábeli történetnek felel meg.
Más szemszögből nézve, Ikarosz tragédiáját az okozza, hogy sorsa a fizikai valóságot megtestesítő Kronosz uralma alatt áll. Az a repülés, amit a kronologikus idősík ura tesz lehetővé, unalmas, monoton és lapos. Ám, mi történik, ha Kairosz, a belső világ szárnyas ura felkarolja Ikaroszt, és megmutatja neki, hogyan lehet félelem nélkül, biztonságban elmozdulni soha nem tapasztalt mélységek és a magasságok felé? Hogyan lehet elmerülni a lélek rejtelmeiben, hogyan lehet megtapasztalni földöntúli magasságokat? Kairosz és Ikarosz találkozása lehetővé teszi a lehetetlent, és létrehoz egy új minőséget: az Ikairoszt.
Ikairosz az a képességünk, hogy túl tudunk lépni hétköznapi életünk korlátain. A tegnap és a holnap közé hidat tudunk emelni a mából, amelyen járva bepillantást nyerhetünk az örökkévalóságba. A fekete és fehér szín közé be tudjuk festeni a többi színt is, hogy ne csak a szürke uraljon mindent. A kérdések és a válaszok közé be tudunk lopni egy kis csendet, ami pillanatnyilag tűnhet végtelenebbnek, mint a tenger. A bölcsők és a sírgödrök közé be tudjuk állítani az embert, akit úgy hívhatunk: Én.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
