NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 17:42 Összes olvasás: 63484Olvasói hozzászólások nélkül| 351. | vajdics: baltazarnak | 2019-03-23 22:23 | Szerencsésnek érzem magam, hogy személyesen ismerhetem Ilies Renátát. Egy költészeti esten találkoztam vele, pontosabban nem is igazán vele, hanem a verseivel, amelyeket felolvasott. Egy életre megjegyeztem magamnak. Azóta minden versét elolvasom, és sohasem csalódom.
Elképzelni nem tudom, hogyan tudna az ő szerkesztői pozíciója előnyt jelenteni Szokolay Zoltán számára, akiről mindenki tudja, hogy kiváló költő, ugyanúgy, mint Filip Tamás.
Ha én szerkesztő lennék, helyzetbe hoznám Filip Tamást, akinek több kötetét megvettem, és elalvás előtt gyakran elolvasok belőlük kettőt-hármat? ((Többet nem szabad, ahogy a jó borból sem érdemes egyszerre egy litert bevedelni.) Vagy Bátait hoznám helyzetbe, akihez régi, megbonthatatlan szövetség fűz (nincs az a politikai vagy bármilyen különbség, ami ezt a szövetséget kikezdhetné). Vagy Czékmányt Sándort hoznám helyzetbe, akit személyesen nem ismerek, de egy ideje minden versét elolvasom? Vagy Duma Gyurit hoznám helyzetbe, az én Nagy Zoárdomat? Vagy Szilasi Katalint és Kosztolányi Máriát, akikkel együtt játszom Gyurcsi naplójában? Gyurcsit hoznám helyzetbe? Hepp Bélát, akinek a verseit ugyanolyan jóvágásúaknak látom, mint amilyen ő maga? Tiszai P. Imrét, akit még a Költészeti Játszóházból ismerek? Vagy önmagamat? Jézusom!
Inkább nem teszek fel verset. Mert mi lesz ezután? Iliés Renáta rám fog szavazni, csak mert elismeréssel vagyok iránta, annyira, hogy bármikor írnék vele egy négykezest, ha méltó lennék rá? Vagy "furim" fog rám szavazni a legutóbbi nagyítós interakciónk miatt? Még jó, hogy Dezső Márton nem ismer.
Miért nem lehet szimplán örülni, hogy valaki vállalja a szerkesztés közel sem hálás feladatát?
Nem bosszankodom tovább, inkább leülök Filip Tamás verseket olvasni.
vajdics | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
