Fazekas Károly tanulmányát olvasom. Címe: „Tisztesség, empátia, közgazdaságtan”. Alapvetően Adam Smith közgazdasági nézeteit ismerteti, méltatja. Szó esik benne a „sweet talks”-ról, a szíves beszédről, az emberek cselekedeteinek gyengéd ösztökéléséről az elszabadult indulatok, az ökölrázás, az ordibálás helyett.
„Nem kétséges, hatalmas erőt jelenthet számunkra a hősi morál. Önfeláldozásra, saját érdekeinkről való megfeledkezésre késztethet bennünket, olyan szimbolikus alkotások létrehozására mozgósíthat, mint a fenséges középkori katedrálisok vagy a rajongás jelenkori rituáléinak és az önkívületnek teret adó arénák és futballstadionok. A csillagórák után jönnek a szürke hétköznapok. Mit teszünk, ha nem találjuk a helyünket a piacgazdaság szürke és piszkos mindennapjaiban? A nagygyűléseknek, istentiszteleteknek, futballmeccseknek egyszer végük van, és az emberek hazatérnek dolgaikat intézni. A mindennapokban derül ki, valóban működőképes-e és sikeres-e a rendszer. Pusztán a szükségesnek tartott intézmények megléte még nem jelenti azok hatékony működését. A legitimitást, a működőképességet, a hatékonyságot a társadalmi ökoszisztéma egésze adja meg, és ebben döntő jelentősége van a kommunikációnak, a rábeszélésnek, McCloskey szavaival a szíves beszédnek. Adam Smith újra és újra arra figyelmeztet bennünket, hogy a dolgok jobbra fordítása nem a csatamezőn dől el, nem mások legyőzésén, nem saját akaratunk másokra erőltetésén múlik, hanem a szabad emberek gyülekezetének egymással való folyamatos párbeszédén.”
"Meg se próbált olyanná válni, mint Hans Hansen, és lehet, hogy nem is volt benne olyan nagyon komoly ez az óhajtozás. De fájdalmasan vágyott arra, hogy Hans szeresse olyannak őt, amilyen, és a maga módján ostromolta szeretetét, a maga lassú és bensőséges, odaadó, szenvedő és fájdalmas módján, pedig ez a fájdalom mélyebben és emésztőbben tud tüzelni minden föllobbanó szenvedélyességnél, amelyet az ő idegenszerű külsejétől várni lehetett volna.
És nem egészen hiába ostromolta, mert Hans, aki egyébként méltányolta Tonióban a szellemi fölény egy nemét, a szókészséget, amely képessé tette nehéz dolgok kimondására, Hans nagyon jól megértette, hogy itt szokatlanul erős és gyöngéd érzés támadt fel irányában, ezért hálásnak is mutatkozott, és nem egy boldog percet szerzett barátjának a leereszkedésével, de nem egy gyötrelmeset is a féltékenység, a csalódás tüskéivel, és azzal, hogy Tonio minden igyekezetét, amellyel kettejük közt eszmei kapcsolatot akart létrehozni, meghiúsította, mert az volt az érdekes, hogy Tonio, aki irigyelte Hans Hansen létformáját, állandóan azon volt, hogy bevonja őt saját létformájába, ami legfeljebb csak pillanatokra és akkor is csak látszólag sikerülhetett..."
"Valamikor még hiú voltam a versben. Most már szeretnék nagyon nem hiú lenni. A tökéletességigény kövületté fagyasztja a költészetet. Most már majdnem lompos vagyok. Azt is mondhatom: régi verseimet jobb kézzel írtam, most már csak bal kézzel írok. Majdnem ügyetlenül. Akkor mindent látni akartam, most már csak egy pontra figyelek. Mégis úgy érzem, így kevesebb dolgot rekesztek ki. Beléphetnek a véletlenek… Rájöttem, hogy egy rossz mondat a legszebb lehet, vagy a legpontosabb. Hogy szép egy… gárdatiszt, de a baka többet tud a háborúról. Most már bakákat írok. És azelőtt váltogattam a tárgyakat: erről szólni kell, arról nem. Most már mindegy a tárgy. Most már nem vagyok perfekcionista. Hisz úgy sincs tökéletesség…" (Pilinszky: Én is egy szempár vagyok")
Az öregebb túzokok már február közepe után peckesen járnak a puszta még nem sarjadó füvén. A Napkorong még fel sem jön a látóhatáron, a kakasok már elfoglalják a legjobb pozíciónak tartott helyeket. A dürgő madár olyan döbbenetes alakváltozáson megy keresztül, hogy alig emlékeztet korábbi önmagára. Faroktollait hátára veti, szárnyait kiforgatja, bajusztollai a labdányira felfújt torokzacskó miatt az égnek merednek, nyakának két oldalán kékes sávban előtűnik a nyak bőre. A teljes dürgésbe átfejlődött kakas ezt követően harmad- és negyed fordulatokkal körbe-körbe tipeg, közben kifordított szárnyai fel és alá himbálóznak, a felfújt torokzacskó közben buffanó hangot hallat. A dürgő túzok a siketfajdhoz hasonlóan se lát, se hall. A túzokdürgés megfigyelésére legalkalmasabbak a kora reggeli és a késő délutáni órák, a kakasok ezekben a napszakokban a legaktívabbak.
Az öregebb túzokok, már február közepe után peckesen járnak a puszta még nem sarjadó füvén. A Napkorong még fel sem jön a látóhatáron, a kakasok már elfoglalják a legjobb pozíciónak tartott helyeket. A dürgő madár olyan döbbenetes alakváltozáson megy keresztül, hogy alig emlékeztet korábbi önmagára. Farok tollait hátára veti, szárnyait kiforgatja, bajusztollai a labdányira felfújt torokzacskó miatt az égnek merednek, nyakának két oldalán kékes sávban előtűnik a nyak bőre. A teljes dürgésbe átfejlődött kakas ezt követően harmad- és negyed fordulatokkal körbe-körbe tipeg, közben kifordított szárnyai fel és alá himbálóznak, a felfújt torokzacskó közben buffanó hangot hallat. A dürgő túzok a siketfajdhoz hasonlóan se lát, se hall.
A túzokdürgés megfigyelésére legalkalmasabbak a hajnali-kora reggeli és a délutáni-késő délutáni órák, a kakasok ezekben a napszakokban a legaktívabbak.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
