Nincs több, nincs, mint a bűnözők szeme, az a bizonyos merev tekintet, mely szigorú, akár a nap, és berajzolja komoran és ugyanakkor fényesen a vágóhidak s a földi királyok színehagyott, szomorú méltóságát.
Ezek a szemek, egyedűl eme pillantások méltóak észrevenni a halált és a virágok átöltözködését.
Egyedűl ők tudják elkiáltani a világ minden bánatát, és egyedül ők tudják elhallgatni Isten titkát szemközt a lincselő tömeggel.
Hogy megtakarítsam a keresgélést, Luther Márton mondása így hangoznék magyarul: "Akkor is elültetném az almafámat, ha [biztosan] tudmám, hogy a világ holnap a darabjaira hull szét."