Példaértékű, ahogyan Füri Mária -- szerki reagál egy kérdésre a Gyors & Gyilkos-ban:
"Kedves Gabi!
A versírás játék is. Ha a forma felől közelítünk, óhatatlan, hogy a szonettel is próbálkozzunk. Nem biztos, hogy az lesz a nekünk való versforma, de általában nem marad ki. Nem tudom, 'mi a titka', csak rövid ideig foglalkoztatott. De te most a szonettel kísérletezel, persze, miért ne. Szerintem minél többet olvass: beírod a gugliba, hogy 'Kosztolányi szonett', 'Babits szonett', 'József Attila szonett', 'Jónás Tamás szonett', 'Faludy szonett', stb., és olvashatod, elemezheted őket. Olvass el mindent, amit írnak róla.
Törekedj a jambikus lejtésre (Itt alább a gygy-ben Szilasi Katalin szonettjei tiszta jambusok, de sokan mások is írnak jó szonettet a dokkon); nem muszáj minden verslábnak jambusnak lenni, de a szonett jambikus vers.
Olvasni, olvasni, olvasni, közben néha írni is, és kiderül majd, hogy szonettben vagy más formában tudod legjobban kifejezni magad.
A most feltett szonetted verselése nagyon vegyes, a rímek ragrímek, ami nem mindig zavar pl. engem, de szonettben igen.
Ezzel együtt, az első két versszaknak van hangulata, ha formailag hagy is kívánnivalót; a tercinák helyett teljesen más kellene."
A bibircsókos iszaptúró béka (Pelodytes punctatus Daud.) kicsiny, alig 4,5 cm hosszú, jól ismert állat. Bibircsókos hátoldalával és életmódjánál fogva némileg az unkákra emlékeztet; a bibircsókok egyszer jobban, máskor kevésbé fejlettek és a nagyobbak néha hullámos hosszanti sorokba rendeződnek. Rendesen jól megkülönböztethető egy-egy ilyen sor, amely a test két oldalán, a szemek mögött kezdődve, a dobhártyán keresztül a test oldalaira halad. Hasoldala sima, kivéve annak szemcsés hátulsó felét. Színe felül szürke, szürkésbarna vagy szürkészöld és olajzöld között váltakozik s ezt a színt apró, olajzöld, üvegzöld vagy élénk világoszöld, szabálytalan foltok tarkázzák, melyek azonban a hátulsó lábakon szabályos harántsávokká folyhatnak össze. Előfordul majdnem egész Franciaországban és Portugália és Spanyolország egyes részeiben. Főképpen éjjeli állat, csak a párzás idején látható nappal. Jó ugró és úszó, hasoldala segítségével sima falakon is fel tudja dolgozni magát. A cipő csikorgásához hasonló hangja gyenge, a hím a párzás idején „ko-ak” szótaggal visszaadható hangon hívja a párját, melyre a nőstény halk „ku-u”-val felel.
A zene, ami mellé pia sem kell. Olyan régen hallgattam, nem is tudtam, hogy tudom még kívülről. A videóklippet mintha nagyiéknál forgatták volna: cserépkályha, random karácsonyfadísz az év bármely szakában, Vásári Jézus Szíve kép a falon. De kár, hogy már csak itt látom. Jó kis napló.
