NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 11:03 Összes olvasás: 63355| 624. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-17 11:17 | Dőlt betűs vagy idézőjeles szavak toldalékolása.
Amennyiben címről van szó, úgy a toldalékot lehet közvetlenül is kapcsolni: Elolvastam a Toldit. (Ilyen esetben ajánlatos a toldalékot normál betűvel írni.)
Összetett nevek és címek esetében kötőjellel érdemes kapcsolni: Elolvastam a Légy jó mindhaláligot.
A toldalékok kiemeléséről megoszlanak a vélemények. A kiemelés ellenzői szerint egy toldalék nem tartozik hozzá a kiemelni kívánt névhez, és a toldalék kiemelése az alapszó felismerhetőségét is korlátozhatja. A tipográfusok másik csoportja szerint viszont elfogadhatatlan, hogy egy szóban kétféle szedés forduljon elő. Van, aki a dőlt betűvel szedett szavakhoz mindig kötőjellel kapcsolja a toldalékot.
Mindhárom álláspont érvei helytállóak és követhetőek, de egy könyvön belül csak az egyiket alkalmazzuk. (L. Gyurgyák János, Szerzők és szerkesztők kézikönyve, Osiris, 2005, 82.) | |
| 623. | [tulajdonos]: külön-kiemelve | [tulajdonos]: hasznos | 2020-11-17 11:00 | | e-mail cím, folk-rock rajongó, night-club reklám, Facebookon, Twitteren, windowson, maine coon állomány, maine coonszerű, allegróban, allegroszerű, lájkol, like-ol, betaggel | |
| 622. | [tulajdonos]: hasznos | 2020-11-17 10:46 | Az idegen szavak toldalékolása... (PCGURU)
A magyar nyelv alapvető tulajdonsága és sajátossága, hogy agglutináló nyelv (ne tessék most sikítva elrohanni, ígérem, nem lesz tele írásom idegen szakszavakkal!), azaz a szavak jelentését elsősorban a szóalakok megváltoztatásával állítja elő úgy, hogy azokhoz toldalékokat kapcsol. (Érdekesség egyébként, hogy a kézenfekvő finnugor és altáji nyelvek mellett a japán nyelv is toldalékoló csakúgy, mint a szuahéli és bantu). Ez elsősorban az idegen szavak toldalékolásánál jelent problémát, ám ha tisztába kerülünk a szabályrendszerrel, és meglátjuk mögötte a logikát, talán egyszerűbb lesz az életünk. Ebben próbálok most segíteni.
Az első lépés mindig könnyű...
Kezdjük tehát az alapvetéssel. Az idegen szavakhoz (legyen az idegen írásrendszerről átírt [például japán, orosz], vagy latin betűs írásrendszerű nyelvből átvett) a toldalékokat pontosan úgy kapcsoljuk, mint a magyar szavakhoz, azaz rendszerint közvetlenül: Habsburgok, Stockholmnál, cowboynak, kuvaiti, cityben, dzsúdózik, winchesterrel, New Yorkban, és így tovább.
DE, AZONBAN, KIVÉVE!
Ha az idegen szó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli, azaz néma betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot a magyarban szokatlan, bonyolult betűegyüttes jelenti, a toldalékot kötőjellel kapcsoljuk. (Ehhez persze [sajnos] nem árt tisztában lenni az adott nyelv fonetikájával, ami tudom, főleg nem gyakori szavak, nevek esetén azért jelenthet problémát.) Pár példa:
Bernard Shaw-val (kiejtés: só);
Amiens-nél (kiejtés: amien, az „s” néma);
Glasgow-ig (kiejtés: glezgó);
Elvis Presley-vel (kiejtés: preszli);
Disney-vel (kiejtve: dizni);
Renault-val (kiejtés: rönó);
puzzle-ozik (kiejtés: pázl, az „e” néma);
(Vegyük észre, hogy mi a különbség a betű és a betűegyüttes között: a city végén az „y” egy fonéma, kiejtése „i”, ezért simán hozzákapcsoljuk a ragokat; Presley vagy a Disney esetében az utolsó „hangzó”,[kiejtés szerint: preszli, dizni] az „ey”, ebből lesz az „i”, ez már a magyarban szokatlan betűegyüttes, ezért a kötőjel.)
Kis kitérőt hadd ejtsek itt („hadd” és nem „hagy”, erre is is figyeljünk oda!), mert ez is gyakori hiba sajnos: a -val, -vel rag írása. Sokan (bizony, még kollégáim is) nem veszik figyelembe, hogy a magyarban kizárólag ezt a toldalékot használjuk, mégpedig teljes hasonulással, ugyancsak a fonetika szerint: tehát nem 50%-al, hanem 50%-kal, hiszen: százalék+val, ahol a „v” a szóvégi „k”-hoz hasonul, nem 3-al, hanem 3-mal, és a mozaikszavak, betűszók esetében is ez a helyzet: RAM-mal (és nem rammal, ugyanis a RAM betűszó, a Random Access Memoryból), GPU-val, satöbbi.
Az idegen szavak esetében ezen névszórag ugyanígy hasonul, ám ismét csak kiejtés szerint:
Molyneux-val (kiejtve: molinyú, ugyanis bár a neve francia eredetű, de ő angol, így angolszász fonetikával ejti ki, ezen cikk alján található egy hangfájl, ebben saját szájából hallható);
Liége-zsel (kiejtve: liézs, a -vel ragot a kiejtés szerinti zs-hez alakítjuk);
Google-lel (kiejtve: gugl, az l-hez illesztjük a toldalékot);
show-val (kiejtve: sóval);
Price-szal (kiejtve: prájsz);
franchise-zal (kiejtve: frencsájz);
backspace-szel (bekszpész);
Azon idegen szavaknál, amelyekhez közvetlenül kapcsoljuk a toldalékot, természetesen a hasonulás szintén végbemegy: Balzackal, Bachhal, Wellsszel, hertzcel, fixszel.
Kivétel azonban van, mégpedig azon szavaknál, amelyek speciális, többjegyű betűkre végződnek, ezekhez közvetlenül kapcsoljuk a toldalékot:
ae (a latin „é” hangzó): Sopianaeból, curicullum vitaeje;
ee: Tennesseeről, Albeeval;
ii: Hawaiin;
oo: Daewootól, voodoot, Waterlooban;
ou: Anjouk, Pompidounál;
sch: Boschsal (vegyük észre itt is a -val toldalék kiejtés szerinti hasonulását!);
sh: Macintosht, Macintoshsal, royal flusht, squashol;
th: Macbethet, Macbethtel, Meredithszel, Smithszel, Plymouthba;
A két mássalhangzót jelölő kettőzött betűre végződő idegen tulajdonnevekhez az azonos betűvel kezdődő magyar toldalékot mindig kötőjellel kapcsoljuk: Grimm-mel, Bonn-nál, Scott-tól, Mann-nal (megjegyzem: ugyan létezik a magyar nyelvben egyszerűsítés, tehát meccs+vel = meccsel, és nem meccs-csel, ugyanígy meggyel, griffel, stb., de a tulajdonneveknél ez tilos, hiszen adott esetben lehet, hogy a visszakövetkeztetés bajos lenne, azaz ha valaki nem ismeri Thomas Mann nevét, a „Mannal” egyszerűsített formából azt hihetné, hogy a német író neve Thomas Man).
A magánhangzók illesztése
Nagyon fontos részszabály, hogy az idegen szavak szó végi rövid magánhangzójához (a, e, o, ö) szintén a magyar fonetika szabályai szerint illesztjük a ragot, ami azt jelenti, hogy adott esetben a magánhangzó nyúlását (alma – almát, körte – körtével) fel kell tüntetnünk: Malmö – Malmőben, signorina – signorinák, Coca-Cola – Coca-Colát, Goethe – goethés, allegro – allegróban.
A névelők „hangzásigazítása”
Az idegenes írásmódú idegen szavakhoz a névelő mindig a kiejtés szerint kapcsolódik:
a Ubisoft (kiejtve: jubiszoft; sokan gondolják egyébként, hogy francia vállalatról lévén szó „übi” lenne az „ubi”, ám a nemzetközi jellegre tekintettel hivatalosan angol fonetika szerint ejtendő);
az hacienda (spanyol szó, kiejtés szerint: ászienda)
az hommage (francia szó, kiejtve omázs)
A melléknevek képzése, az a bizonyos -i...
A melléknevek képzésénél a fenti szabályokat kell figyelembe vennünk, és alkalmaznunk ennek megfelelően: csehovi, wroclawi, microsoftos, windowsos, illetve shakespeare-i, bordeaux-i (ejtsd: bordói), voltaire-izmus.
Ha az -i képzőt „i” betűre végződő idegen helységnevekhez tapasztjuk, a magyar helységnevekhez hasonlóan járunk el, azaz csak egy „i”-t írunk: Helsinki -- helsinki olimpia, Pompeji – pompeji romok; ha azonban y-ra végződik a helységnév, és ez egyelemű, nem szokatlan betűkapcsolat része, akkor kitesszük a képzőt: calgaryi, vichyi, coventryi.
A több elemű idegen tulajdonneveknél, a hasonló magyar tulajdonnevekkel megegyezően (Eötvös József-i, Csokonai Vitéz Mihály-os), a melléknévképzőt mindig kötőjellel kapcsoljuk, az alapformában lévő nagy kezdőbetűk megtartásával: New York-i, Leonardo da Vinci-s. A szóvégi rövid magánhangzót azonban (bármilyen furcsa is lehet elsőre), ez esetben is megnyújtjuk, mivel nyelvünkben minden esetben a fonetika, azaz a kiejtés szerinti írásmód az iránymutató: Victor Hugó-i, Rio de Janeiró-i, San Franciscó-i.
És végül: ha az idegen szó előtag
Ha egy idegen írásmódú szó előtagként egy magyaros írásmódú utótaggal alkot összetételt, kétféle rögzítési forma lehetséges.
Ha az idegen szó utolsó betűje a magyarban is megszokott hangértékkel bír, teljes egybeírást alkalmazunk: cowboyvirtus, pacemakerműtét, showmanszerű, baseballmeccs.
Amennyiben azonban az idegen előtag néma betűre végződik, vagy a végén a magyar nyelvben szokatlan betűegyüttes áll, a ragozáshoz hasonlóan kötőjellel kapcsoljuk az utótagot: barbecue-szósz, show-elem, cabernet-fogyasztás.
Hozzáteszem, a helyesírási szabályzat megengedi, hogy a szótagszámlálási szabálynak megfelelően, esztétikai-tagoló jelleggel az amúgy egybeírandó tagokat kötőjellel kapcsoljuk, így a pacemakerbeültetés a könnyebb értelmezés kedvéért írható pacemaker-beültetés formában is, de ilyen lehet például az ecstasy-túladagolás is.
Amennyiben az idegen írásmódú szóalak már eleve tartalmaz kötőjelet, az utótagot célszerű különírni: e-mail cím, folk-rock rajongó, night-club reklám.
A többszavas kifejezések esetében különírást alkalmazunk: heavy metal őrület, eau de parfume minta, ham and eggs különlegesség.
Még egy részszabály: ha az idegen szóhoz képzőszerű utótagot kapcsolunk, a szóvégi rövid magánhangzó nem nyúlik meg: tehát ugye allegro, allegróban, de: allegroszerű. A többelemű szavak esetében is hozzáragasztjuk a képzőszerű utótagokat az előtaghoz: maine coon állomány, de maine coonszerű.
(Felhasznált forrás: Laczkó Krisztina — Mártonfi Attila: Helyesírás; Osiris Kiadó, Budapest, 2004 | |
| 620. | [tulajdonos]: tiszteletbeli-suttyó | 2020-11-15 22:51 | "Kilenc gördeszkás rótta a köröket a Catedral Nueva előtti flaszteron. Hátracsapott baseball-sapkában, kapucniban, piercinggel a fülükben. Jó kis csapat.
MatuSalem, a "külsős" informatikai tanácsadóm, nem volt köztük.
Ritkán vettem igénybe a szolgáltatásait. Kizárólag olyankor fordultam hozzá, amikor feltétlenül szükséges volt, mert mondjuk Milán, a testületünk kiberzsenije a dark weben áthatolhatatlan falakba ütközött. És most ilyen kivételes helyzet volt.
MatuSalem barátságtalan, pofátlan kis suttyó volt. Senkit nem tiszteltem jobban, mint őt.” (Eva de Urturi: Az idő urai)
| |
| 619. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-15 17:30 | "Donka arról mesélt Annának, hogy mit álmodott. Anna hirtelen megszólalt: nem igaz, ezt én is álmodtam, és nem így volt!
Egyik kolozsvári kórházban kipróbáltak egy altatót. Ébredés után minden beteg ugyanarról számolt be: azt álmodta, hogy egy ferdén megbillent, sötét folyosón haladt előre, nehezen egyensúlyozva magát, itt-ott jobbról kis folyosók nyíltak, túlsó végükön vakítóan világos ablakkal.
Mit példáz a két történet? Azt, hogy olyan körülmények közt, mikor emberek együtt nőnek fel, ugyanazt az ételt eszik, és ugyanazt az altatót adják be nekik, ilyen körülmények között ugyanazt álmodják; és ezért nem lehet felelőtlenül összevissza beszélni, hogy ezt meg ezt álmodtam – bármikor megszólalhat egy hang: ezt én is álmodtam, és nem erről volt szó." (Szőcs Géza, in: Merre mutat a versünk?) | |
| 618. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-14 15:14 | | "Azoktól, akik először kérnek kritikát a verseikre, kérek 2-3 mondatos bemutatkozószöveget -- amire leginkább kíváncsi vagyok, milyen céllal írsz verseket (amatőr, hobbi, profi), s hogy hány éves vagy, mert ezek a tények nagyban meghatározhatják a kritikám hangnemét és mélységét." (Jónás Tamás -- Kipofozó) | |
| 617. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-12 18:18 | Illés Endre Szávitri-jét és ezt a tanulmányt két-három évente újra kellett olvasnom valamikor egyfajta ellenállhatatlan belső késztetésből.
https://ligetmuhely.com/liget/az-elveszett-egyensuly/ | |
| 616. | [tulajdonos]: vájt-szeműeknek | 2020-11-12 13:50 | "Beteljesül a végzetünk kegyetlenül.
Ma elkerül, de holnap a szájra ül.
Beteljesül. Hiába holmi strucc allűr.
Az irha menthetetlen, a bunda kihűl.
Van, aki belehal abba, mit a füle hall,
Vagy belehal a ténybe, hogy létezik.
Van, aki belehal, hogy valaki belefal,
Ha épp étkezik, s rosszkor érkezik.
E földön minden áldott lény egy elvi tetem.
Ki földre hull, jogát a földhöz elvitatom!
A test, ha el is enyész, a gondja engem emészt.
A munka örök és dögnehéz.
Tetem a "dógom", így ha marni kezd egy agyar,
Szavamra, készen állok bármire az ügyér'.
Hozom a kegyeletet, viszem a tetemeket,
Vagyok, hogy bekebelezzelek!" | |
| 615. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-12 10:43 | Lázár Ervin: Állatmese
Éppen mély álomból ébredtem. Tudjátok, amikor az ember olyan kótyagos, azt se tudja, hogy reggel-e, este-e, Alsóküsmödön van-e, vagy Szekeres-bogáncson. A világ már kezd összeállni a szemem előtt, bokrok, füvek, fák, az ég átdereng a levélrengetegen… de mi az a vörös ott. Hú, milyen vörös, és benne két égőzöld csillag. De hát akkor én Alsóküsmödön vagyok, és reggel van, és ez a vörös nem más, mint a zöld szemű rém, a rémszemű róka. Na, minden izmom megfeszül, már ugranék is, hogy fussak, mint a szélvész, de akkor alázatosan, behízelgő hangon megszólal a róka.
– Felséges úr, bocsáss meg a zavarásért, de senki más, csak te segíthetsz rajtam.
Azért óvatosan hátrálok egy centit. Kettőt.
Mi az, hogy felséges úr?
A vörösséges meg folytatja.
– A te félelmetes fogsorodtól retteg minden állat, neked csak egy intésedbe kerül, hogy megszűnjék a mostani fejetlenség az erdőn.
Még hogy félelmetes fogsor? Miféle félelmetes fogsor? Azért egy kicsit összecsikorítom a fogam. Ki tudja? Igaz is, rendesen csikordul.
– De nem is kell felvillantanod a fogadat – folytatja a róka –, elég csak megrázintani hatalmas és királyi sörényedet, máris behúzott farokkal menekül valamennyi rendetlenkedő.
Királyi sörény? Hogyhogy királyi sörény? Hátrabandzsítok a nyakam felé, de hiába, ki láthatja a saját háta közepét? Azért, figyeled, mintha valami súlyos lengene a nyakam körül. Aha. Lehet, hogy sörény… De hiszen akkor én… Lehetséges?
– Sőt – folytatja a róka –, ha méltóságodon alulinak tartod sörényed megrázintását, felséges bojtos farkad egyetlen mozdulata is elegendő.
Az ám, a bojtos farkam! Na, meg is suhintom. Most suhant vagy nem suhant? Apró mocorgást érzek ott hátul. Lehet, hogy ez a suhanás? Mindenesetre nem akárki vagyok, az egyszer biztos. De hogyhogy eddig…
– A füledbe súgnám a panaszomat – mondja a róka –, mert hangosan nem merem elmondani, de nagyon félek a karmaidtól. Ha megígéred, hogy nem bántasz, közelebb merek menni hozzád.
– Nem bántlak – mondom, és megköszörülöm közben a torkom, mert a hangom azért egy kicsit vékonylom, és még egyszer mondom, megfeszített torokkal, öblögetve, de bizony így sem valami félelmetes, a vörösség meg már jön, közeledik, egy gyors pillantást azért vetek a félelmetes karmaimra, hadd lássalak, te félelmetes karom, a róka meg már tátja a száját, talán súgni akar, vagy valami mást… De hát ez nyúlkarom… Fölordítok.
– Nyúl vagyok! Nyúl vagyok!
És máris futok, mint a nyúl. A róka fogsora összekattan, de csak a semmit harapja.
Futok, a lábam sem éri a földet.
A nagy vörösség egy darabig liheg utánam, de csinálok néhány váratlan kanyart, és lemarad, mint a borravaló.
Még hogy sörény, karom, bojtos farok, félelmetes fogsor!? Ó, te balgatag, te félküllős, te lüttyő, te dinnye! Most aztán majdnem megettek. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
