az univerzum szélén:

NAPLÓK: az univerzum szélén
Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 01:25 Összes olvasás: 45827

427.	[tulajdonos]:	2022-11-16 09:54
az első kávé előtt eszembe jut, hogy meg kéne inni egy üveg sört. minden nap. előfordul, hogy meg is teszem, a napom célja, hogy hazaérjek és lerészegedjek a nemtudásig és az ájulásig. nincs ez mindig így, a ritka, belső békeidők égfelszínszakasztó morzetáiban semmi szükségem a bódulatra. szárazon, tényszerűen is leírhatom a problémáimat, ha azok fényképek, cipelhetetlenül vaskos albumot tesznek ki. viszont itt ez a napló. valamely belső polcon a porosodó eszközeim. arra szolgálnak, hogy lefordíthassam velük a nyomort és az örömöt, készítsek belőlük szomorút, vagy szórakoztatót. oszd meg és uralkodj önmagadon, a kifejezés mechanikájában haladj az önismeret felé. erre _is szolgál a művészet. az én feladatom itt az lenne, hogy megosszam a krumplileves #375-öt, az idegesítő zenéimet, a belső és külső megfigyeléseimet a gyönyörű és elkeserítő világról, megkísérelve ezekből irodalmat formálni. nem tehetem, mert hazajövök és arra jövök haza, hogy a nagyanyám tépi a nagynéném haját és nem értem, azt se, hogy miért van ez így kb. öröktől fogva. reakcióimat a folyamatos gyomorideg és félelem szüli, nem tudok magamnak megfelelően létezni és ugyanaz a folyó, ugyanaz. a családon belüli erőszak áldozatai gyakran nem lépnek ki a bántalmazó kapcsolatból, mert függnek az elkövetőtől. ellentmondásos, de PA-t és KGy-t is családtagnak tekintem. szeretem bennük, hogy képesek irodalmat teremteni, viszont ez egyre ritkább, egyre halványabb, eredetiségüket megöli, hogy valamelyik távoli reggelen arra ébredtek, hogy a nagyanyámmá változtak. a 18 év alatt összeszedtem itt annyi sérülést, ami elég ahhoz, hogy menekülőre fogjam, viszont haza a Gdański tapasztalataimból szeretnék írni valamit az otthonról, ez nem fog most megtörténni. az a kijelentés, hogy a dokk az otthonom, nem valami heroikus fellengzősség. egy példamondat: felpofoztam jt-t, mert azt állította rólam, hogy sk-val kavarok, ami nem volt igaz. talán ez az eset ültetett bogarat a fülembe, mert később igaz lett. ha nem lenne dokk, teljesen más életet élnék. gps-sel itt ismerkedtem meg, évekig elhanyagoltam, de mostanában elkezdtem dolgozni ezen a barátságon, amit nagybetűvel is le lehetne írni, annyira kezdem fontosnak érezni. közvetlenül és közvetetten tehát barátságok, ellenségeskedések, szeretők és szerelmek keletkeztek abból, hogy ide betettem a lábamat. elég okosnak tartom magamat, de egyelőre nem tudom elképzelni, hogy maradjak. azt sem, hogy mihez kezdjek a dokk nélkül. csödö

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!