NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 08:16 Összes olvasás: 46162| 369. | [tulajdonos]: | 2022-08-12 12:27 | | az a helyzet gyerekek, hogy felütötte a fejét a csoportos őrület. magamról tudom, hogy az irodalomért vagyok itt, sőt, jellemzően autista gondolat, hogy én soha máshova, mást írni nem szeretnék, csak ide, ezt a naplót. valami mégis folyton eltérít, mintha a más gondja fontosabb lenne az enyémnél. nem tudom, hogy miért, de saját képmásunkra szeretnénk, akár Isten, formálni a világot, ami nem is baj, az én univerzumomban én vagyok az Isten, de vegyem már észre a másik univerzumot. hogy van és hogy hasonló törvények uralkodnak ott is: egy Isten van, 3 személyben, tessenek olvasni Jungot... namármost, tudom, hogy Gyurcsiban, Antalban, Gyulában, Márkban, Tamásban, Mórotz Krisztinában, Fűri Máriában, stb., és bennem is van valamilyen közös, amiért itt vagyunk. ez a nevén nehezen nevezhető dolog hasonló a szerelemhez, abban legalább, hogy én nem tudnám konkrét szavakba önteni azt, hogy mi köt, tapaszt ide pontosan. de mindegy is, az utóbbi időben már nagyon nem erre a közös dologra koncentrálunk, hanem a különbségekre. fogom a fejemet azt olvasva, hogy melyik házasság a jobb, pedig basszátok már meg, mind arról beszéltek, hogy évtizedek óta együtt vagytok az asszonnyal, hát fogjatok kezet, mert mindegy a mód, mind sikeresek vagytok az élet ezen területén. mifasznak a másik izéjit nagyító alá tenni. a magam izéi bőven elegek feldolgozásra, egy életre. a konstruktív reflexió persze hasznos, de hol a határ. érdemes talán szünetet beiktatni, önvizsgálatra, pihenésre. én most elcsöndesedek egy kis időre, hagynom kell Baltazárt levegőhöz jutni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
