NAPLÓK: argumentum Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 20:45 Összes olvasás: 1261815. | [tulajdonos]: politika | 2018-10-06 17:18 | Ahogy jeleztem, a verseken kívüli érveimet is leírom, hogy miért is, pontosabban hogyan is fér meg egymással a politizálás és az esztétikus szövegelés. Kioktató hangnemű jelen összefoglalóm mentségeként és az alább leírtak példázataként ajánlom figyelmetekbe a Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat oldalain (http://holdkatlan.hu/index.php/szerzok/375) olvasható szövegek némelyikét, mert itt nem akarom ismételni a máshol olvasható mondataimat. Egyrészt: egyezzünk meg abban, a politika nem mindenek feletti meghatározója életünknek, csupán az emberi kapcsolatok egyik különös része. Hatalmi játszmáról szóló jelentős művek azelőtt is voltak, hogy Machiavelli megírta volna a modern politikaelmélet csomóponti alkotását A fejedelem címmel (http://mek.oszk.hu/00800/00867/00867.htm#bm28). Azonban őt megelőzően az embernél hatalmasabb erők misztikus értelmezése elfedte a hatalmi erőszak lényegét: kommunikációval kényszerítjük embertársainkat a nekünk megfelelő tettre. A humanista író szerint a politikus manipuláció is emberi lényegű, egyáltalán nem isteni vagy más misztikus forrásból ered. Másrészt: a magánkapcsolatokban is felülkerekedik néha a tudatos befolyásolás az amúgy keresztény (vagy buddhista) eredetű tolerancia és énközlés gyakorlatán, nem kell tömegek befolyásolóinak lenni ahhoz, hogy valaki politikusan cselekedjen személyes kapcsolatait ápolva vagy eltakarva, de lényegében nyomást gyakorolva a társára, társaira. A politikai jellegű ráhatások eszköztárába tartozik a hamis érvelés vagy látszatkeltés, a gúny, a fenyegetés is, de sorolhatnám még, hogy mivel tartható rabságban a lélek. Az irodalom tárgya azonban nem a politikatudomány vagy maga politika, hanem az ember a maga teljességében, aki ugyan néha logikus, néha pedig politizáló (csirke?), de sokkal több jellemzi a felsorolt két tevékenységnél. Tehát az az írás, amely beszorul az említett gondolatkörökbe, és nem tágítja ki szemléletét a lét szépségének vagy rútságának árnyalt bemutatására, az bizony esztétikai szempontból gyenge, értéktelen, függetlenül a leírt állítás igazságtartalmától. Hogy mindenki értse: annak a mondatnak, hogy "mai reggelim ánizstea volt pirított kenyérrel és töklekvárral" van esztétikai tartalma, az pedig, hogy "miniszterelnökünk két magánrepülőzés között megáldott minket egy új definícióval […]" csupán politikai mondanivalóval bírt. Lehetséges persze politikai gondolatokat is kifejteni a portálunk olvasóit megtisztelő módon általános emberi értékekről szólva, de a minőségért tényleg dolgozni köll, és nem csak úgy idesercinteni azt, amit már nem bír lenyelni az illető. Ha lenne kapacitásunk, akkor az ilyesmit moderálnánk, ismétlem, nem a politikai alapállása miatt, hanem irodalmi értéktelensége okán, merthogy a Dokk nem köpőcsésze. Én persze toleráns vagyok azzal szemben is, aki idejár köpködni, mert makacsul hiszem, hogy megérti a fentieket. Milyen is lehetne egy politikai témát feldolgozó esztétikus szöveg? Megmutathatná a gyakorlatra rácáfoló lényeget, de ne akarjon érvelni és ne ragadjon le az aktuálpolitika szintjén, hiszen azok a hivatkozások, amelyek ma (tíz éven belül) érvényesek, érthetetlenné és érdektelenné válnak a jövő olvasói számára. Ha pedig a szerző vállaltan nem az utókornak ír, akkor miért zavarja, ha szövegéről kimondják, alkalmi vers, múlanDOKK. Hatásvadász szöveget írni is inkább politikai tett, akár a kedvesünknek szánt hódító vagy sértődött szavakról, illetve a sokaságnak szánt gúnyolódó vagy meggyőző csasztuskákról beszélünk. Ugyanakkor, ha egy jó versben politikai álláspontot bírál valaki esztétikai eszközökkel megtámogatva, abból ritkán következik, hogy a bírált nézőponttal szembenálló politikai erő katonája, hiszen egy gondolati alapállás és egy politikai erő egybemosása is hamis látszatkeltés. Utóbbi szintén a politikai eszköztárba sorolható, tartózkodjunk tőle. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|