NAPLÓK: akvamarin Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 09:37 Összes olvasás: 106452| 1493. | [tulajdonos]: Brahms | 2017-12-10 12:33 | Brahms a mindennapokban
R.-nak
Nemrég kaptam egy üzenetet: "S képzeld, Brahms nyitotta meg ezt a termet (a zürichi Tonhallét), a koncert elején vezényelt egy rövid darabot, majd nem hallgatta meg a Beethoven Kilencediket, mondván, hogy amúgy is jól ismeri a darabot, megsértődve átment a szemközti étterembe bort vedelni, mert nem látta magát felfestve a híres zeneszerzők között. Utólag aztán Ő is felkerült a falra..."
Tonhalle_2.jpg(A vendéglős állítólag megkérdezte, hogy egy pohár bort vagy inkább fél litert kér, mire Brahms azt felelte, hogy egy hordóval, tehát a vedelni szó nagyon is megállja a helyét.)
Azóta ez a rövid történet sokszor eszembe jut, legutóbb múltkor, amikor egy török étteremben láttam valakit, aki egy gyrostálat evett: sűrűn ült az asztalnál, sűrűn evett, és a zéró kólát is sűrűn itta. (Azt hiszem egyébként, hogy Brahms a festmény elmaradása mellett sokkal jobban megsértődne, hogy egy gyrostál és egy zéró kóla társaságában jelenik meg a neve...)
Nem tudok ezzel az egész Brahms-jelenséggel mit kezdeni: amikor először hallottam az opus 118-as Hat zongoradarabot és a Négy balladát, akkor én egy életre elköteleztem magamat Brahms, a brahmsi súly és sűrűség mellett, és azóta sok mindenben - valójában mindenben - Brahmsot látom: brahmsi utcák, brahmsi épületek, brahmsi vasárnap délután, és most a brahmsi sűrűség, ahogyan egy ismeretlen eszik. Vagy múltkor például egy faiskolában voltunk, és a környező fák közül kettőn is volt fészek; minden egy kicsit szomorkás és magányos volt a brahmsi őszben...
De mondhatnám a Korált is: nekem nagyon brahmsi zene. Súlyos, nehéz, nagyon érzelmes és nemes, olykor vontatott, de soha nem tudom megunni.
Egyszer találkoztam a Balázs Fecóval, el is mondtam Neki ezt, de Ő nem igazán értette. Nagy kár, mert ennél nagyobb bókot keresve sem tudnék mondani; az Ő szerzeményei a magyar könnyűzene Brahms intermezzói:
Egyébként mára is esik egy Brahms-évforduló: 1875-ben november 18-án mutatták be Bécsben az opus 60-as c-moll zongoranégyest. Ha van valami, ami nagyon brahmsi, akkor éjszaka ezeket a zenéket hallgatni... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
