NAPLÓK: akvamarin Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 15:58 Összes olvasás: 1062941230. | [tulajdonos]: Foghíj | 2017-08-13 17:15 | FOGHÍJ (Nem tudom, hogy amit most mesélek, azt álmodtam-e, vagy valahol olvastam. Írom tovább, még akkor is, ha kikandikáltam a történetből, esetleg elvettem akaratom ellenére ezt a történetet valakitől aki leírta. Túl sok ilyet olvastam.)
Kezemben a könyv, Hemingway Öreg halásza, egy srác hagyta itt neki, olvassa el. A pad mellett már csak a batyu, és a söprű hever, a szupermarket környékét szokta sepregetni, amiért pénzt kapott, vagy élelmet. Az otthon egy piros pad. Valamikor volt otthona, foglalkozása, vájár a szakmája. Nem ittam, nem bántottam senkit, tette hozzá szégyenlősen, a bányába is mindig lementem. Minden rendben ment, míg a feleségem szeretőket kezdett tartani. Amikor, egy nap hazamentem reggel,akkor rá akartam hajolni az asszonyra, de ő nem engedte, később tudtam meg, hogy a másik férfi magja még benne van. Fogtam a cuccomat, előtte hánytam és összepakoltam egy bőröndbe. Hagyta, én sem szóltam. Először haverhoz mentem, de mindenhol útban voltam, kezdtem lejjebb csúszni. Akkor mentem szállóra, de mindenemet elloptak. Azon a hajnalon találtam rá a padra. Jó környék, rendes emberek. Először csak a trafikos mondta, hogy söpörnék-e az üzlet előtt, és én söpörtem. Hamarosan már öt üzlet előtt melóztam. Időnként ránéztem az autókra is. Ezt a könyvet egy kölyök hagyta itt, ő olvasta, de olvasnivalóm az mindig volt. Egy nap egy káromlábú kutyára lettem figyelmes, a kürtős kalácsosnál mászkált. Vettem neki ételt, összebarátkoztunk itt az isten szabad ege alatt. Szerencsére itt nem messze van a buszpályaudvar, ott nem talál rám a zuhé, ha rossz az idő. Hogy mi van az asszonnyal? Nem tudom. Egyszer láttam, de nem vett észre. Az meg, hogy veszi ki magát, hogy én jöttem el, és most kérjem, hogy engedjen be? Nézem időnként az embereket. A múltkor jött egy csoport, a férfi nyakában tábla, és az volt ráírva, hogy költő és szerkesztő vagyok, nincs pénzem. Hát röhögve kiteszi a kalapot és dobnak neki. Persze, tudom, hogy piára költik a haverokkal. Itt is van egy kocsma. A tulaj rövid nyakú, néha leül mellém, és panaszkodik. Mondja, mondja, ömlik belőle a szó, nála sincs rendben semmi! Higgye el, ha piszkos, és mosdatlan szájú lennék, akkor a kutya sem törődne velem. Néha én váltom ki a gyógyszert a néninek itt szemből. Ad érte ennivalót, és ami éppen kell, megegyezünk. Emlékszem, hogy ilyenekről beszélt: tegnap az első márciusi nappal süttette az arcát. Ma, ahogy erre jártam, látok itt egy réztáblát azzal a szöveggel, hogy itt élt egy Ember, aki vájár volt. Fogalmam sincs, hogy ki tette ide a táblát. Meséli a pultos lány, ahogy rázta az üzlet előtt a terítőt, a férfi a szívéhez kapott, és elájult, mire kiértek a mentők, meghalt. A söprű és a batyu még itt van. A kis korcs kutya tutul, és vinnyog. Valami megváltozott, és olyan, mint a kipottyant fog, örökké oda téved a nyelv, hogy betömje a hiányt.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|