Corot aranyló útjai
1.
Cézanne milyen fogcsikorgatva festett! Corot nem, Ő ösztönösen játékosan pingált, mint egy nagy gyerek.
Corot azok közé tartozott, akik nem teremtettek izmust, nem magyarázzák a módszerüket, nincs rendszerük, irányuk, iskolájuk, csak festenek. Corot is ilyen tehetség volt, ezért mondják ösztönösnek. Olyan tájakat fest, melyeken fellazulnak a formák, megélénkülnek a színek, megmozdul a táj és énekelni kezd.
Nemzedékének nagy öregje volt, de jobban szerette, ha derék Corot apónak hívják. .Delacroix előtt született, 80 évig élt, szakadatlanul festett.
Autodidakta volt, senkit nem követett. Szabálytalan volt mindenben, még abban is, hogy nem gyötörték anyagi gondok. Nem volt sem lázadó, sem forradalmi, sem felforgató. Ha volt felfedezése, akkor az, hogy a világ változékony. Minden bizonytalan, átmeneti, lebegő, változó.
A sévres-i országút vagy a Kordé szelíd áttetsző fái elmosódó lombjai, napfényes útja, elnagyolt virágai, játékos fényei, épp csak jelzett alakjai egy hangulatot idéznek, szépséges pillanatot, amely tovaszállna, ha a festő üstökön nem ragadná, de úgy ragadja meg, hogy a tovaszállás is benne rezeg a rögzített pillanatban.
Tájképein az alakok mellékesen és természetesen élnek, jönnek-mennek, beszélgetnek, cipekednek, nincs bennük semmi beállított. Ahogy ez a nő ül kihívó mosollyal " No tessék te bolond, hát pingálj csak ..." |
