NAPLÓK: akvamarin Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 15:21 Összes olvasás: 106481| 78. | [tulajdonos]: szemére dobva! Istenek! | 2014-08-09 11:18 |
Mórotz Krisztina
Virraszthatok még
Álmatlan éjszakáimon a hajnal félrecsúszott takarója.
Fehér anyagon betűk egybefolyva. Íme az utolsó levél.
Kesze-kusza sorok, mintha magas fűben futnék
vagy lucernában az epilepsziás kutyámmal.
Éjjel megint sírtam: elhatároztam, hogy nem írok többé.
Nem tudtam aludni, megint nem tudtam, forgolódtam.
Gondolatok, semmi közük egymáshoz, külön-külön öleltek át.
Visszapörgetett mondatok. Nevetés, gúny, fintor, egy verssor egyedül.
Csak átfut sorsodon, belésápadsz. A csend misztériuma.
Viaszos alma megmosva. A tulipán fagycsókja, amit könnynek hívnak.
Tudnod kell: imádkoztam. Istent kértem, hagyja elkurvulni a verseimet.
Nem kellett volna megmutatnom nekik, hogy aztán,
mint macska a meg nem kötött betonon, végigmásszanak rajta.
Kéjjel nézték a betűimet. Mocskosan. Sosem tisztán.
Friss könny. Nem fáj. Sőt, olykor jólesik.
Végigfutott este a gerincemen a jéghideg,
amikor azt hittem, nem kell egyetlen sorom sem.
Még megírnám azt a kertemen túli világot,
azt a kerítésen túlit, ami bennem él, ismerni vélem,
felragyogó arccal beszélek róla.
Átfolyatott színek az ujjaim között, a vízfesték ilyen,
mikor a fehérbe tolakszik a zöld és elönti a veszélyes vibrálást.
Néha köd szitál képeimben, máskor ragyogó rózsaszínek.
Mindig áradnak, sosem fogynak, formátlanságukkal töltve ki a teret.
Kuporogva írok. Már nem tudok gép nélkül.
Kávéra áhítozom vörösre súrolt hajnalomban.
Szilágyi Domokos súgta ma éjjel: aki halni akar, hal.
A madarak tisztán szelik a levegőt, a körteillatú nő
egy képről lelépve pár sorban se írhatja le őket.
Rám szól: szeretem ezeket a mondataidat, idecsapsz, odaütsz,
mindig, mindig lázadsz. Öntörvényű vagy.
Itt egy bogáncs, feltekerem a szúrós bogaira a sosem tehetségem,
aztán beleszárad a papír a földbe, a bogáncsot elfújja a szél.
Valahol mindig temetnek . Amikor leszáll a koporsó oda mélyre,
furcsa zsibongás, míg végül egyetlen diadallá érik a hang,
de megtöri a szirénaszó, vagy egy sárga villamos csattogása
„Akit a sorsa el akar veszteni, megveri tehetetlenséggel.”
Mindennel ütközik, végül önmagával is.
Felszikrázik, ragyog és elég. Kihúny, szemlátomást.
Istenem, add, hogy ne ez az üres folt legyen az utolsó,
add, hogy odahulljon még egy kép a vásznamra,
még egy utolsót, mit nem írtam le soha
| |
| 77. | [tulajdonos]: emonak | 2014-08-09 10:50 | Tudtam , hogy ide fogok jönni. Azok a versek, kidobta. Tudtam , hogy mit mondasz rá éjjel. és borzalmasak volta. Csak ennyit mondtál, hogy féltelek itt csípj már fel egy szeretőt ne érdekeljen, ha van férjed most már azt mondom tökmindegy ez. ha akarod eljátszom. szét vagy esve pihenj az istenit menj már nyaralni nincs hova tudod te azt
a napok összefolynak ne tudom, hogy tél vagy -vagy nyár A húgom igen van azt sem mondja megbeszéljük mi a francot beszélünk?
Attól félek, hogy valamit csinál ez komoly így viszont én megyek tönkre. kinevetsz de a le legjobb cuccaim vannak most rajtam. Tényleg szétestem, nem te vagy az első aki ezt mondja. Annyi félét szeretnék írni, de hidd el még olvasni sem tudok.
Azt mondtad, hogy nem lesz egy olvasóm sem, mert nagyon elvontan írsz, és jó bazmegistenit a mandragóra... Tudod mi történt? "felcsíptem" egy asztrológust, csak mássalhangzókat neki. Most már nem érdekel, ha a a Tornai felé írt versem kidobják, elküldtem neki. Az Alvásfüggőt is. A többi semmi. Szerető? Miért is ne? Na jössz? Utazások és emberek pihenés.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 76. | kristzt: jaj | 2014-08-09 01:26 | | sorry, ez is én vagyok:))))cupla mea bocs a hibákért , egyébként meg nem mea culpázik egy református. kalap. | |
| 75. | [tulajdonos]: számíts rá, h. nekimennek | 2014-08-09 01:15 | Valakitől hallottam, te számíts rá , hogy már neki memmek.
Észrevettem a verseimben valamit ami nekem fontos. ezt ezzel érzékeltettem, hog gy vannak állatirossz verseim , és azt normálisan kéne helyrehozni.Mindegy ha képzavaros ez egy nagyon nagy szenvedély:)))
Mórotz Krisztina
Mandragóra 3 /átirat/
mozaikokból rakom a gyermekkort látod?
apa figyelj milyen utca is volt tudod ahol a kastély?
füzesről nevezték el kivágták a fákat.ó-i- ó-nak
Mórotz Krisztina Mandragóra 3 /átirat/
neked, persze neked, gyűlölet és szenvedély közt átkozva szeretve
mozaikokból rakom a gyermekkort látod? apa figyelj milyen utca is volt tudod ahol a kastély? füzesről nevezték el kivágták a fákat.ó-i- ó-nak. a vakációnak és a hullahoppnak a kék bikininek és a Kócsa Bének meg a görkorimnak. plazúr a térden. maszatos gyermekkor batikjai TALPAD ALATT NE HORDJ sarut felnevet bennem a kéj őszintesége de mire megyek? kárhozottak valljatok mi a költészet. ősfélelem magamra húzlak. pogánytánc férfiöled mutasd.szagolni akarlak cigi mozaikja füstös. megszédít. most ez kell kárhozat egy cseppnyi csak belőle rimánkodás Krisztina balladájából hová tűnt a te meséd. csönd..dühöd Fájdalmad akarom. nem találom a fényeket veled. nem érezem a kérget a kézben.eIporladt a szelektív szeretés vesszején. NAP. narancsba hajló illusztráció. szereted az abszurd helyzeteket. gyorsan nőttem. nem nemNem kell melltartó tagadod melled hetyke állását. a pórnép olajos szemekkel kacsint körme alatt mocsok. A pórnak. Gyűlöllek! Várod az őrült áriáját mert lesz. hajnalban üt. és Dionüszosz teste mezítelen júliusban bak havában. Ősz király csupasz köldökét kívánom A koronát vízbe mártom látom hamis. alléba hajítom kacagok.kacagok félrebillen a csend. nincs heuréka. Dionüszosz szól merd szeretni a MOSTban. ne a tegnap Nap arcát simogasd. hamis a celluloid kivetítünk.mindannyian nálad Judy Garland táncol én leállítom Fred Astert te nem mered. miért NEM? kopár a táj lázak ráznak suttogsz és a nevünk egyesül mindent átzabáló orgiákban. Megvetés. hogy jött ide Moravia? Nagybetűkkel. feketén keseredik férges dió a szádban vedd észre halál ível a hangsúly sár lesz a vízből és földből..Ne szeress bele gebedsz. két kobaltsíp egymás.Szürkén. kísértet az ölelésed és a szőnyegrojt eldobja ruhád.Testetlencsók taposs a mákgubókon Villon balladát. dögölj vagy szeress Hová tűnt belőled a Jegenyenyár? élet az Epte kanyarulatánál . Mezítláb természet. benyomás kiégés magadra hozzá találás.Hozzád találás. liliomok táncolnak la petit mortot. hajnalban a szenvedély. élvez. utórengés fantomfájdalmai combunkban .... öled fekete adoma kitépett fűcsomó napégette. ölés a szemeiddel.nyáladzó barom.gondolj szép Remedios szagára. megszédített mindenkit. a nőket is.a férfiakat.szajhákat kurafikat ott Délen. gondolj. megengedem nem szól szám érzed nem csókom izgatón kínoz a gyönyör. a vágy fuvallatával őrülten írsz mályvaszép tilalomfák akárhol kívánod.gyűlölöd.éjen és fehéren. hunyd le a szemed gondolj --- nem itt nincs nipp és nincs giccsÉS NEM LETTEM ELEFÁNT monotípia hengerével húzd át a gondolatokat. éjjelente bohócmaskarában majd raccsoljuk szeretlek az már a szél szaga. a szája íze betonkemény.nincs ringló. jó ez. vitustánc hüvelyedben orgonál hallod a vitustánc a hüvelyedben orgonál. halandó A FÉRFI. zabálod érzed szagát. cseppet morzsolt illatát. gesztenye.Turba.őrület Csak alázattal lehet. Vadulj a te életed! magzatmáz repedezései . szeplős gyermek lettél újra. Arcodra hullanak a fehérfűz levelei. Mandragórát fogan a csepp oldalt hulló kis patakok arcomon. Élet a kárhozatból. Füstszínű hajnali kép.
vitustánc hüvelyemben. halál illata. tömjén. kígyózó férfiölek FÉRFIÖLED . Mandragóra. Hányavetin földre szórva.
Nos, nem félek ilyentől a verseim nézegetem tégóta, és hülye lennék otthagyni őket ezekből ,millió kis valami születhet...:) Tudom.. Rendezni kell a hogy vannál sem jó a felütés a zárlat erőltetett Régeben zavart , hogy ő megint ír, nem szabad:) bocs a hibákért , két év szemezés kellett ahhoz, hogy lustaságomon, ja lesznek újak is!
a vakációnak és a hullahoppnak a kék bikininek
és a Kócsa Bének meg a görkorimnak. plazúr
a térden. maszatos gyermekkor batikjai
TALPAD ALATT NE HORDJ sarut felnevet
bennem a kéj őszintesége de mire
megyek? kárhozottak valljatok mi a költészet.
ősfélelem magamra húzlak.
pogánytánc férfiöled mutasd.szagolni akarlak
cigi mozaikja füstös. megszédít. most ez kell
kárhozat egy cseppnyi csak belőle rimánkodás
Krisztina balladájából hová tűnt a te meséd. csönd..dühöd Fájdalmad akarom.
nem találom a fényeket veled. nem érezem a
kérget a kézben.eIporladt a szelektív szeretés
vesszején. NAP. narancsba hajló
illusztráció. szereted az abszurd helyzeteket. gyorsan
nőttem. nem nemNem kell melltartó tagadod
melled hetyke állását. a pórnép olajos szemekkel
kacsint körme alatt mocsok. A pórnak. Gyűlöllek!
Várod az őrült áriáját mert lesz. hajnalban üt.
és Dionüszosz teste mezítelen júliusban bak havában.
Ősz király csupasz köldökét kívánom A koronát vízbe
mártom látom hamis. alléba hajítom kacagok.kacagok
félrebillen a csend. nincs heuréka.
Dionüszosz szól merd szeretni a MOSTban. ne a tegnap
Nap arcát simogasd. hamis a celluloid kivetítünk.mindannyian
nálad Judy Garland táncol én leállítom Fred Astert
te nem mered. miért NEM? kopár a táj lázak ráznak
suttogsz és a nevünk egyesül mindent átzabáló orgiákban.
Megvetés. hogy jött ide Moravia? Nagybetűkkel.
feketén keseredik férges dió a szádban vedd észre halál
ível a hangsúly sár lesz a vízből és földből..Ne szeress bele
gebedsz. két kobaltsíp egymás.Szürkén.
kísértet az ölelésed és a szőnyegrojt eldobja ruhád.Testetlencsók
taposs a mákgubókon Villon balladát. dögölj vagy szeress
Hová tűnt belőled a Jegenyenyár?
élet az Epte kanyarulatánál . Mezítláb természet.
benyomás kiégés magadra hozzá találás.Hozzád találás.
liliomok táncolnak la petit mortot. hajnalban
a szenvedély. élvez. utórengés fantomfájdalmai combunkban
....
öled fekete adoma kitépett fűcsomó
napégette. ölés
a szemeiddel.nyáladzó barom.gondolj szép
Remedios szagára. megszédített mindenkit.
a nőket is.a férfiakat.szajhákat kurafikat ott Délen.
gondolj. megengedem nem szól szám érzed nem csókom
izgatón kínoz a gyönyör. a vágy fuvallatával őrülten írsz
mályvaszép tilalomfák akárhol kívánod.gyűlölöd.éjen és fehéren.
hunyd le a szemed gondolj ---
nem itt nincs nipp és nincs giccsÉS NEM LETTEM ELEFÁNT
monotípia hengerével húzd át a gondolatokat.
éjjelente bohócmaskarában majd raccsoljuk szeretlek
az már a szél szaga. a szája íze betonkemény.nincs ringló. jó ez.
vitustánc hüvelyedben orgonál hallod a vitustánc a hüvelyedben orgonál. halandó
A FÉRFI. zabálod érzed szagát. cseppet morzsolt illatát.
gesztenye.Turba.őrület Csak alázattal lehet. Vadulj a te életed!
magzatmáz repedezései . szeplős gyermek lettél újra.
Arcodra hullanak a fehérfűz levelei. Mandragórát fogan a csepp
oldalt hulló kis patakok arcomon. Élet a kárhozatból.
Füstszínű hajnali kép.
vitustánc hüvelyemben.
halál illata. tömjén. kígyózó férfiölek
FÉRFIÖLED . Mandragóra. Hányavetin földre szórva.
| |
| 74. | [tulajdonos]: Alámerül | 2014-08-07 00:29 | Nyugi - a rengetegben elveszel a fák között, pedig csak egy a tiéd!
Ám azt neked kell megtalálni, megnevezni - nem nekem.
Költő akkor lesz-lehet az emberből, ha soha nem hiszi magát annak.
Csak alámerül.
Mint a búvár az óceán halál-kékjébe.
Nincs kritikus, olvass-emésztődj, légy saját-Krisztusod.
Én egyszer azt álmodtam, hogy meghaltam....lengtem valami
elképzelhetetlenül könnyű-könnyű fényben-pásztában-semmiben.... és
akkor hallottam egy furcsa hang-mondatot.
fölriadtam - leírtam - pontosan, majd-majd tagolva b e t ű s z e r i n t.
Vers lett belőle egyik kötetemben
ÜZENET ODAÁTRÓL
A kapcsolatot csak akkor tudjuk fölvenni, ha megszakad
| |
| 73. | [tulajdonos]: Egyik hozzám írt vvers | 2014-08-06 18:35 | Akasa -- fufirc
Válasz erre Szeretés a hegyen
Krisztina lebegő szoknyácskád
szeretés tisztasága tiszavirága
az óceánba ömlik mosolyod meg
megremeg itt az izgalom és kulcs
a zárban és lépcsőn a láb ó mennyi
mennyi emlék zsúfolódik elmék
vándorlása a múltban-jövőben
szeretésed hangot ad és leválik
rólunk soha-nem-keresett magány
Valaha csentem volna tőled álmot
orgonán Bachot vagy népzenét
szegődtem volna a hold-karéjhoz
sodró vízesés felé eveztében ha
szikláid peremét látni véli szívem
kis csúcs nagy bukkanó nagy csúcs
kis bukkanóval elértem szirtedet
amíg piheg és szárad a testem is
beszélek hozzád szívzörej-hangon
bent kalapálják s a remegésben
sejteni fogod ámbárjaim kezdhetem
a merszem is egyetlen ábránd
fent tölteném az éjjelt ma Véled alvó
nem kopár és mégse érdes Testeden
Sajnos vannak olyanok amiket nem tehetek be:) | |
| 72. | [tulajdonos]: A madarak ölelése | 2014-08-01 19:41 | Joachim Sartorius: A madarak ölelése
Hogy is volt a monda: a sólyomasszonyok
(közel s távol nem voltak férfisólymok)
repülés közben hirtelen megálltak,
mozdulatlanul lebegtek, és megnyitották
ölüket, és megtermékenyültek a széltől.
Egyikük a bölcsőm szélére ült,
mondta Leonardo, és farkával kinyitotta
a számat, és hevesen mozgatta benne
a tollát. Ucello a lovak hátán keletkező
fényreflexeket akarta megfejteni, ahogy őutána
Bonnard is ezért tanulmányozta
a női karokat; azóta, mondta Leonardo,
a madarak repülését kutatom, a titkot.
"A madarak repülését a levegőben és a férfi
nyomát a fiatal nőben…”, bölcsőm
szélén ülsz, kettős szemedben
a hosszú lándzsa álma. Egymásra
nézünk, pihés halántékodra képzelem
magam, mielőtt még a kéz a karmai
közé szorítaná. Fehér szárnyakkal
a másikra fonódva, íriszben írisz:
így fekszünk égbe nyílva, és kiáltozunk. Lándzsám,
tollad szádba és számba szorítva, így
lebegünk, mozdulatlanul: feléd növekvő
könnyűség, kíntalanul, távolság nélkül, mintha
fénytalpakon siklanánk, és újra csak titok.
| |
| 71. | [tulajdonos]: Cathy | 2014-08-01 17:38 | "Bá, buci bá, eltátva az arcod, kezed lábad jár, elveszíted harcod, kicsi lány, kicsi
nyál, habzik piros szádról, míg reszketsz a kígyó vérében miről álmodsz, almafáról?
zsinór ideg rideg, húr a hús megfeszül, a csont felpuhul
csak el ne törj mint porcelán
mint fajansz királylány
ha földre hull."
Cathy
Minél inkább ismerlek annál inkább köddé válsz előttem. Szex suttognád mindennek az eleje a vége a közepe, de te becsomagolod , és finoman, cinikusan néha hatalmas gúnnyal mondod magadban: Kemény kálomista gombokkal gombolkozz be nyakig Krisztina, légy elegáns de ezt már nagyon halkan....Lélekember vagy sérülékeny bogár... Minden kiskutyát hazacipeltél és meggyógyítottad már amennyire tudtad... Tudod, hogy a nők annak a férfinak írják a legszebb szerelmes leveleiket , akit meg fognak csalni?
és elképzellek ahogy a nagymamáddal azzal a pletyis mesélő nénivel jártad az erdőt és a réteket és szedted a gombát, miközben én nagyapámmal tettem ugyanezt valami szűrt napsütésben eső után, amikor illatozik és langy minden... és a papa jobb karja a bothoz van kötve , a ballal hajol le a gombákért a fű cafatos.
Öledbe pottyant egy játszó nő.Egy öntörvényű akire ráordítasz a kutyaúristenit, húzd ki magad legyen tartásod, neked többre kell vinni. Ilyenkor mindig mosolygok mert ez a szeretet. "Hagyd már abba azt a kibaszott szimultánt.." Neked az egyenlő a hazugsággal.Látom nagyon mélyről a küzdelmet az akarást , az írást. Menj le mert ott a gyöngy! Kezdem felismerni azt , hogy nem bábukat KELL látnom a táblán, hanem a másik lelkét lelkét, rezgéseit kell megismernem, érted, de most még toporgok , mert bábukat látok a táblán, de ez képzelet.A sakk két bonyolult ember csatája. Beléd kell hatolnom, meg kell, hogy ismerjelek akár a legtitkosabb gondolatod is és eggyé kell veled válnom. Vagyis meg kell szeretnem téged! Olyan egyszerű , tudom, hogy ez a szó mit takar. Más nem veszi észre... És te most tudod mit csinálsz? Átéled velem minden poklom , minden szenvedélyem nézed az én szememmel is és tudod , hogy nekem kell megoldanom mindent. Egy olyan lélekben amit egy darabig viszel vagy életben ? Segítek, hogy " megszeress". Nem engedem azt, hogy Krisztina ilyen és olyan. Nem képzelhetsz rólam rosszat semmit mert akkor előítéleteket gyengeséget vetítesz rám! És ez az abszolút szeretet. Talán tudod ezt te is, vagy legalábbis érzed.Leírom a szót : és halálosan komolyan gondolom. Aki átlát ezen, tudja , hogy ez ellen nálam nem tiltakozhatsz. Soha. De ez a szeretet minden nekem. megkívánásból a féltésig minden benne van, a sok . Szeretnék veled egy nyugtalan hajnalt , egy olyan hajnalt amikor minden ott ég előttünk ez a szenvedély. Fehérfűz cseppjei karomon Aztán szeretnék egy kockás plédeset ahol szeretnélek egy olyat ahol a körtefát Danaénak látnám, és feléd könyökölve elmesélném magam. :) Lesz ez vagy még nincs itt az idő, vagy már nyugszunk , mint a látóhatáron a Nap.
Őt látod bennem, Őt, akivel valami lelki rokonságot érzek. Elképzelem szeretkezés közben, vele együtt téged. Álmodtam rólad abban a kék pólóban, ha szeretkeztem veled tettem, pokoli férfierő van benned, férfierő, olyan aminek van szaga, ami természetes, ami olyan mint a föld kérge, a bor, ami a kenyér és az a férfi aki megy asszonyához csakis mindig őt szereti mint a versedben emlékszel
Vad vagy épp mint én de te lassan idomulsz hozzám. Benned látom azt a gátlástalan képet amikor vörös a világ és már nem látok mást...
Vajon milyen lehet a kezed hány nőt simogatott? Tényleg akkor mit érzel?
Ez nem karakter, nem hangulat ez a pár sor talán most hallottad így ,
de te egy kúpvirágon is mindig másképp ülsz... A similabda kiszakadt a bohóc röhög nekem mert mit is akartam? a kis cseterkből a reggeli várásokból elmondani azt, hogy ki vagy? Mérges vagy rám, tudom. Azt is sejtem, hogy lassan feladnád, de a négyzet még nem gurult át a színpadon , ahol egér futott a lábam között. Ősember:)
Játsszunk színek között, plagizált malackák között, lapozzunk félreértett szavak közt... :) Tudtad, hogy néha két sort olvasok el egy szövegből? Mindig.
Még vörös a szemem, kéne q 10 koenzim. Mindig elrontok mindent.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 70. | Krisztina: Töröld | 2014-08-01 11:07 | Töröld a Naplóm is Akvamari utolsó tartalmát is töröljétek..
Beséden rültem azt a felsőt töröld . A felsőt , amiben ott van Tornai TÖRÖLD NEM VALÓ IDE egy koszorús költő..gondolata Aki ráadásul a rokonom is . TÖRÖLD.Töröld Azt a Költőt akinek már minversét 20-szor olvastam. Mit értesz te belőlem? Semmit. A nagy semmit. A hisztériát... Semmi mást Sándor. Lehet, hogy többet éltem mint te! Többet éltem | |
| 69. | [tulajdonos]: NAGYÍTÓ | 2014-08-01 10:33 | Próbáltam félretenni mindent, ez nem nagyon sikerült, helyette álljon itt pár sor, ami erre a versre vonatkozik! Igen, erre és még több olyanra amiben nincs lélek.
Ezt tettem volna ki ezért írtam a lelket, de Tornait nem tettem volna ki oda.
"Hosszú ideig nem tudtam írni. Könyörögtem a levegő szellemeihez nem akartak segíteni
Egyetlen mondatért könyörögtem, egyetlen elindító ritmusért. És csak csönd volt a válasz. Mikor hónapok múltán sikerült megszólítanom magamban a kellő mondatlüktetést, kiderült, azért maradtam néma, mert nem volt bennem lélek.
A vers élőlény. A vers semmi más, mint lélek.Ha nem mozdul meg legbelül, nem kellhet életre. Ahogy felszikrázott a szívem jöttek a versek -egymás után-- ...
Lélekké váltam, lélekké nőttek a szavaim. És ahogy ez megtörtént, sorról sorra világosabb lett számomra éltetem, mindannyiunk életének az értelme"
Tornai József
és én ezt mondjuk nem írhattam ki a Nagyítóba, holott igyekszem úgy írni a vershez, hogy normális legyen. Nem sikerüllt, mert a vers egyéniség , és nem valami boncolásra ítélt valami! Ezt így nem merem kiírni, inkább valami közhelyet írok. A Nagyítónak is színesebbnek kéne lennie! Minden mondatot te elemeznél mondjuk a versedben? Na ugye. Ez kemény volt tőled! Filip Tamásnál meg azt éreztem , hogy ő a földelés Czékmány a villám.. Komolyan. És köztük a nevesincsek, és az én "normálisnak" tűnő próbálkozásaim... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
