DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 napja
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 18 perce
Jószándékú párbeszélgetés 1 órája
A fény nem publikus 12 órája
Ötvös Németh Edit naplója 16 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 17 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 21 órája
Gyurcsi 21 órája
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
akvamarin bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: akvamarin
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 02:56 Összes olvasás: 106287

Korábbi hozzászólások:  
376. [tulajdonos]: a volt2015-08-11 22:16
valamikor szerettél. Jöttek a szavak. a versek a prózák,mert valamikor szerettél.

375. [tulajdonos]: írás nélkül..2015-08-11 22:02
keres két színt. kezd a festést ezzel a két színnel. Aztán alakulsz,ne üzenj semmit, nem kell, csak hallgass Erik Satie-t.Amikor megy a festés,régen festettél, akkor tedd le azt a
tollat amivel írtál.

Miért akarsz írni olyan kétségbeesetten, mintha az életed függne tőle? Nem tudom, tudom, hogy valamit rosszul csinálok,hogy túl öntörvényű vagyok, hogy akarok,de nem szeretem magam,vagy hitem nincs,vagy .......szomorú ez a szám.


Miért akarsz te hülye ennyire görcsösen írni? Mi az ami hajt? Holnap veszek festéket, egyszerű gombfestéket és kifestem magamból minden versem. ...de képtelen vagyok írás nélkül lenni.

374. [tulajdonos]: Töprengés2015-08-08 14:05
Töprengés

Che cos'é di nuovo? -- töprengés--- hajszálrepedések mik nincsenek,
a fehér szobám falára képzelem
A szőttes keménysége nem zavaró.
Gyere ülj ide mellém fordulj felém
Ki kéne cserélni ezt a szobát.
Letépni a szőtteseket, elfelejteni a gerendát a barna szekrényt.
Önmagam madárrá varázsolni, aki mindig a hideg felé repül
Északra repülő madarad is le fog szállni az ágra.
Madarak és csendek ne menj el.
Északra szeretnék szállni hidegben
akkor dermed a lélek vagy a szív.Te hogy hívod?
Ne érezz gyere ülj mellém
nem szólni.Hallgatni.
Maszatos arcra könnyek fagynak. kiére?
Fák: szépek sudarasak.
Akác, satnya akác mire rászáll a madár.
bizalom Közhely kontráz a fa
egyszerű szól a levél te ezt még nem érzed
Peter mondatait hallom a hol nem voltokat. nincs színük.
nevetésük van azt mondja ki a napra.a Nap most a lélek.
Rádfigyelés. Könyv koppan a földön.
Szemem lágyan csukódik. A 123. oldalalon hagytam álmom.
Nem akarom a meleg takarót. Fázom. A lópaták nyomot
ütnek a sárban, alatta vékony jég reccsen.Chagall ecsettel táncol.
A tépett képeslap sorain Che cos'é di nuovo? Nem tudok szólni
Ez azt jelenti hallgass meg!
Isten hozott ráz fel és le a sírás

373. [tulajdonos]: címek nélkül2015-08-07 21:09
ki kell gyászolnom valahogy, és nem tudom , hogy miért jutott eszembe a száz év magány, amit mindig rosszul olvastam lapokat átugorva, vagy egy sort aláhúzva, mert fontos volt. azon a napon született amikor a legjobb a bor cukorfoka (van ilyen ezredik Nap? ) édes asztali desszertboré ahogy a meséimben képzelem.aznap autózott, majd amikor kiszállt a kocsiból akkor látta egészben a regényét. két meddő év után megelevenedett egy falu élete ahol nem történik semmi. az asztali bor borostyán fénye kellett ahhoz hogy kiugorjon a kocsiból a bor és egy kérges férfitenyér az illat hogy eszébe jussanak ursulák és combjaik. a combokról jutott eszébe az egész követhetetlen laookon csoport aureliánók és buendiák amaranták és fernandák,josék és ursulák szeretkezve.

beletört a bicskám mondtad nekem aznap bevallom képtelen voltam elolvasni. cseppet sem csodálkoztam ez inkább az én világom volt. levélben ócsároltalak akár egy repedt sarkú kurva. akkor már tudtam hogy becsaptál hogy a barátságunk téged csak mulattatott én meg mindent komolyan vettem. lassan rájöttem minden férfinak minimum kell négy, öt, hat nő, akikről beszél és mindig ugyanazt mondja más hangsúllyal, és pont az élet adja ezeket a faramuci helyzeteket, odatolja az orrod elé és én megértem, mert én vagyok az a nő akit kiszemeltél arra hogy legyen aki rajongva felnéz rád. a nőkön át ismerlek meg téged, a nő is beszél belőled, akár az a borostyán asztali bor ami lassan pimpósodik a szádban. foltot hagy egy faasztalon amit már rég kifakított a Nap
pattogzik a barnája de sorban állókból sosem lesz zseni márpedig mi sorban álltunk. ne fojtsd belém a szót érezted már hogy fának döntesz egy nőt és és istenhez imádkozol könyörületért ami nem jött? nem jött a megkönnyebbülés csak mázsás súly.azon az éjjelen vadállattá váltál vérszagot akartál. azon a napon neveztél remediosnak, annak aki a nedvével megy a férfi elé mint egy méh amikor összegyűjti cseppjeit alázatosan magára kenve és az arcomba nevettél melyik aurélióhoz is mész? rossz költő vagy unalmas és áradó tudtad hogy erre ugrok és pofoztalak a a versekkel amin a tinta nem száradt meg és csillagok lettek, kéken világítóak, kéken gurultak fel az égre hogy sohasem lássam viszont a fényüket.
a vázában rothadó tűzliliomok fejét téptem kéjesen , miközben a narancs, narancsvörös szavakat mantráztam előre-hátra guggolva magamat ölelve hogy kócosan kibőgött szemekkel odarohanjak a vázához a síkos parasztliliomokat a szőnyegbe tiportam és közben még mindig hintázva azt ordítottam hogy gát egy hatalmas gát van bennem és nem tudom szikáran leírni mit érzek nem tudok semmit csak azt hogy ezt a gátat fel kell oldni egy zuhataggal bánom én mivel, és ne mondd meg mi vagyok.
élveztem
ahogy szétmállanak a talpam alatt a virágmaradványok s velük együtt
a gyűlölt verseim is. utáltad írásaimat mert oda már nem vittelek
magammal..egy ház volt ahová nem engedtelek be egy kert amit neked akartam adni egy fal egy V Á L Y O G F A L észak felé repülő madarak miközben fel és le rázott a sírás. egy madár és a legnagyobb hold érted? és vak kerítések maradtunk. végülis kő papír olló és a papír szakítja a követ."futott ön olajbogyóval a zsebében?" miközben felordítottál kétszer léptem ugyanabba a folyóba.
fülemben felerősödtek a fekete
bennszülött dobok: tirirá tirirá tam tam! és újra ez a tirirá tirirá
tam tam és újra. fekete holdsarló remegett égő szemem alatt . mit
tudsz te egy nőről - vágtam a képedbe.. tudod te mitől izzik egy nő
szemében a gyűlölet? csak futottam a magam teremtette lúdvércei elől
(- apa így hívta a lidércet) míg nem aztán elvágódtam a borostyán
gyökerében nem érdekelt a combomon vérző sebnem érdekelt hogy felhasadt a szoknyám az sem hogy sebekből véreztem összecsuklottam.
(emlékszel artemiszre? szarvastehenedet a fának döntötted s vadul
tépted le rólam őrületruhámat
mindent adj nekem vissza amit elvettél hogy
nyolckarú pókasszonyként átfonhassalak! nyolc lábbal szoríthassalak, miközben csak megvetést érezzek jéghideg laterna magica ez. életünk filmje.
elmebaj röhögtél elmebaj ez sárgán reccsenő liliomszirmok narancsizzásában kurvulunk na és?
elveszítem minden erőm, szakadt szoknyám tovább tépted és belémhatoltál dühösen nem lassan meg tudtalak volna ölni abban a percben abban az órában párduccá válsz ordítottam bele az éjbe és rázkódott a vállad most te voltál a sérülékeny aki elvesztette minden erejét és én ordítottam a kéjtől minden férfi kéjétől a dobok még mindig
hallottam a fekete dobok őrjöngését tiritárá és újra ez a tiritárá tam


lecseng

el kell hogy temesselek ahogy te temettél el engem szép lassan amikor hazudtál. olvastam az arcodból a nőkből a kurváidból ahogy az egyik rózsafüzért mormolt öt perc múlva a cseppjeid tudtam hogy olyan áhítattal nézett a megváltóra mint a férfi magjára, amikor szent rituálétokat végeztétek a magod a rózsafüzéren és a kék könyvjelzőn a zsoltároskönyvben de volt ebben valami buja és pogány
és gyóntál a papnővel is megírlak mondtam megírlak almát ettem halott deszkákon álltam és minden játék volt a deszka is a bábu is és te is élettelen márványfelület josé megírlak

nmidegy hogy ki vagyok hiszen csak a középszer van tisztában önmagával de ők félelmetesen én szeretem a bolondokat. nyár van kukoricát lopok tudom hogy a kunyhóban szeretkeznek minden olyan békés remeg a levegő tedd el az üveget marquez és írd rá :született 67-ben az auréliók vérét hordozva magában csend van semmihez nem hasonlítható követhetetlen csend

a borostyán kobalt ingben sétál szíja a fák nedvét öli a kérgét szíja az egész dacos-szép laookon vért
areuliánók és buendiák amaranták és fernandák, josék és ursulák laokon-csoportja vett körbe tekeredett rám éjjel nappal követhetetlenül és abban a rettenetes magányban

ahol már nem érek hozzád.


372. [tulajdonos]: Süt a nap :-)2015-08-05 16:51
Amikor azt mondom, hogy most vége , nem bírom, na abban a pillanatban jön valami, amitől kisimul az arcom,és minden könnyű lesz. És akkor már nem számít semmi, csak ez: :-) egy nevetés.

Olvasói hozzászólások nélkül
371. akvamarin: ....2015-08-05 07:52
Miért írtam le? Nem tudom. Azt hiszem, hogy egy szelet csokit megérdemelnék! Bocs a hibákért!

370. [tulajdonos]: Krisztina2015-08-05 07:39
Tegnap a barátnőmmel beszélgettünk kinn az orgonásban, előttünk kávé, barátnőm előtt Pall Mall. Szinte nyerítettünk néha olyan jó kedvünk volt. Rég sejtjük, főleg én, hogy lehet köztük valami, mármint a fokhagymagerezd és közte. Amikor férjem meglátta mint a kopó ugrott fel, és ment oda gerezdhez. Bejöttek, de a kert egy távolabbi pontján álltak meg,és ott mutatott gerezdke egy deot férjemnek.Értitek, egy sprayvolt a szesz! Aztán bementek a házba, de előtte oda sem jöttek oda hozzánk.
Úrinőként viselkedtem, nem rontottam be, nem zavartam el,és nem téptem meg.Szegény hülye egy arany páncélingben volt és olyan lapos mint egy deszka. Szegény hülyék, hogy nem tudják ezt máshol csinálni, csak a feleség előtt? Mindegy mit...
Még féltékeny sem tudtam lenni, olyan jelentéktelen, és annyira buta, barátnőm idegesebb volt mint én, és elmesélte megint a házasságát, engem csitítandó.Be ne menj a házba! Mielőtt elment barátnőmnek jó napotot köszönt, nekem semmit.
Az éjjel aztán enyhülést hozott. Egy férfival voltam, de csak átbeszélgettük az éjszakát, és időnként megsimogatott, szép álom volt, hajnali, és még most is emlékszem minden percére.
Fokhagymával nem tudom mit csináljak, de amikor barátnőmmel ment bekiabált a Lacinak, hogy holnap Krisztina nap lesz.
Tudom mondta és úgy nézett rá, mint aki fel akarja nyársalni. Ma ott van háromezer forint a botra, a többi pénzt megint eldugta.Annak idején azért mentem hozzá, mert kerestem a biztonságot de a biztonságnak szeletét ha láttam. Éjjel nem akart, reggel sem,pedig ezerszer jobb nő vagyok az aranyinges giccsnőnél. És nem vagyok féltékeny!

Éjjel álmomban simogatott a férfi....Krisztina nap volt. Jó volt,még a zuhany alat isőt kívántam.

369. [tulajdonos]: graffiti2015-08-04 10:34
Graffiti

Amikor a másik rajz megjelent, félelmet éreztél. Láttad, hogy más keze munkája, méghozzá nőé. Sok dolog játéknak indul, és te éjszakánként rajzoltál. Sosem szeretted a szót. Graffiti. Csodaváró lettél, hogy éjjelről-éjjelre egy négyzetmétert telefess. Mintha, valami kényszerített volna erre. Egyszer írtad oda, hogy nekem is fáj! Egy raktár salétromos falára, és ott volt mellette a kék rajz, de az övé más volt, madarakkal teli, mintha ebben a városban még lenne szabadság. Meleg színű kréták voltak lenn a földön szétszórva, mintha, a nőnek hirtelen kellett volna elhagynia a raktárat. Aztán egy éjjel mégis maradtál. Megszállottan kerested őt, meg a rajzát, (amit időközben a rendőrök letöröltek, de csak félig.) csodára vártatok? Bele sem mertél gondolni abba, hogy ő is keresi a választ, és visszatér a rajzához , akárcsak te a tiédhez. Körbejártad a tömböt és számolatlanul ittad a sört. Az utcákat róttad, s lopva, a falakat bámultad, kerested madarakat. Egy girhes macska nézett rád bizonytalanul, és te egy narancssárga szájat rajzoltál. Az egész olyan volt, mintha kettőtök szája lenne. Az égővörös festék lassan pergett alá, az egész nyugtalan volt, erotikus. Elképzelted a lányt, akit valójában még sohasem láttál, s másnap ott volt a rajza a tiéd fölött , az ultramarinok. Aztán megláttál egy duzzadt arcot, a kezet, amellyel a madarai életre keltek. Kitépett szemöldök, sprőd haj, hatalmas száj, akár egy medúza. Ő volt.

368. [tulajdonos]: Szöcskeföld2015-08-03 15:22
Szöcskeföld

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer ember, ő volt a bolond -Ferkó. Különös ismertető jegye? Hát az, hogy a Nagyapám rossz kezén lakik, amivel a Sokol - rádiót tartja. Ja, hogy nem látjátok. Persze hogy nem, mert ő az én képzeletem szüleménye. A múltkor mesélt nekem a kisablak titkáról, arról, hogy ott lakik a szú, és hogy eszi a nagyszálkát meg a kisszálkát, és most nagy a sírás -rívás a pici kis barnára festett ablakkeretben és elmesélt mindent, hogy mi történt mióta nem voltam papáéknál. Felmentünk csilighez, a szörnyhöz. Megtekertem, és kicsörgött, ijedtemben a padlásfeljáróig futottam, de ott elkapott a Ferkó, különben leestem volna!
Még reggel volt, kilencfelé járhatott az idő, amikor el kellett mennem az ángyomhoz tejért, ( így mondta mamuska ) s azzal a kannát a kezembe nyomta. Jó zsíros tejet adtak az ángyom tehenei.
Nagyanyám felforralta a tejet, a fölét egy kispohárba tette, hogy jó lesz tejszínnek a kávéjába. Mi aztán megittuk bolondosommal a tejet a verandán, jó nagy karéj kenyérrel. Aztán játszottunk kútágassal, de ilyenkor mama mindig kiszaladt, hogy mély a kút, jöjjek el onnan! Mérges is volt, és ijedt is, láttam a tartásán. Aztán papával kimentünk a gáthoz, megnézni mekkora a víz, és hogy a folyó nem készül-e kiönteni. Aztán a szilváshoz ballagtunk el nagy komótosan. Jó sok szilvafa volt ott, tudtam, hogy az itteni szilvából készül a lekvár meg a pálinka. Láttam, hogy nem lett kivágva a bodzabokor, mert nagyanyám abból főz majd bodzaszörpöt és később bodzalekvárt. Közben már, papám, majd elalszik, olyan álmos! Lassan elértük a Szent Antal szobrot, innen már nem messze volt szöcskeföld, ahol az őzek laktak. Ott volt a tarló is, és mi bolond -Ferkóval meztéláb végigmentünk rajta. Amikor még csak 6 éves lehettem, történt, hogy lángba borult a búzaföld. Emlékszem milyen szomorúan potyogtak ki a kalászból a szemek. Az egész szöcskeföld sírt (amit én hallottam csak), miközben a templomban szentelték a búzát. Közben odaértünk a ligethez, amit az apu csak úgy hívott, a föld. A házikóban, ami kastély volt a szememben, rongyszőnyeg futott a téglákon. A falon egy vakfoltos tükör lógott a fésülködéshez. Sosem láttam benne a copfjaimat rendesen. Az asztalon, ahol a bátyám tanult mindenféle hülyeséget, ezt ő mondta, ott volt apu kenyere és a bora. Tudtam, hogy nem szabad hangosnak lennem, mert a kiserdőben lakott a róka, akit a kisherceg megszelídített, és most ott a többi pici róka.
- Papa, megnézhetjük?
- Kislányom, még talán ki sem nyílt a szemük! - mondta komolyan nagyapám.
A nagyerdőben meg az őz lakott, aki mindig az agancsát élesítette a fenyőfáknál. Hátul gyümölcsök voltak, ott lakott a kukac, ami bodrokat csinált a körtékre, míg apu le nem permetezte. A szelíd kis nyulat is láttam, bár a koboldom fityiszt mutatott, és azt mondta, hogy nincs is ilyen a céniák mögött pedig volt, és milyen gyorsan futott.
Szöcskedombon laktak a gombák. Eső után idejártunk nagyapával szedegetni. Ő tudta, hogy melyik az ehető, melyik a mérges. A rossz kezére kötötte a botot, és azzal szedte a gombákat. Néha a nap már lement, amikor hazaértünk.
- Hát ti, hol voltatok ilyen sokáig, kérdezte a nagyanyám.
- A kocsmába, mert ettem egy fagyit, árulkodtam el magam. Ej, Kálmán! Egy évben egyszer iszol, akkor a másik évre teleiszod magad!
De nem tudott haragudni rá! Látod Kriszti? Már húzza is a lóbőrt a papa. Meg a kását is fújja, tette hozzá bolond- Ferkó.
Másnap aztán beálltam kincsvadásznak az udvaron. Fel volt túrva az udvar, mert filléreket kerestem, és üvegdarabokat, amin át lehet látni. Ámde, közben pisilnem kellett, és nem vettem észre a japántyúkot mögöttem. Meg is bántam, mert jól belecsípett a fenekembe, de úgy ám, hogy sokáig nem tudtam ülni.
Milyen jó volt a málnásba! A Tibi mindig jött málnáért, papa ilyenkor a nyakába kötötte a lábost, és úgy szedte a málnát. Kis lábos volt, a hátoldalán egy kendős nővel. Meg volt foltozva. Mamuska azt mondta, hogy a varga csinálta még akkor, amikor a sós gödörbe lakott még a nádas fehér házában! Varga? - kiáltott fel a koboldom, hát ő cipőket készít, meg javít, nem? Azzal leült, és erősen gondolkodott.
Aztán meg mennyit fürödtünk mi a gátnál! Hét pofára ettük a fényt! És csokoládébarnák voltunk. A kobold persze jött az unokate
stvéreimmel. Lobogott a klottgatyájuk, vékonyka pipaszár lábuk meg rúgta port. Mi persze, a legdivatosabb kis bikininkbe mentünk ki, mégse figyelt ránk senki. Sokszor estig kinn maradtunk. Akkorra már a tücskök is cirpeltek. Aztán megszólalt a nagyharang is. Mennünk kellett.
Ez volt az én szöcskeföldem, ahol mindig szépen tűzött a Nap, ahol szarvasbogarat szedtünk
és ahol az időt a templomtorony hangja jelezte.


    


367. [tulajdonos]: szóvudu2015-08-03 09:06
Hülye vagy te sznob faszi! Kinek írsz, kik olvasnak? Utállak, és megfojtanálak egy kanál vízben. Faszi, én kicsikém, kardhüvely! Tudod mit? Szarj sünt! Remélem, hogy megakad a valagad végibe! Átkom most beléd találjon!


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-29 10:35   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:07   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés