NAPLÓK: czékmány sándor DOKK-lét
Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 22:02 Összes olvasás: 918324. | [tulajdonos]: válaszféle magam felé | 2018-05-23 15:00 |
kegyetlen kereslet
majdnem mindegy hogy miből de többnyire őszinteségből
ebben a gondolat és a gondolat bármilyen megjelenítése közötti szakadék zavar
mondjuk egy hercegi esküvő körüli felhajtás és a rongyos tanácstalanság hogy mi a búbánatot keresünk mi ebben a nekünk szánt látványosságban
az agyamban cellákra osztott sötétség amikben kifelé még mindig érzékelem magam de belül legbelült megvilágító tisztázatlan indokkal pásztázó reflektorhidakba kapaszkodom
*
miért is beszélnénk rólad rólunk amikor gyakorlatilag nem is ismertük egymást bár az is lehet hogy igen csak közben elhagytak az emlékeink mindkettőnket mert ha te emlékeznél biztosan emlékeztetnél rá engem is hogy van mire emlékeznünk mert olyan jó és szép volt együtt és kár lenne kihagyni csak azért mert én nem tudok bár szeretném ha volna mire emlékezni sétálgatnék közöttük válogatnék ahogy egy régiségboltban is teszi az ember nem is annyira a gyűjtőszenvedély vinne rá hiszen minden darabról tudom hogy mennyit ér és azt is bármelyiket választanám ki már túl késő ahhoz hogy magaménak érezzem elég lenne számomra a pillanat rácsodálkozása hogy jé ez is és talán még az is és hogy mennyire jól álltunk és állunk még mindig egymásnak
*
rejtett jeleink semmit nem mutatnak abból amit valójában látunk csomót csomóra kötünk bonyolult elképzeléseinken saját igazunkról
és mutatjuk
de aki látja csak romhalmazt lát és a romok halmazán át saját romhalmazát és fogalma sincs hogy kerülhettek oda kik lakhatták és meddig lakták-e egyáltalán bármikor is vagy csak átszóródtak egy másik világból nézve igazolni Isten létezésének lehetetlenségét ami most éppen megfejthetetlen üzenetként gomolyog arctalanná vált tekintetemben
*
semmi bajom az élettel
szeretek úton lenni és amikor megérkezem valahová csomagjaim magam köré rakom
kabátgallérom csapzott hajamig felhajtva úgy hogy ha akarnék sem tudnék figyelemmel kísérni mást mint az ezzel a mozdulattal körém zárt világot
és közben úgy teszek mintha nem tudnám hogy ez nem a valóság
a valóság ennél sokkal egyszerűbb
abban mindenki benne van és minél többen annál inkább egyedül
*
festő aki csak vonalakat rajzol és kiszínezi a köztes teret feketébe álmodott színeivel a tubusból öntött színek itt-ott megfolynak szaggatják a vonalak kesze-kusza egyhangúságát
folyamatosan kifelé vezetem magam velük és folyamatosan visszacsöppenek mintha vonalaim árnyéka lennék a kétdimenziós térben
*
átszállás és a visszatérés szándéka nélkül készültem aprólékosan kidolgozott terv szerint csomagoltam be útipoggyászomba mindazt ami számomra nélkülözhetetlen címeket elsősorban soha vissza nem hívott ismerőseim címeit és azokét is akik soha nem hívtak ugyan de nekem folyton szándékomban állt keresni őket fontos halaszthatatlan üzeneteimmel amiktől ők ők és én én maradhattunk volna
*
az utak tele vannak felvehető magányos arcokkal és mind arra vár hogy felvegyük hogy viseljük őket
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!