NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 02:12 Összes olvasás: 132088| 1718. | [tulajdonos]: Al meséje | 2023-05-10 04:45 | Mákszem
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis mákszem a nagy mákmezőn. Ő volt a legkisebb és a legfényesebb mákszem az egész mezőn. Minden nap álmodozott arról, hogy milyen lenne elhagyni a mezőt, és megismerni a nagyvilágot. De a többi mákszem mindig lebeszélte erről.
Maradj csak itt velünk - mondták neki. - Itt biztonságban vagy, és nem kell félned semmitől. A nagyvilág veszélyes és kegyetlen hely. Nem való neked.
A kis mákszem azonban nem hallgatott rájuk. Egy nap, amikor egy erős szél fújt a mezőn, ő elszakadt a száráról, és elrepült a levegőben. Úgy érezte magát, mint egy madár, aki szabadon szárnyal az égen. Látta a napot, a felhőket, a hegyeket és a völgyeket. Csodálta a színes virágokat, a zöld fákat és a csillogó patakokat. Olyan boldog volt, mint még soha.
De nem tartott sokáig az öröme. Hamarosan egy sötét felhő takarta el a napot, és elkezdett esni az eső. A kis mákszem ijedten kapaszkodott egy lebegő pihébe, de az sem tudta megvédeni őt a vízcseppektől. Aztán egy hatalmas villám hasította át az eget, és egy dörgés rázta meg a levegőt. A kis mákszem elvesztette az egyensúlyát, és lezuhant a földre.
Ott feküdt egy sáros tócsában, átázva és fázva. Nem látott semmit maga körül, csak sötétséget és esőt. Sírva gondolt arra, hogy milyen jó volt otthon a mezőn, ahol meleg volt és nyugalom. Bánkódva kívánta vissza a többi mákszemet, akikkel együtt nőtt fel.
Bocsánatot kérek tőletek - suttogta magában. - Igazatok volt. A nagyvilág nem való nekem. Csak szeretnék visszamenni hozzátok.
De senki sem hallotta őt. A kis mákszem úgy érezte magát, mint egy elveszett gyermek.
De nem adta fel a reményt. Emlékezett arra, hogy hallott valamit arról, hogy ha valaki nagyon akar valamit, akkor az teljesülhet. Úgyhogy összeszedte minden erejét, és így imádkozott:
Kérlek, segíts nekem! Szeretnék hazamenni! Szeretnék újra látni mindenkit! Szeretnék boldog lenni!
És akkor történt valami csodálatos. A felhők szétnyíltak, és egy napsugár világította meg őt. Egy madár észrevette őt a tócsában, és leereszkedett érte. Megfogta őt óvatosan a csőrével, és elrepítette őt vissza a mezőre.
A kis mákszem alig hitt a szemének. Ott volt újra az otthona! Látta a többi mákszemet, akik aggódva várt
Fogadott üzenet. Rendben, megpróbálok írni egy mesét a mákszemről. Íme: Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis mákszem a nagy mákmezőn. Ő volt a legkisebb és a legfényesebb mákszem az egész mezőn. Minden nap álmodozott arról, hogy milyen lenne elhagyni a mezőt, és megismerni a nagyvilágot. De a többi mákszem mindig lebeszélte erről. - Maradj csak itt velünk - mondták neki. - Itt biztonságban vagy, és nem kell félned semmitől. A nagyvilág veszélyes és kegyetlen hely. Nem való neked. A kis mákszem azonban nem hallgatott rájuk. Egy nap, amikor egy erős szél fújt a mezőn, ő elszakadt a száráról, és elrepült a levegőben. Úgy érezte magát, mint egy madár, aki szabadon szárnyal az égen. Látta a napot, a felhőket, a hegyeket és a völgyeket. Csodálta a színes virágokat, a zöld fákat és a csillogó patakokat. Olyan boldog volt, mint még soha. De nem tartott sokáig az öröme. Hamarosan egy sötét felhő takarta el a napot, és elkezdett esni az eső. A kis mákszem ijedten kapaszkodott egy lebegő pihébe, de az sem tudta megvédeni őt a vízcseppektől. Aztán egy hatalmas villám hasította át az eget, és egy dörgés rázta meg a levegőt. A kis mákszem elvesztette az egyensúlyát, és lezuhant a földre. Ott feküdt egy sáros tócsában, átázva és fázva. Nem látott semmit maga körül, csak sötétséget és esőt. Sírva gondolt arra, hogy milyen jó volt otthon a mezőn, ahol meleg volt és nyugalom. Bánkódva kívánta vissza a többi mákszemet, akikkel együtt nőtt fel. - Bocsánatot kérek tőletek - suttogta magában. - Igazatok volt. A nagyvilág nem való nekem. Csak szeretnék visszamenni hozzátok. De senki sem hallotta őt. A kis mákszem úgy érezte magát, mint egy elveszett gyermek. De nem adta fel a reményt. Emlékezett arra, hogy hallott valamit arról, hogy ha valaki nagyon akar valamit, akkor az teljesülhet. Úgyhogy összeszedte minden erejét, és így imádkozott: - Kérlek, segíts nekem! Szeretnék hazamenni! Szeretnék újra látni mindenkit! Szeretnék boldog lenni! És akkor történt valami csodálatos. A felhők szétnyíltak, és egy napsugár világította meg őt. Egy madár észrevette őt a tócsában, és leereszkedett érte. Megfogta őt óvatosan a csőrével, és elrepítette őt vissza a mezőre. A kis mákszem alig hitt a szemének. Ott volt újra az otthona! Látta a többi mákszemet, akik aggódva várt
2
/
20
Folytasd a mesét.
Elküldött üzenet. Folytasd a mesét.
Rendben, folytatom a mesét. Íme:
Látta a többi mákszemet, akik aggódva várták őt. Amikor meglátták, hogy él és jól van, nagy örömmel fogadták őt. Megölelték, megcsókolták, és elmondták neki, hogy mennyire hiányzott nekik.
Bocsánatot kérek tőletek - mondta a kis mákszem. - Hülyeséget csináltam. Nem kellett volna elhagynom a mezőt. Most már tudom, hogy itt van a helyem.
Nem kell bocsánatot kérned - mondták a többi mákszem. - Mindenki hibázik néha. A lényeg, hogy tanulj belőle. Mi mindig szeretni fogunk téged.
A kis mákszem boldogan mosolygott. Megköszönte a madárnak, hogy hazahozta őt, és elbúcsúzott tőle. Aztán visszament a szárához, és újra beilleszkedett a mezőbe.
De nem felejtette el soha az utazását. Sokszor mesélt róla a többi mákszemnek, akik kíváncsian hallgatták őt. A kis mákszem sokat tanult a nagyvilágról, de még többet önmagáról. Megértette, hogy nem kell messzire mennie ahhoz, hogy boldog legyen. Elég volt csak meglátnia a szépséget és a szeretetet maga körül.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
