| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 11:33 Összes olvasás: 132542| 1547. | [tulajdonos]: imaféle | 2021-07-21 08:33 | hogy csorog a nyálam
és nem fogadnak szót izmaim
s tollamból egyre fogynak a betűk
és kerekségük oda
még elviselhető ahogy
de a gondolat hogy
majd gondolataim sem lesznek
azt ne érjem meg Uram | |
| 1546. | [tulajdonos]: Hmm | 2021-07-10 09:52 | szószátyár
akárha miképpen vagy hogy
a semmitmondás átka ez
jár a szája kerepel napestig
de senkivel sem szemez
miközben mondatát szövi
már egy másikkal üti el
hiába figyelsz nem érted
ő az ki a száján át is szelel
hogyan csinálja ki tudja
a szomszédról mindent tud
igaz hazugság nem számít
állításába epe is bőven jut
ő az egyetlen okos ember
hiába mindenki más hülye
az egész föld összeomolna
vajon mi lesz majd nélküle
magadra ismersz barátom
kérdem nagy kétkedve én
ha igen messzire elkerülsz
van hely bőven e földtekén | |
| 1545. | [tulajdonos]: csak úgy | 2021-06-21 03:32 | | https://kepkuldes.com/images/403aeba06ea5d31f4786dedaf625b335.md.jpg | |
| 1544. | [tulajdonos]: A burgonya alias krumpli | 2021-06-18 06:00 | Mátyás királyunk még nem ismerte, majd sokáig a gazdag emberek csemegéje volt. Meghonosítva az éhező tömegek étkévé vált. Százféle elkészítési módja van, a szegény ember mindig is találékony volt.
Egyik évben rengeteg termett belőle nekem is. Szerencsémre, különben éhkoppon maradtam volna. Szerettem az ízét, sülve, főve, nyersen. De egy ponton túl megcsömörlik az ember lánya, főleg, ha kényszerűségből napról napra fogyasztja hús és kenyér helyett. Ma már amennyire csak lehet kerülöm, még köretként sem vagyok hajlandó megenni.
A szomorú az egészben, hogy jelenleg is sokan élnek mélyszegénységben hazánkban. És a krumpli jó csereeszköznek bizonyult: szavazatot lehet vásárolni vele. Hogy aztán még több szegény ember és krumpli teremjen. | |
| 1543. | [tulajdonos]: csak úgy | 2021-06-13 08:17 | Nem láttam tengert, sem sivatagot, sem magasba nyúló hegyeket. Lankás dombok erdeit járom. Gomba, elsuhanó őzsuta, vaddisznó dagonya, erdei virágok a látványosságok.
Az erdő harapható levegője szétáramlik roncsolt tüdőmben. Suhogó fák, félhomály sejtelmei, bekandikáló fénynyaláb aranya, semmihez sem fogható víg madarak dala,
mennyi melengető érzés.
Átölelek néhány megtermett tölgyet, érzem a bennük áramló energiát. Mintha apám s anyám ölelne vissza.
Majd újra a városi kongó lakásom, amit nem tesz hangulatosabbá az erdőből elhozott üdezöld páfrány sem. | |
| 1542. | [tulajdonos]: mindegymiez | 2021-05-18 15:49 | Olvasható lesz a Nuuvellán.
Minden erejét összeszedve hatalmasat csapott a villanykapcsolóra. A fény sejtelmesen szétáradt a szobában, árnyékokat vetve a megszokott tárgyakra. Mozgás nem volt, nem tudta megállapítani, hogy milyen irányból jött az a hátborzongató hang. Még most is borsózott, felállt karján a szőr. Néhány lassú lépést tett az ajtó felé. Hallgatózott. Semmi nesz. Rátette kezét a kilincsre. Ekkor az ajtó felpattant és fellökte. Nagyot koppant a feje a dohányzóasztalba ütődve. Elájult.
A tarkótájt és a homlokán érzett fájdalomra ébredt. Nem tudott megmoccanni, székéhez kötözte valaki. Felnyögött, és ekkor suhanás hallatszott. Mintha huzat lebbentette volna meg a függönyt. Nehezen felemelte a fejét, és meglátta saját magát egy eléje állított tükörben. - Honnan került ez ide? - gondolta. Kíváncsian bámult bele. Eltorzult arc nézett vissza rá. - Ez nem én vagyok - állapította meg. Az arc egyre nőtt, feketedett, mintha füst-
felhő gomolygott volna körülötte. Már majdnem összeért az ő arcával, aztán mint egy buborék, szétpattant, és eltűnt. A férfi teste meglazult, kezéről, lábáról eloldódott a kötél.
Értetlenül üldögélt egy darabig, meg sem próbált felállni. A telefon csörgésére összerezzent.
Összeszedte magát, megnyomta a gombot. - Hol vagy ilyen sokáig? - vonta kérdőre barátja hangja. - Mindenki csak rád vár - Mennyi az idő?- kérdezett vissza a férfi - Viccelsz, mit ittál?
Rég indulnunk kellett volna.
Halványan emlékezni kezdett. A barlangnál akartak tábort ütni, és ki tudja, talán feltérké-
pezni a fel nem tárt üreget. Tehát egész éjjel ájult volt, egy láthatatlan kéz összekötözte, és másnap egy tükörből ráadásul jól rá is ijesztett. Az idegei felmondták a szolgálatot? Vagy tényleg sokat ivott este? A homlokán és a tarkóján ért ütés azonban valós volt, mint ahogyan a kötél is. - Meg kell bolondulni! - ...
.......................... | |
| 1541. | [tulajdonos]: csak úgy | 2021-05-17 03:30 | A jó pap holtig tanul. Én meg fejjel megyek sokszor a falnak.
Magamat sem értem, honnan is tudnám, az emberek mit akarnak.
Csinálom, nem csinálom, eredmény mindenképpen nulla,
Mi marad utánam: por, nyomor. És egy újabb bűzölgő hulla. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 1538. | [tulajdonos]: mindegymiez avagy agymenés | 2021-05-15 07:00 | Nagyképű az ember. Felmagasztalja magát a teremtés legfelső fokára. Igaz, sok mindenre képes, ám még a testét sem ő irányítja! Behangolt rendszer, de sejtjei játéka csupán. Külső-, belső tulajdonságait a mikrovilág szabja meg. Jobb esetben az ember odafigyel a rezdülésekre, instrukciókra. És szolgálja a szabadszemmel láthatatlant. Hogy mit akarnak a sejtek? Annak a nagy konstruktőr a tudója.
Kollektív tudatunk van, bár nem annyira fejlett, mint a sejteké. Egy szervezet egy univerzum. Bizony, multiverzumban él az ember, amelyek egymástól nem függetlenek. Törékeny rendszerek, amiket nagy előszeretettel újra és újra fenekestül felborít. Ki tudja meddig tart a körforgás.
...
A művészetek, a spiritualizmus a puszta fizikai lét ellen való küzdés. Ez is sajátja lehet az embernek. Amíg azonban lekicsinyel dolgokat, pöffeszkedik felsőbbrendűnek képzelve magát, soha nem lesz egyensúlyban a mindenséggel. És soha nem lesz béke a Földön. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
