NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 20:02 Összes olvasás: 130976Olvasói hozzászólások nélkül1751. | Pálóczi Antal: FOLYTATÁS MAJD NÁLAM | 2023-10-24 10:12 | NAGYON JÓ! Kezdesz megérkezni önmagadhoz. Neked ez adatott - ezt kell kibontani. Teljesen mindegy, hogy emberileg egy ilyen karakter pontosan az ellentéte például annak a típusú karakternek, amit én ismerek (vagyis a magaménak).
Te most azt az érzést ismerteted, amikor valaki SOSEM szerelmes.
Én már idejöttömkor (egy szerelmi bánat hozott ide) azt az érzést, amikor valaki MINDIG szerelmes. (Értsd: mindig másba.)
Egyik sem való a házasságba.
Vagy pedig, ha mégis felvállaljuk, hogy lehessenek gyerekeink, mindkét házasság "aszexuáls" amelyben a házastársak lényegében testvérbarátok. (Szabó Magda pengeéles kifejezésével élve.) (Folytatás - ha ezt megjelenteted - majd nálam A VERS LEGYEN VELETEK naplómban) | |
1750. | [tulajdonos]: mindegymiez | 2023-10-24 05:27 | Hogy milyen körülmények között és hová születtem, az nem tartozik ide. Nem voltam se több, sem kevesebb, mint egy csecsemő, üres lap. Vagy mégsem? Gyerekkorom volt olyan, amilyen. Azt hiszem, voltak boldog perceim, időszakaim. Ez sem lényeges. Mint annyi más gyerek, én sem akartam felnőtt lenni. Elégedett voltam nemnélküliként. A probléma akkor kezdődött, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nőnek születtem. Utáltam növekvő melleimet. Leszorítottam, amíg csak lehetett. A fiúkat akkor utáltam meg, amikor követ hajigáltak utánam, kiközösítettek a fociból, szerelősdi játékokból. A lányok sem érdekeltek, nem volt igazi barátnőm. Röhej és mutogatás tárgya lettem volna, ha közlöm, hogy nem vagyok se fiú, se lány. Nemnélküli. A nemijelleg egyértelműnek látszott, de lélekben soha nem tartoztam egyik nemhez sem. Titkoltam, nagyon sokáig szenvedtem emiatt. Szerelmes soha nem voltam. Férjet is csak azért választottam, hogy meneküljek egy depressziós környezetből. Olyan férfit választottam, akiről azt gondoltam, nem rámenős. Házasságom nyilvánvalóan hazugságokra épült, szerelmet hazudni nem lehet sokáig. A szexet is utáltam. (Mégis született két gyermekem, akiket megszerettem.) Furcsa világban élünk, a másságot kezdik elfogadni. Engem az egyneműek szerelme nem borzaszt el, de nem tetszik, ha azt felvonulásokkal illusztrálják. Maradjon a hálószobában. A gyerekeket meg ne zaklassák ezzel. Mindenki megtudja fejlődése során, hogy melyik nemhez tartozik. Csak legyenek megbízható felnőttek, akikkel, ha eljön az ideje, erről bátran beszélhetnek. Nemnélküliség. Atya ég! Újabb kitaláció – mondhatják a legtöbben. Pedig, amikor meghallottam, hogy ezzel nem vagyok egyedül, elégtétellel töltött el. Milyen lenne tisztán a harmadik nemhez tartozónak lenni? Sok előnye közül csak egy: életéből uszkve harminc évet nem pazarolna el un. szerelemre. Milyen lenne már az élet szerelem nélkül?! – horkannának fel sokan. Nos, nem tudom, mert nem élhettem úgy, ahogy akartam. Illetve lett volna lehetőségem vénlányként élni, de az is milyen nevetséges, nem? Ma már tudok, amit tudok, és messze leszarom egyesek véleményét. Inkább lettem volna nevetség tárgya, mint egy boldogtalan férjezett. Én csak ember akartam lenni, sem nő, sem férfi. Aki érti, érti, aki nem, nem.
| |
1749. | [tulajdonos]: mindegymiez | 2023-10-06 10:01 | Feladom. Mindent. Egyszer és mindenkorra. Eddig, eddig... | |
1748. | [tulajdonos]: így vagy úgy | 2023-10-03 02:59 | mint az árnyék fényben nem is létezem fejem felett dühös felhők bennem generált a félelem nincs ha van is valahol mélyen eltemetve bánatom csak gyászt ne érezzek én semmiképp sem akarom szálljatok messze varjak fülembe ne károgjatok egyelőre senkitől semmit sem akarok
| |
1747. | [tulajdonos]: haha... | 2023-10-03 02:38 | bamba bébik bandukolnak lábuk lányosan lapos édesdeden énekelnek angyal arcuk aranyos a purdék pelenkája puttony bizonyosan be büdös kibuggyan a keki kaki derék dada de dühös | |
1746. | [tulajdonos]: mindegymiez | 2023-10-02 20:24 | https://kepkuldes.com/images/8eec283c0a7d421d6a1168779897bfde.md.jpg | |
1745. | [tulajdonos]: blabla | 2023-10-01 17:16 | talán a semmiből egyszer felébredek megismernek majd az emberegerek a templomiak és a mezőn lakók a hamisak és az igaz mondók szeretve vagy utálva lenni nem számít az úton menni kell menni míg visz a láb a szív a tüdő s ha majd eljön a végidő elmondhassam körülnéztem a világban de mindig egyedül voltam észt vesztve elhagyottan
| |
1744. | [tulajdonos]: Baráti gesztus | vszm: reflexió | 2023-09-13 23:40 | Kedves VSZM! Megörültem a reflexiójának. Mélyen elgondolkodtatott, és arra ösztönöz, hogy újra gondoljam regényemet. Rájöttem, hogy nem minden esetben tanácsos az elhallgatás, még ha azt a regény előrehaladtával szándékoztam is kibontani. Rengeteget tanultam (legalábbis úgy gondolom) a hozzászólásából. Nagyon köszönöm. | | Olvasói hozzászólások nélkül1743. | vszm: reflexió | 2023-09-13 16:55 | Kedves Zúzmara!
Elolvastam a részletet, kétféle benyomásom született:
1.: a címet követvén egy őrület útját mutatja majd be a regény, végigszántva korunk s társadalmunk minden megbetegítő, életet elsivárosító veszélyét, szociográfiai dallamokkal tűzdelve, és a mindennapok eleven és érzékletes leírásával, ami szerintem jól sikerült.
2.: beavatási regény. A főszereplő kérdéseket tesz fel, majd életét nem tudja az eddig megszokott módon folytatni. Versengő filozófiák és világnézetek szólamai közt lavírozván emelkedik a megvilágosodás felé
Mindkét esetben a kezdet egy kicsit indokolatlannak, groteszknek tűnik, bár az első esetben, azt hiszem, a regény tendenciája lenne, hogy az adott körülmények között nem szükséges megrázkódtatás az őrület elszabadulásához, ami erős élt adna a társadalmi bírálatnak.
Ha viszont beavatási regényről van szó, és a kérdésfeltevés (miért van szenvedés?) nem az őrület tartozéka, akkor mégiscsak szükséges lenne valami törés. Hamvas Karneváljában például Bormester Virgil felettesének őrületét kezdi vizsgálni, amíg maga el nem jut arra a következtetésre, hogy őrület és valóság megkülönböztetése abszurd, és hogy el kell indulnia megkeresni önmagát. Hans Castorp tüdőszanatóriumba megy. Buddha egy koldusfiú után szaladva látja meg a nyomort és szenvedést, amit addig rejtegettek előle, stb.
A ?hittérítők? (Magdi és Károly) megjelenése zseniális kompozíciós megoldás, kiváltképpen a beavatási regény szempontjából. A főhős szembesülhet a világkép naiv lépcsőfokával, a ?hittérítők? leírásával szép korrajz volna adható, de szerintem ez a jelenet túl szűkösen van tárgyalva a "festettszőke Isten" szerintem önmagában mesteri sűrítés és elidegenítés, de a ?hittérítők? karakterének és szólamának kidolgozásával nagyon messzire lehetne menni- és mindenekelőtt Zsuzsa reflexióival. Mert ezekből szerintem kevés van, nem igazán gondolkodik el a hittérítőkön, pedig egy esetleges vita mentén rengeteget le lehetne írni róla, véleményein keresztül tapasztalatairól, sőt, a hittérítők benyomásainak leírásával arról, hogy hogyan észlelik őt más emberek.
Tehát ahol csak nézőpont és vélemény lehet, ott megjelenhetne nézőpont és vélemény. Azt leírta, hogy észleli Zsuzsa saját egzisztenciáját, de sokkal érzékletesebb lenne odatenni mellé a ?hittérítők? benyomásait és ítéleteit, esetleges belső kritikáját. Szerintem esetleges tudatfolyamok eleresztése fejezeteken át csak jót tehet egy könyvnek (a technikának szerintem nagyon látványos Woolf Mrs Dalloway-ében)
És ugyanígy, Zsuzsa véleménye és ítélete az elhunyt osztálytársáról- mit jelentett számára? Ezzel a kérdéssel szimbólum alkotható a regény kibomlásához- ha az az osztálytárs pl. egy kivesző miliő utolsó képviselője volt (mondjuk a belpesti nagypolgári értelmiségé), úgy ez a talajvesztés sok mindennel párhuzamba csappanhatna.
Egy temetés leírása valóságos kincsesbánya akár egy megőrülés- akár egy beavatásregénynek: a groteszk, a naiv és a képmutatás motívumai, az életfilozófia és a hit és a jóság karakterei féktelenül tobzódhatnak itt akár Brueghel, akár Courbet modorában, ez a kompozíciós megoldás is nagyon ígéretes, meg persze az egész regény! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|